Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-12-15 / 50. szám
Háromszor is elolvastam K. Sándor levelét, aki őszintén kimondta a 18—20 éves fiúk vívódásait. Nyitott szemmel jár, jó a megítélő képessége, s nem nevezhetjük zűrzavarosnak gondolkodásmódját, ha látja és tudatosítja, hogy a lányok érzelmi világának a legfinomabb húrjai ma, a huszadik század második felében nem pengenek érzékenyen, hanem erőteljesen, mindent beleadva, durván szétzúzzák az ifjúkor oly szép érzelmeit. A szülőkkel való bizalmas meg, keserű vagy boldog tapasztalatok alapján. Tizenhét éves vagyok, nagyon sok mindent nem értek még az életben, de ha leírom saját tapasztalataimat, talán sok lány problémáját érintem. Az idén nyáron kerültem közelebbi kapcsolatba egy fiúval. Néhányszor meglátogatott, gyakran telefonált. A szünidőben sokáig nem láttuk egymást, de a falunkban rendezett ifjúsági mulatságon együtt voltunk. Azóta nem jelentkezik. Nem tudom, hol követtem el a szerelemről baráti kapcsolat éppen ezért válik egyre jelentősebbé. Az esti, vacsora utáni családi beszélgetések nem lehetnek felületesek, tartalmatlanok. Ilyenkor nem titkolni való a szülők múltja sem, mely tanulságul, példaként szolgálhat. A fiatalok az idősebb generáció bírálói, vizsgálói, a mi életünkből merítenek példát. Az erkölcsös élet ma sem divatjamúlt. A merev tartózkodásnak vége, de az erkölcsi tisztaság a modern világban is jelen van. „A tisztelet többet ér a hírnévnél, a megbecsülés többet ér a tekintélynél, a becsület pedig többet ér a dicsőségnél." — És becsülete csak annak van, akinek erkölcse is, s bátran néz a tükörbe. HAJTMAN KORNÉLIA, PARKÄNYNÁNA (5TÚROVO-NANA) Tizennégy éves múltam, s azt hiszem, .szakszerű" nevelésben részesítenek szüleim. Fél éve járok egy fiúval, nem ő az első, akivel szórakozom. Szüleim az első pillanattól fogva tudnak az ügyről, ba-' rútságunkat nem ellenzik. A fiú három-négy hónapja jár hozzánk, s én is voltam náluk. Mindenhová elengednek vele. Nagyon jól érezzük magunkat együtt, és boldog vagyok, hogy szüleim előtt nem kell titkolóznom. Édesanyámék nézete szerint az ilyen szórakozás nem árthat. Azt mondták, hogy amíg rendesen viselkedem, nem megy tanulmányaim rovására az együttjárásunk, addig engedélyezik. Az édesapám sokáig nagyon szigorú volt hozzám, de amióta látja, hogy mindent megteszek, amit kérnek, megváltozott. Nagyon szeretem a szüléimét, és örülök, hogy megértők, kapcsolatunk alapja a kölcsönös bizalom. B. ILDIKÓ, ÓGYALLA (HURBANOVO) A szerelem nehéz és bonyolult téma. Több oldalról közelíthetjük hibát? Talán a nyakába kellett volna varrni magam? A barátnőim szerint nem jó egy fiúval huzamosabb ideig együtt járni. Jobb az olyan, akivel eltöltünk egy estét, s ezzel vége? Nem hiszem! Ismerek egy lányt, akinek 18 éves korában nem volt állandó társa, most 25 éves, és még nem ment férjhez. Én nem szeretnék az ő sorsára jutni! P. MARIA, KOMAROM (KOMARNO) Három gyermekünk van, 19, 17 és 15 éves, de soha sem fordult elő, hogy azzal vádoltak volna bennünket, keveset törődünk velük, türelmetlenek vagyunk velük szemben. Az igaz, hogy egyedüli szórakozásunk az, hogy nekik élünk, velük törődünk. Nekik nagy szükségük van ránk, szülőkre, mert a meleg családi fészek pótolhatatlan számukra, és nagyra értékelik a kölcsönös szeretetet, megbecsülést, tiszteletet. A szórakozásra szánt idő beosztását nem tőlünk várják, szabad idejüket legjobb belátásuk Szerint töltik el. ! A diákszerelem szele még nem csapta meg egyiküket sem, így nincs okuk arra, hogy házon kívül tartózkodjanak, csavarogjanak. S ha nagy ritkán mégis elmennek valahova, biztos vagyok abban, hogy hol találjuk meg őket, s mindig hazajönnek sötétedés előtt. Sokat olvasnak, diákolimpiákon vesznek részt sikerrel, cikkeket írnak a diákújságba, óriási sakk-csatákat vívnak otthon, s együtt nézik meg velünk a televízió egy-egy érdekes, értékes adását. Minden gondunkat közösen beszéljük meg, nincs titkunk egymás előtt, mi, szülők épp olyan bizalommal fordulhatunk hozzájuk, mint gyermekeink hozzánk. S tudjuk, hogy ha arra kerül majd sor, nem kell titokban randevúra járniuk. PETÖCZ KÁLMÁNNÉ, KOMAROM EGY MEGSZÓLÍTÁS ÉS AMI KÖRÜLÖTTE VAN Alit a székek és asztalok között, állt és várt. Szemével kérte a csendet, s mikor érezte, hogy a jelenlevők neki ajándékozták figyelmüket, szavalni kezdett. Olyan egyszerűen, ahogy Nagy László után belépett a vágsellyei Vörösmarty klubba. Haja simán oldalra fésülve, hátul parányi csattal összefogva. Mondják, hogy az egyszerűség nem lehet póz, mímelt szépelgés. Nem lehet szüntelen arra figyelni, hogy egyszerűnek látsszon az ember. A nemes egyszerűség született külső és belső tulajdonságok ötvözete, aranyveretes ékkő, amely furcsa módon, nem csillog, csak van. Ügy sugárzik ki a szemből, az arcból, a végtagok hús-vér játékából, mint valami gyógyító sugár. Nem téveszthető össze a szerénységgel, de gyakran együtt járnak; kiegészítik egymást. Verset mondani, s azt egyszerűen, rájátszás nélkül előadni a jó színészek erényei közé tartozik. Talán a mimika mesterei elsajátíthatják, ugyanúgy, mint a gőg, a ravaszság, a gonoszság eljátszható tulajdonságait. De hétköznapi halandó aligha. Pálfy Elíznek megadatott az a ritka szerencse, hogy a természet kegyéből egyszerű. Versmondás közben nincsenek tanult pózai. Nem harsány, hanem kemény. Nem olvadó, ^ hanem lágy. Nem elandalító, hanem m szuggesztív. Gábriel!... Gábriel! — sóhajtja fiatalos vágyakozással. A Szépasszonyok mondókái Gábú rielhez című Nagy László verset már jjí. sokfajta előadásban hallottam. Eddig % a két legmaradandóbb élmény: Berek O Kati, az érett asszonyiság vágyakoü zásával előadott és Jancsó Adrienne n varázslatos férfibűvölőként elmondott változata tetszett. Többször elolvastam már ezt a verset. Foglalß koztam is vele, úgy is mint elemző, fei úgy is mint férfi. Asszonykívánság ez a vers, de melyik férfi nem szeretné így hallani egy nő szájából. Ezért is tetszik. Nem tudtam szabadulni a kétfajta előadásmód varázsától. S most, alig két hónapja egy budapesti színésznő elfeledtette kamaszkori emlékeimet. Pálfy Elíz nem lángolt, maga gyújtott tüzet a hallgatóságban. Az érett nők után végre a fiatalos hevület, az a szépség, amelyet fiatalasszonyok százai tudnak adni egy szóban férjüknek. Pálfy Elíz újrateremtette Nagy László versét. Az egyre zúgó taps közben leülj közénk. Hevülő egyetemisták, suttyó diákok, tudást szomjazó munkásgyerekek, családot teremtő fiatal férjek közé. Jött a költő is. Körülnyilaztuk kérdéseinkkel, két óra hosszat odaszegeztük székéhez, s mellette a fiatal színésznő — hallgatott. Már befejeződött a csata, amelyet mégiscsak Nagy László nyert meg ... vagy tán a vasút? Mert a kérdezők többsége sietett a vonatra. Mi maradtunk, hivatásos kíváncsiak. Megszólítottam a haját igazító Pálfy Elízt: — Művésznő, legyen olyan kedves ...! Hirtelen zavarba jött. Néhány másodpercig alig reagált rá. Láttam, nem tudja mit válaszoljon. Csak állt és mosolygott, úgy mondta: — Még nem vagyok művésznő, csak a Nemzeti Színház stúdiójában játszom. Egy percig sem halványult arcán a mosoly, sugárzott a nemes veretű egyszerűség. Eljátszható, de ilyen fokon megtanulhatott«n. DÜSZA ISTVÁN 5
