Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-12-08 / 49. szám
A csodás fekvésű Jasznaja Poljana A fák sűrűjében megbúvó Tolsztoj 1873-ban készült arcképe H it:: ' f : : (I Dolgozószobájában ma is minden a helyén Gyertyafénnyel maradt minden, ahogy a „szökés“ napján volt... Este egy szál gyertyánál írt, de az az egy szál gyertya mekkora csóvát húzott a cári sötétség birodalmában! ... Az úton beszélgettünk Tolsztoj kocsisával ... Meséli, hogy a szökés éjszakáján háromnegyed tizenkettő lehetett, s hogyan keltette fel az istállóban Tolsztoj, hogyan kérte, hógy fogjon be, hogyan sietett aztán előre ... Tolsztoj megköszönte, hogy elhozta, és mégegyszer a lelkére kötötte, hogy senkinek se szóljon arról, hogy hova vitte. Amikor megkérdezte Tolsztojtól, hogy üzen-e valamit haza, Tolsztoj lenézett a földre és ennyit mondott: „Semmit.“ Itt áll a kocsi is a múzeumban, itt fekszik rajta az otromba pléhfáklya, ott van az üveg alatt a kifakult sapka. Ott a rengeteg koszorú, a táviratok, amiket ezrével hozott a posta, itt vannak a közeli gyárak munkásainak táviratai, s ott a falon bekeretezve a legtorzabb, a leggyalázatosabb bizonyítvány, amelyet a cárizmus önmagáról kiállíthatott. A vasúti szállítólevél arról a vagonról, amelyben Tolsztoj holtteste Jasznaja Poljanába megérkezett. „Két hordó hering, egy zsák só, két láda cukor, egy koporsó.“ ... Most kövezett autóút visz a sírhoz, kétoldalt rendezett park. Magunk előtt látjuk muzsikjai vállán a nagy útkeresőnek olcsó koporsóját, magunk előtt látjuk a temetést, a cári szuronyok között felvonuló menetet. S most itt a sír. Kis tisztáson, hatalmas tölgyek tövében, egyszerű, fűvel benőtt hosszúkás (az író végrendelete szerint jeltelen) halom, olyan egyszerű, olyan puritán, amilyen egyszerűségre és puritánságra Tolsztoj törekedett...“ M A (Tolsztoj szülőházéban) Aki hosszabb időt tölt Moszkvában, ellenállhatatlan csábítást érez, hogy legalább a közelben fekvő történelmi nevezetességű városokat, településeket is felkeresse. Ahogy látni kell a Metrót, a Lenin-hegyek őszi színpompáját, a Nemzetgazdasági Kiállítást, az Osztankino tv-tornyot, szinte úgy tartozik már Moszkva „idegenforgalmi nevezetességeihez“ a közeli Arhangelszkoe, Szuzdál, Vlagyimir... Kicsit távolabb, de még könnyen elérhető távolságban fekszik Jasznaja Poljana, Tolsztoj egykori birtoka. A Tula felé vezető műúton Moszkvától mintegy 15 órás autóbuszút, amelyen rendszeresen találkozni az Inturiszt idegenforgalmi iroda különjárataival. Esős, szomorkás októberi napon indultunk útnak. Am alig hittünk szemünknek, amikor Jasznaja Poljana közelében, a „Világos tisztás“ valóban szikrázó fényben fogadott. Az egykori Tolsztoj-birtokra érve, derűs utakon, füves tisztáson haladunk a kastély felé. Körülöttünk hol sűrűsödő, hol meg ritkuló tölgy- és nyírfaerdőcskék. Lombjukat hullatják, az egyenes fehér fatörzsek mozdulatlanul érlelik a csendet. Lassan lépkedünk, szinte szólni sem merünk, nehogy háborítsuk a csend birodalmát. — Berjózki — kraszívije, — mondta Szvetlána, a vezetőnk. S valóban ... A természetnek ez a jellegzetesen orosz szépsége még Szvetlána nyelvére is a csodálat szavait csalja, aki talán mindennap láthat ilyet... Berjózki, kraszívije . .. költők, festők, muzsikusok ihletője — időtlen idők óta... Arcunkba csap egy-egy fénycsóva, és megtörik a már jól látható kúptetőkön. Egyszer csak feltűnik az egyemeletes, fehér, kőerkélyes kastély, szerényen lapulva a fák tövében, nem zavarja hivalkodón a természet magába mélyedt egyszerűségét. — Íme, Tolsztoj egykori szülőháza. — Szvetlána tekintetével körülsimogatja a fehér falakat, régimódi ablakokat ... — A fák, ahol Tolsztoj a muzsikokkal beszélgetett reggelenként, és a ház, amelyben az Anna Karenyina és a Háború és a béke született, — teszi még hozzá, aztán nem szól többet. Az idegenvezető gondjaiba vesz bennünket, tiszteletet parancsoló némaság vesz körül mindannyiunkat. A látottakról hadd emlékezzek egy emigráns magyar író, Barta Sándor meleg szavaival: „... Itt, ebben a fehér, meszelt egyemeletes épületben, amelyben minden úgy maradt, ahogy akkor volt, amikor Tolsztoj (1910 októberében, éjnek idején, halála előtt néhány nappal) eltávozott, hogy meneküljön a környezete elől, hogy újra és újra nekiindulva megtalálja önmagát, megtalálja a nyugalmat - itt minden felnyitott könyv, minden kopott bútordarab, minden szöglet Tolsztoj emberi vívódásairól, családi tragédiájáról^ hatalmas alkotásairól szól... ... Az asztalon még ott hevernek a papírtekercsek, a levélborítékok, az irodaszerek. Valami ásatag írógép is áll a sarokban, lerakva. Itt van az ablak alatt egy kis asztal. Ide jött sokszor Tolsztoj is fogadni a vendégeit, írókat, zenészeket, egyszerű muzsikokat, mindenkit, aki felkereste. Képek és tucatjával fényképek a falon. És könyvek a polcokon. -... A dolgozószobájában is úgy me ü a sötétség ellen...
