Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-12-08 / 49. szám

A csodás fekvésű Jasznaja Poljana A fák sűrűjében megbúvó Tolsztoj 1873-ban készült arcképe H it:: ' f : : (I Dolgozószobájában ma is minden a helyén Gyertyafénnyel maradt minden, ahogy a „szökés“ napján volt... Este egy szál gyer­tyánál írt, de az az egy szál gyertya mekkora csóvát húzott a cári sötét­ség birodalmában! ... Az úton beszélgettünk Tolsztoj kocsisával ... Meséli, hogy a szökés éjszakáján háromnegyed tizenkettő lehetett, s hogyan keltette fel az istállóban Tolsztoj, hogyan kérte, hógy fogjon be, hogyan sietett aztán előre ... Tolsztoj megköszönte, hogy elhozta, és mégegyszer a lelkére kötötte, hogy senkinek se szóljon arról, hogy hova vitte. Amikor meg­kérdezte Tolsztojtól, hogy üzen-e valamit haza, Tolsztoj lenézett a földre és ennyit mondott: „Semmit.“ Itt áll a kocsi is a múzeumban, itt fekszik rajta az otromba pléhfáklya, ott van az üveg alatt a kifakult sapka. Ott a rengeteg koszorú, a táviratok, amiket ezrével hozott a posta, itt vannak a közeli gyárak munkásainak táviratai, s ott a falon bekeretezve a legtorzabb, a leg­gyalázatosabb bizonyítvány, amelyet a cárizmus önmagáról kiállíthatott. A vasúti szállítólevél arról a vagon­ról, amelyben Tolsztoj holtteste Jasz­naja Poljanába megérkezett. „Két hordó hering, egy zsák só, két láda cukor, egy koporsó.“ ... Most kövezett autóút visz a sírhoz, kétoldalt rendezett park. Magunk előtt látjuk muzsikjai vállán a nagy útkeresőnek olcsó koporsóját, magunk előtt látjuk a temetést, a cári szuronyok között felvonuló menetet. S most itt a sír. Kis tisztá­son, hatalmas tölgyek tövében, egy­szerű, fűvel benőtt hosszúkás (az író végrendelete szerint jeltelen) halom, olyan egyszerű, olyan puritán, ami­lyen egyszerűségre és puritánságra Tolsztoj törekedett...“ M A (Tolsztoj szülőházéban) Aki hosszabb időt tölt Moszk­vában, ellenállhatatlan csá­bítást érez, hogy legalább a közelben fekvő történelmi nevezetes­ségű városokat, településeket is fel­keresse. Ahogy látni kell a Metrót, a Lenin-hegyek őszi színpompáját, a Nemzetgazdasági Kiállítást, az Osztankino tv-tornyot, szinte úgy tartozik már Moszkva „idegenfor­galmi nevezetességeihez“ a közeli Arhangelszkoe, Szuzdál, Vlagyimir... Kicsit távolabb, de még könnyen elérhető távolságban fekszik Jaszna­ja Poljana, Tolsztoj egykori birtoka. A Tula felé vezető műúton Moszk­vától mintegy 15 órás autóbuszút, amelyen rendszeresen találkozni az Inturiszt idegenforgalmi iroda külön­járataival. Esős, szomorkás októberi napon indultunk útnak. Am alig hittünk szemünknek, amikor Jasznaja Pol­jana közelében, a „Világos tisztás“ valóban szikrázó fényben fogadott. Az egykori Tolsztoj-birtokra érve, derűs utakon, füves tisztáson hala­dunk a kastély felé. Körülöttünk hol sűrűsödő, hol meg ritkuló tölgy- és nyírfaerdőcskék. Lombjukat hullat­ják, az egyenes fehér fatörzsek moz­dulatlanul érlelik a csendet. Lassan lépkedünk, szinte szólni sem me­rünk, nehogy háborítsuk a csend birodalmát. — Berjózki — kraszívije, — mondta Szvetlána, a vezetőnk. S valóban ... A természetnek ez a jellegzetesen orosz szépsége még Szvetlána nyel­vére is a csodálat szavait csalja, aki talán mindennap láthat ilyet... Berjózki, kraszívije . .. költők, festők, muzsikusok ihletője — időtlen idők óta... Arcunkba csap egy-egy fénycsóva, és megtörik a már jól látható kúp­tetőkön. Egyszer csak feltűnik az egy­emeletes, fehér, kőerkélyes kastély, szerényen lapulva a fák tövében, nem zavarja hivalkodón a természet magába mélyedt egyszerűségét. — Íme, Tolsztoj egykori szülőháza. — Szvetlána tekintetével körülsimo­gatja a fehér falakat, régimódi abla­kokat ... — A fák, ahol Tolsztoj a muzsikokkal beszélgetett reggelen­ként, és a ház, amelyben az Anna Karenyina és a Háború és a béke született, — teszi még hozzá, aztán nem szól többet. Az idegenvezető gondjaiba vesz bennünket, tiszteletet parancsoló némaság vesz körül mindannyiunkat. A látottakról hadd emlékezzek egy emigráns magyar író, Barta Sándor meleg szavaival: „... Itt, ebben a fehér, meszelt egyemeletes épületben, amelyben minden úgy maradt, ahogy akkor volt, amikor Tolsztoj (1910 októberé­ben, éjnek idején, halála előtt né­hány nappal) eltávozott, hogy me­neküljön a környezete elől, hogy újra és újra nekiindulva megtalálja önmagát, megtalálja a nyugalmat - itt minden felnyitott könyv, minden kopott bútordarab, minden szöglet Tolsztoj emberi vívódásairól, családi tragédiájáról^ hatalmas alkotásairól szól... ... Az asztalon még ott hevernek a papírtekercsek, a levélborítékok, az irodaszerek. Valami ásatag írógép is áll a sarokban, lerakva. Itt van az ablak alatt egy kis asztal. Ide jött sokszor Tolsztoj is fogadni a vendégeit, írókat, zenészeket, egy­szerű muzsikokat, mindenkit, aki felkereste. Képek és tucatjával fény­képek a falon. És könyvek a pol­cokon. -... A dolgozószobájában is úgy me ü a sötétség ellen...

Next

/
Thumbnails
Contents