Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-12-08 / 49. szám

ÍVÁNCSIAK KLUBJA A nézők kedvence u (Beszélgetés Nora Seleckával) A Csehszlovák Televízió nézői igen jól ismerik a rendkívül szerény, igen kelle­mes olt hangú, szőke bemondónőt, Nora Seleckát. Most, mintha életre kelt volna a képernyő, itt ülök vele szemben és ő készségesen válaszolgat kíváncsi kérdé­seimre. Televíziónk, a Szlovák Televízió, amely a Csehszlovák Televízió szerves ré­sze, múlt év novemberében ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Első kér­désem is erre utal: — Valóban így száguld az idő? — így bizony. A bratislavai Tv-stúdió 1956. novemberében, egészen pontosan: november 3-án, a szlovákiai rádiózás 30. évfordulóján kezdte meg adásait, sor­rendben Csehszlovákia harmadik Tv-stú­­diójoként. Hazánkban az első stúdió a prágai volt, omely 1953. május elsején kezdett műsort sugározni. Ezek az első adások persze még csak kísérleti jelle­gűek voltak. 1955 szilveszterén kezdte meg adásait az ostravai stúdió. A Szlo­vák Televízió műsorsugárzásának kezde­tét tehát a már említett bratislavai stú­dió üzembehelyezése jelentette. 1975. de­cember tizenegyedike is jelentős dátum televíziónk történetében. Ezen a napon ünnepélyes keretek között adták át ren­deltetésének a bratislavai malomvölgyi (Mlynská dolina) stúdiót. — A Szlovák Televízió fennállásának 20. évfordulója ünnepségeinek keretében önnek átadták a szép beszéd és kiejtés első diját. Kérem, mondjon erről valami közelebbit. — A „Slovencina moja” („Édes anya­nyelvűnk”) elnevezésű, a bemondók és szerkesztő-riporterek számára meghirde­tett verseny kezdeményezője jó három év­vel ezelőtt a Szlovák Nemzeti Tanács ak­kori elnöke, Ondrej Klokoc elvtárs volt. A nyelvészet és a nyelvhelyesség szak­emberei állandó figyelemmel kísérik mun­kánkat, beszédünket és kiejtésünket, s a zsűri évente a tíz legjobb bemondót és szerkesztő-riportert javasolja díjazásra. A zsűri tagjai egyébként a Csehszlovák Rá­dió, a Cse+iszlovák Televízió, a Színművé­szeti Főiskola, a Szlovák Tudományos Akadémia Ludovít Stúrról elnevezett Nyelvtudományi Intézetének és a Ko­­mensky Egyetem bölcsészkarának szak­emberei. A múlt év őszén másodízben osztották ki a díjakat. Elena Galanová­­val együtt kaptam az első díjat... — örült? — Úgy gondolom, hogy a sikernek minden ember örül. Én sem vagyok ki­vétel. A jó hírt először az újságokból tudtam meg a Strbské plesonól, ahol akkor éppen gyógykezelésen voltam. Amikor két esztendővel ez előtt a díj előtt nekem ítélték oda a legjobb be­mondónak járó „Aronykrokodil” díjat, ak­kor talán még nagyobb volt az örömöm. De ennek a díjnak is igazán örültem, hiszen sokévi munkám elismerését láttam benne. — Sokévi munkát említ. Mióta bemon­dónő? — 1970 óta vogyok a Csehszlovák Te­levízió véglegesített belső munkatársa, mint bemondó. Pályafutásomat azonban már ennél jóval előbb kezdtem, ugyanis 1956 óta külső munkatárs voltom. A bra­tislavai stúdió ürembehelyezésének évé­ben pályázatot írtak ki bemondónők ré­szére, s engem az elsők között vettek fel. — Véleménye szerint milyennek kell lennie egy ideális bemondónőnek? — Engedje meg, hogy visszakérdez­zek: Van-e egyáltalán ideális tv-bemon­­dónő? Úgy gondolom, hogy nincs. A né­zők ízlése, a bemondónőkkel szemben tá­masztott igénye különböző. Valószínűnek tartom, hogy minden egyes bemondónő tetszik — a nézők egy részének. Ugyan­akkor elképzelhetőnek tartom, hogy min­den egyes bemondónőnek van „ellentá­bora” is, tehát olyan nézők, akiknek egyáltalán nem tetszik. Ha mégis meg kellene határoznom, milyen is legyen a bemondónő, talán így fogalmaznék: Le­gyen kellemes külsejű, szerény, és a te­endőit úgy lássa el, hogy azokkal a né­zőkkel is bátran szembenézhessen, akik nem kedvelik túlságosan. A tv-híradó adásaiban működöm köz­re. Ezekben az adásokban arra törek­szünk, hogy egyre igényesebb és vonzóbb formában mutassuk be mindennapi éle­tünket, hogy megismertessük nézőinket a dolgozó nép alkotó munkájával. Úgy gondolom, igen szép, de egyáltalán nem könnyű feladat. — Komoly dolgokról már szóltunk. Len­ne a számunkra egy kis vidám „sztori­ja" is? — Természetesen, 1 ilyen is akad. Ne­kem most már meglehetősen vidámnak tűnik, de amikor átéltem, egyáltalán nem volt az. Még a Zerge-hegyi stúdióban történt. Közeledett az esti tv-híradó kez­dési időpontja. Éppen a felolvasásra ke­rülő szövegeket tanulmányoztam, amikor honnan, honnan nem, megjelent egy kis­egér. Rémülten ugrottam fel a székre, on­nan az asztalra, és az operatőrök un­szolására sem voltam hajlandó visszaül­ni a helyemre. Épületes látvány lett vol­na, ha a kamerák engem az asztalon állva mutatnak. Az operatőrök nem te­hettek mást, üldözni kezdték az egeret és meg is fogták, mert nagyon jól tud­ták, hogy belőlem addig nem lesz „kép”, amíg az egérke a közelemben cincog. Dicséretesen gyors munkát végeztek, így aztán az adás kezdetére még idejében elfoglalhattam a helyemet. Persze, most már ülőhelyzetben ... Megköszönöm a beszélgetést és „vi­szontlátásra” köszönéssel búcsúzom a ro­konszenves interjúalanyomtól. Hiszen es­téről estére mindig újra találkozunk. Szá­munkra, akik televíziónk műsorainak hű­séges nézői vagyunk, nem csupán egy kedves fiatal nő Nora Seleckó, és nem is csupán a „kedvenc bemondónőnk". Több annál: családtag . .. SÁGI TÓTH TIBOR „Szeretném tudni" ló lenne, ha térje még egyszer elmenne szivröntgenre (EKG) és azután tanácskozza meg kezelőorvosával, hogy milyen életmódot kell folytatnia, szükséges-e az állásváltoztatás stb. Ope­ráció előtt a kórházban teljes kivizsgálást végeznek, és utána megmondják önnek, hogy a férje szive egészséges-e; ha nem, akkor biztosan előírják a szükséges or­vosságot és a további kezelést. „Őszbe fordult az idő" Akárcsak öl­tözködésünk, a szép­ségápolás is válto­zik aszerint, ahogy az évszakok vált­ják egymást, illetve ahogy az idő me­legszik vagy lehűl. Az őszi sajátságos időjárás is hatással van bőrünkre. Más a levegő hőfoka reg­gel, kicsit felmelegszik délre és ismét le­hűl estére. Ehhez a váltakozó hőmér­séklethez kell bőrünknek alkalmazkodnia. A jól megválasztott kozmetikai szerek­kel és helyes kezeléssel segíthetünk. Reg­gel tanácsos hideg, vagy ha ezt nem bír­ja a bőrünk, enyhén langyos vízzel meg­mosni az arcunkat, teljesen szárazra tö­rülni, és utána félzsíros krémmel beken­ni. Nedves bőrrel nem tanácsos kimen­ni, mert az éles őszi levegő érdessé te­szi az arcbőrt. Ennek ellensúlyozására használjuk a félzsíros arckrémet, melyet alaposan bele kell dörzsölni a bőrbe, Így védőréteget képez. Ugyanaz vonat­kozik kezünk ápolására is. Viseljünk kesz­tyűt. Ezzel nemcsak a széltől, hanem a szennyeződéstől is óvjuk kezünket. A na­ponta többszöri kézmosás után töröljük teljesen szárazra kezünket. Este, lefekvés előtt mindig szükséges a teljes lemosa­­kodás, zuhanyozás. Akinek erre nincsen lehetősége, az váltott meleg-hideg víz­ben mosakodjon le tetőtől-tolpig, szi­vaccsal jól dörzsölje át teste minden ré­szét, ez felfrissíti a vérkeringést, elősegíti a nyugodtabb alvást. Éjszakára is lehet krémet használni, félzsírosat vagy zsíro­sat, attól függően, hogy milyen, a bőrünk. Este kenjük be a nyakunkat is krémmel, nappalra azért nem ajánlatos, mert eset­leg bezsirozná ruhánk, pulóverünk nya­kát. „Szomorúság — Kassa" (Kosice). Férje abba, a férfiaknál elég gyakori tévedés­be esett, hogy a sok évvel fiatalabb nő­től várja saját fiatalságának visszanye­rését. Próbáljon vele nyugodtan beszél­ni a gyermekeket érintő dolgokról, tanu­lásukról, szórakozásukról stb., de ha el­utasítja a közeledését, most ne erőltesse. Férje most az érzéki varázs hatása alatt van, a maga túlzott gyöngédsége és gondoskodása nagyon könnyen ingerült­séget válthatna ki belőle. Sokat segít­hetne a családnak valamelyik férli tag­ja, vagy egy olyan jó barát, aki közel áll férjéhez és hajlandó lenne négyszemközt beszélni vele erről a kényes ügyről. Ha sem ez, sem az nem járna eredménnyel, azt tanácsoljuk, kérje meg az üzemi szak­szervezet vezetőségét, hogy foglalkozza­nak az ügyükkel. Nemcsak kettőjükről van szó, a maguk között megromlott har­móniáról, hanem gyermekeik nyugalmá­ról is. Az üzemben ismerik mindkettőjük magatartását, eddigi nyugodt családi éle­tüket. Biztos, hogy elfogultság nélkül és higgadtan beszélgetnek majd magukkal. Ha a gyermekeknek járó pénzt, — a csa­ládi pótlékot — ezután sem hajlandó odaadni, levonhatják a fizetéséből; en­nek a rendezését is kérje majd a békítő beszélgetésen. Igyekezzen megőrizni nyu­galmát és emberi méltóságát, ezzel töb­bet segíthet, mint sírással, pörlekedéssel, szemrehányással. Arról nem irt semmit, hogyan viszonyul a dologhoz a szóban forgó asszony férje. Esetleg egy komoly beszélgetés a férjjel megfordíthatná a dolgok állását, és meg­állítaná az ügy elfajulását. Annak viszont nem látom semmi értelmét, hogy maga az asszonnyal beszéljen. Megalázó és nem vezetne célhoz. Hiszen tudja, hogy lérje nős, kétgyermekes családapa, s ez egyáltalán nem zavarja, hogyha már ven­déglőbe és moziba is együtt járnak. Vi­szont a lérje gorombáskodását ne tűrje, mert fenyegetőzése később verekedéssé is fajulhat. Amikor ittasan tér haza, ne szóljon hozzá. Tudom, hogy nagyon ne­héz lehet lérje szitkozódását hallgatni, mégis vegyen erőt magán, és tűrje el, mig a szakszervezet vezptöiége intézke­dik. Ilyenkor a férfiak azt hiszik, hogy új, eget verő boldogságuk egyetlen aka­dálya már nem egészen fiatal feleségük. Kívánom, hogy életük minél előbb rend­be jöjjön és családjukban ismét békes­ség és megértés legyen. Várom további jelentkezését. SZERETNÉK ran RÁTALÁLNI Huszonhárom éves, 175 cm magas fiatalember társaság hiányában ez­úton szeretne korban hozzá illő lánnyal, vogy lányanyával meg­ismerkedni, akiben igazi barátra, később hű élettársra találna. Fény­képes leveleket vár. Jelige: „Akiért a harang szól" xxx Húszéves, fizikai munkát végző lány társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni vidám ter­mészetű férfival, aki megértésre, boldogságra vágyik, úgy mint ő. Jelige: „Miért kell elfeledni" XXX Húszéves, 165 cm magas, barna, elvált asszony ezúton szeretne ko­moly, becsületes férfival megismer­kedni, aki megértésre, boldogságra vágyik úgy mint ő, és hároméves kislányának jó apukája lenne. Fény­képes leveleket kér. Jelige: „Boldogságra vágytam min­dig" XXX Huszonnyolc éves, 162 cm magas, hat éve elvált magyarországi ápoló­nő, akinek saját lakása van, ezúton szeretne korban hozzá illő szak­munkással megismerkedni. Jelige: „Boldogságra vágyom" 14

Next

/
Thumbnails
Contents