Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-24 / 47. szám
BEMUTATÓ A THALIA SZÍNPADON A szülőföld hívó szava dégművész segédkezett: a Jászai-dijas rendező. Vas Károly, és Csonka István díszlet- és jelmeztervező, a győri Kisfaludy Színház művésze. A díszletek és jelmezek nemcsak szépek voltak, egyszerűek is, végig szolgálva, láttatva a mondanivalót, a lényeget. A rendezőt elsősorban pedagógiai munkájáért kell kiemelni. Minden jelenet megfelelően kidolgozott volt, az egyetlen kivételt a verekedő-dulakodó képezte. A hiba, ami láthatólag a színészeket is zavarta, az első rész rendezői koncepciója, vagy talán át nem gondoltsága volt. Túl sok szálon indult el a davetésével is éreztetni tudták vívódásaikat. A jó ösztönös megérzése, mely emlékekkel is megerősödik (nagymama és édesanya emlékek) azonban szentimentalizmusba csapnak át játékukban. A Zsant alakító Csendes László is, az Anart játszó Kövesdi Szabó Mária is többször elvész a rendezői többszálúságban. Az egységes második részben nyújtott teljesítményük — főleg Kövesdi Szabó Máriáé — azonban nagyon jó. „A szülőföld megszólal, hív és köt" szerzői vallomást játsszák el mély átéléssel, hitelesen. Lengyel Ferenc, aki Karazsant ala-A történet egyszerű, hétköznapi. Fiatalok keresik önmagukat és helyüket a világban, közben konfliktusba kerülnek környezetükkel, a társukkal, a „komolytalan, fossz fiatalokkal", akik céltalanul lézengenek d világban, és tiszteletlenül élvezik az előző generáció vérén és verítékén felépített jelent, mert ez szinte törvényszerű. A tragédiába csúcsosodó végkifejlődés emeli a drámát — és az előadást — a hétköznapias szürkeség fölé: a szülőföld (kazah-föld) szeretete, annak örök igazmondása, az anyanyelv (kazah nyelv) éltető ereje, történelmi téma és tény, irányt adón elvekbe és eszmékbe hajlón messze túl a szürkeségen. A MATESZ Thália Színpadának idei évadnyitó bemutatója kellemes meglepetés volt. Nemcsak azért mert Oralhan Bokajev „A csikó" című kétrészes drámájának története és mondanivalója nemcsak a Szovjetunió népei egyikének szokásait, életstílusát és vitelét mutatja a nézőnek — ha a megszabott lehetőségek miatt csak villanásokban is, hanem azért is, mert az együttes megmutatta életképességét, fejlődőkészségét, kivéve minden argumentumot azok kezéből, akik vészharangot kongatva az ellenkezőjét állították. A darab színrekerülésében két venrab, sok gondolatot ébresztő megjelenítés maradt nyitott, megválaszolatlan (a fiatalok találkozása a házmesterrel, az első gitáros fiú — Mázik István monológja) jellemek és személyek, s rajtuk keresztül egy szűkebb társadalom esetleges hibái maradtak tisztázatlanok (férfi az alsó erkélyről — Gyurkovics Mihály, Karazsan — Lengyel Ferenc) s mindez elvonhatta a közönség figyelmét a második részben kezdődő szinte teljesen új rendezői vonaltól, a végkifejlődéstől, az igazi mondanivalótól. A második rész — a színészek játéka is igazolja — sokkal jobban kidolgozott, egységes, tisztán felépített, értékes része volt az előadásnak. Boztajlakot, a kazah lótenyésztőt alakító Kovács József játéka meggyőző volt, bár az első részben megjelenítetteknél nem tudta megfelelően felhívni a figyelmet szerepére. A búcsúzás és meghívás pillanataiban erőteljesebb játékkal összeköthette volna a két részt. Az első részben csak a róla — Boztajlakról — szóló szavak juttatták őt eszünkbe, nem játéka, szerepe. A második részben azonban hiteles figurát alkotott, s megfelelő hangsúlyt tudott adni a mély gondolatoknak. Zsan és Anar, a világban helyét kereső két fiatal, a megválaszolatlan és számukra érthetetlen kérdések fel-8 kította, hálátlan szerepét is nagyon jól játszotta el, mely a mondanivaló hangsúlyozásával epizódszereppé válik. Ezt tudatosítva emeli ki azokat a részeket, amelyekkel a szülőföld-népszokás-anyanyelv jelentőségét, érthetőségét és szerepét az emberi életben alá tudja támasztani. Ugyanez érvényes Várady Béla (a házmestert alakította) játékára is, aki ügyesen kerülte el a szerepében rejlő buktatókat, és nem vált sem mártírrá, sem hétköznapi filozófussá, utcai oktatóvá. r' A Karligast, Boztajlak feleségét alakító Gombos Ilona visszafogott játékkal tudta nagyon jól érzékeltetni, mire kárhoztatnak az asszonyok olyan körülmények közt, amelyben élnek — a falusi asszony „urát" szolgáló szerepét. A teljességre való törekvés miatt sorolom fel a még meg nem említett szrnészek nevét, akik játékukkal valamennyien jól szolgálták — ha nem is a végkifejlődést — a rendezői elképzeléseket: László Géza, Horváth Lajos, Tamás Jolán, Szoby Gabi, Oláh Jenő és Érsek György. Szakái Gábor kísérő zenéje és Gomolcák Ján szcenikai zenéje is megfelelően épült a darabba. A most bemutatott Bokajev-mű tartalmilag is, megjelenítési formájában is az utóbbi Thália bemutatók legjobbja. NESZMÉRI SÁNDOR-j Оz<ata. о оu_ \ árkányban (Stúrovo) CD ’ van egy kis üzem, I--------amelyet egyszerűen csak varroda néven emlegetnek. Dolgozói túlnyomórészt bejáró munkások, akik naponta több órát utaznak a falvakból. A város lakói keveset tudnak a volt járásbíróság épületében termelő Helyi Gaádálkodási Üzemről. Nem ismerik a termékeit sem, mert az üzem tíz év óta kizárólag kivitelre dolgozik. Azt is kevesen tudják, hogy az itt dolgozó százharminc nő tizenhétezer férfinadrágot készít havonta a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság megrendelésére. S hogy milyen munkát adnak ki a kezükből, azt a legjobban bizonyítják a köszönőlevelek, a tucatnyi oklevél, amelyek a megrendelők elégedettségét és elismerését fejezik ki. De nemcsak határainkon túl szereztek jó nevet termékeiknek. Idehaza több kitüntetésben részesültek. 1966-ban megkapták a Kiváló Munkáért állami kitüntetést. Amikor tizenhét évvel ezelőtt megindult a termelés, az épület már tatarozásra szorult. Akkor azt mondták: a kisebb-nagyobb módosításokat, javításokat majd menet közben végzik el. Ezt az ígéretet a mai napig sem váltották be. A nők rossz munkakörülmények között dolgoznak és az a véleményük, hogy a vállalati 48. SZAMUNK RIPORTJA igazgatóságnak csak egy a fontos : reklamáció nélkül és időre teljesítsék a tervet. Azonban a műhelyek korszerűsítésére, az épület javítására, a dolgozók munkakörülményeinek javítására az eltelt időszak alatt egyetlen fillért sem fordítottak. A DOLGOZÓK KÖZÖTT Rólunk akar írni? Csak nézzen szét, milyen környezetben dolgozunk — mutatott a raktárhoz hasonló folyosóra egy munkásnő — Még egy kuckónk sincs, ahová berakhatnánk a kiöregedett gépeket. Ilyen körülmények között hogyan szépítsük, tegyük vonzóbbá a munkakörnyezetünket. Találjon itt valaki akárcsak egy cserép virágnak is helyet!. .. — Milyen sors vár a varrógépekre? — kérdezem Varga Ferenc üzemvezetőt. — Az induláskor korszerű gépek voltak. Ma már elavultak, de mi még ma is ezekkel dolgozunk. Kiszereljük belőlük a használható alkatrészeket. Persze jól jönne egy raktár, hogy ne kelljen itt kerülgetni, de a fontosabb dolgokat sincs hol elhelyezni. Nagyon szorosan vagyunk. Amikor megindult a termelés, csak huszonhárom dolgozóval számoltak, aztán több mint száz új dolgozót vettünk fel anélkül, hogy bővítettük volna az üzemet. Kezdetben ígérgettek, most már huzamosabb idő óta azt mondják: az épület felújítás előtt áll. — És addig mi lesz, hiszen a nyakunkba csorog a víz, ha esik az eső! Fóliával
