Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-12-15 / 50. szám

Nagy László felvételei Teli polcok várják a karácsony előtti vá­sárlókat Vásárlási láz nélkül Az élelmiszerüzletekben a kosarak tartalma el­árulja, hogy ünnepre készülnek az emberek. Csak­nem valamennyibe kerül karácsonyra való: szalon­cukor, csokoládé, drágább tömény ital, ananászkom­­pót vagy sütéshez szükséges kellékek. A polcok töm­ve vannak áruval. Csak a fűszeres rekeszek üresek. Vajon miért? AZ ÉRSEKŰJVARI (NŐVÉ ZÁMKY) LAKÓTE­LEP élelmiszerüzletének vezetője szerint: — Az utóbbi napokban mindenki fűszert vásárol. Jól is­merem vevőimet, éppen ezért nem értem őket. Azok az emberek, akik eddig azt hiányolták, miért nincs a só félkilós csomagolásban, most öt kilót is vittek egyszerre... S mit szül ez a vásárlási láz? Azt, hogy a minap a sarkon egy néni portörlővel leta­kart kosárból három ötvenért adta a sónak kilóját. De nem fog a „fekete üzletből” meggazdagodni, mert sóból van elég az üzletben is... A fűszer az más. Disznóölés idején mindig több fogy belőle. A KOMAROMI (KOMARNO) STEINER GABOR UTCAI élelmiszerüzletben reggel még volt és a rak­tárban délután is van fűszer. Csak egyszerre nem rakják ki, hogy a később jövőknek is jusson belőle. Ebben az üzletben a szállított mennyiség kielégíti a keresletet. UGYANITT A PRIOR élelmiszerosztályának ve­zetője így nyilatkozik: — Sajnálom a rendes vásár­lókat, mert szerintem ők fizetnek rá a vásárlási láz­ra. De nincs ok az elkeseredésre; üzletünkben idén olyan gazdag a választék, mint még soha! Hogy nem lehet mindennap kakaót kapni? Ez csak azért van, mert most az is kakaói iszik, aki eddig ki sem áll­hatta. A szörphiányról mindenki megfeledkezett. Most alig fogy a szörp, mert van belőle bőven... A HODOSI (VYDRANY) élelmiszerüzletben rizs, só, van amennyi kell. Kakaó, bab nincs. A fűszer is hiányzik a polcról. De nem is keresi senki. Min­denki vásárolt már eleget belőle. Elégedetten távoz­nak a vevők. Csak egy bácsi morog. Megint nem kapott rumot... A GALANTAI JEDNOTA élelmiszerüzletben a kakaó és a mák hiányzik. A polcon többfajta fű­szer van. Egy csomagot mindegyikből vihet a vá­sárló. Ha kettő van, még azt is elnézi a pénztáros­­nő. Csak ne vigyék tízesével!... MILYEN A HELYZET A FŐVÁROSBAN? Ott is ilyen becses a fűszer? — Az egyik napon feltűnt, hogy tízesével, húsza­sával viszik az emberek a zacskózott borsot. A rak­táron volt bőven — 25 kg fekete bors rendes körül­mények között egy hónapig eltart — most elfo­gyott egy nap alatt! A vidékiek kezdték vinni — csodálkozva meg is kérdeztünk néhányat; minek ez a rengeteg bors? A 2 dkg-os csomagolású őrölt bors ugyanis egy családban tíz napig is kitarthat. Azt felelték; jön a disznóölés, jó, ha van belőle ott­hon ... Húsz évig falun voltam üzletvezető, a disz­nóöléssel, káposztaeltevéssel ősszel mindig számol­tam a fűszerrendeléskor, s noha városon ezekre nem nagyon kell, többet rendeltem a szokottnál. Mégis kevés lett. Az emberekre ráragad a vásárlási láz, ha az egyik viszi, veszi a másik is. így jártunk a sóval is. Tíz mázsa só állt a raktárban. Számítá­sunk szerint év végéig ki kellett volna tartania. Jött a vásárlási láz; két nap alatt mind elfogyott! Az egyik napon például tíz és tizenegy óra között 400 kiló sót vásároltak meg. Minden öreg néni leg­alább három kilót vitt. A fiatalabbja tízesével hord­ta. Meddig tarthat el egy családban ennyi só? A vé­ge az lesz, hogy megkeményedik és kidobják. Né­hány koronás káruk van csupán, de nemzetgazda­sági méretben értékek mennek tönkre... — ma­gyarázza Németh Mária az Obrancov mieru utcai élelmiszerüzlet vezetője. — ön tapasztalt kereskedelmi dolgozó. Hogyan indul el egy ilyen „vásárlási láz”, mint amilyen most van a fűszerekkel? — Falun kéthetenként hordják szét az árut. Ha az üzletvezető véletlenül elfelejt megrendelni egy bizonyos árut, és a készlet időnek előtte kifogy, két hétig hiába keresi -azt a vevő. Ilyenkor elég egy két­értelmű megjegyzés a szomszédasszony előtt, amit az tovább ad, s egyszerre mindenkinek arra az áru­ra van szüksége. Hogy ez is most faluról indult, látom a vásárlókon; a falusiak keresik a borsot, sót, főleg a vasutasok, akik ingyen utazgathatnak érte. Tulajdonképpen mi az igazság a fűszerek körül? Van vagy nincs belőle elegendő? DEZIDER GOGA MÉRNÖK, KERESKEDELMI MINISZTER tájékoztatása szerint az ország lakos­ságának szükséglete fűszerekből biztosítva van. Olyan készlet áll raktáron, melynek a sokéves ta­pasztalatok alapján legalább májusig ki kell tarta­nia. Hogy az utóbbi napokban nem lehetett min­denütt borsot és más ételízesítőt kapni, annak az az oka, hogy a hirtelen fölvásárlás után egyszerre olyan nagy lett az üzletek megrendelése, hogy a csomagológépek nem győzik a két-három dekás csomagolást még két műszak bevezetése mellett sem. A sóval is hasonló a helyzet; annyi van be­lőle, hogy 3 ezer tonnát felkínáltunk Magyaror­szágnak! Nincs tehát alapja a vásárlási láznak. Néhány nap, hét alatt, ha megnyugszanak a kedélyek, újból bebizonyosodik, hogy fölöslegesen idegeskedtünk, hajszoltuk magunkat, annyi mindig van, amennyi­re szükségünk lesz. Az őszinteséghez tartozik azonban, hogy meg­mondjuk; vannak hiánycikkeink is. Például a mák, lencse, bab, kakaó, puding. Ezekből, noha — a kész­letet véve alapul több van mint tavaly volt — még mindig nincs elegendő! Mákból tavaly a negyedik negyedévben Szlovákiában 133 tonnát adtak el, idén 200 tonna kerül az üzletekbe. — Önöknél kapni mákot? — kérdezem Drobny Vojtechot, aki ezen a szakaszon sokéves összehason­lítási adattal rendelkezik. — Harminc kilót kaptunk. Ez a rendelt mennyi­ségnek az 5 százaléka! Tavaly is hasonló volt a hely­zet Viszont két évvel ezelőtt annyi volt a mák, hogy karácsony után, amikor jóval csökkent iránta a ke­reslet 13 mázsát vitettem vissza, nehogy megromol­jon. Hogy most miért nincs, nem tudom. Ezt talán a mezőgazdasági üzemekben tudnák megindokolni a legjobban, ahol idegenkednek a ter­mesztését®. Pedig előbb-utóbb úgyis nekik kell kielégíteni az ország lakosságának igényét Nem vá­sárolhatjuk valutáért, amikor itthon minden felté­tel megvan a termesztéséhez. Ugyanez a helyzet a majoránnával is. Az ország szükségletének fede­zésére elég lenne, ha két szövetkezet néhány hektá­ron termelné. De nincs vállalkozó, ezért idén 1 mil­lió koronáért kell a külföldi piacon majoránnát ven­nünk! Amióta felment a csokoládé ára, országos méret­ben nőtt a kakaó és puding iránti kereslet. A ka­kaót valutáért vásároljuk, az egyharmadával nőtt igényeket nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. A „fekete üzlet" hamar felüti a fejét. Kint három ötvenért, az üzletben egy ötvenért árulják a sót Melyikből kérünk? A kakaó világpiaci árának alakulása az oka annak is, hogy idén a karácsonyi csokoládés cukorkák és figurák mennyisége csak a nyolcvan-kilencven szá­zaléka a tavalyinak. Az üzletekbe nem érkezett még meg a füge, da­tolya, a jó minőségű aszalt szilva — aminek már itt kellene lenni, mert a vásárlók keresik! Az üzletve­zetők attól tartanak, hogy ha a megrendelt mennyi­séget az utolsó napokban szállítják le, akkor vagy nagy lesz a tolongás érte, vagy nem fogy majd el. Végignézem a pultokat, italból van bőven. A múlt évben karácsony előtt volt spanyol, francia, albán konyak is a pultokon'. Idén is kérik a vevők. Most viszont van lengyel kompótkülönlegesség, német zacskózott leves. Karácsony előtt az emberek kere­sik a drágább, különlegesebb áruféleségeket... * Aki most szerzi be a szükséges élelmiszer tartó­­sabb részét az ünnepekre, az jól jár. Aki az utolsó percre hagyja, annak számolnia kell a várakozás­sal, tolakodással, az elárusítók fáradtságával. Ne hagyjuk tehát az ünnepi bevásárlást az utolsó nap­ra! Magunk és a pult másik oldalán állók idejét takarítjuk meg, idegeit kíméljük vele. H. ZSEBIK SAROLTA 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents