Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-24 / 47. szám
SZLOVÁKIÁBAN ÖSSZESEN 33 EZER GYERMEK VAR ÓVODÁRA AZ ELINTÉZETLEN KÉRVÉNYEK SZÁMA IDÉN 13 EZERREL EMELKEDETT A BÖLCSŐDÉKBEN 29 EZER HELLYEL VAN KEVESEBB, MINT AMENNYIRE SZÜKSÉG LENNE A HATODIK ÖTÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN 109 BÖLCSÖDÉT KELL ÉPÍTENI, DE 1976-BAN CSUPÁN 3 KÉSZÜLT EL A MEGLEVŐ 3188 ÓVODA KÖZÜL CSAK 182 ÜZEMI ÉS 3 SZÖVETKEZETI upon о felsorolt tények V .C elég okot adnak orra, hogy a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága által indított „Mindent az emberért" akcióban elsősorban az óvodák, a bölcsődék helyzetével foglalkozunk. Mert az óvodák és bölcsődék jelenlegi helyzete széles körű társadalmi probléma. A meghosszabbított szülési szabadság, a több gyermekes családokról való fokozott állami gondoskodás meghozta gyümölcsét. De nem elég a kezdeti támogatás. A gyermekek nőnek; bölcsődékre, óvodákra van szükségük. Az anyákat — bármennyire is szeretik gyermeküket — sokáig nem elégíti ki a négy fal közé rekesztés, a háztartási munkák végzése. A hivatástudat, a szakmai lemaradásból való félelem, a család anyagi helyzete nagyon sok fiatal mamát a meghoszépítést. A pénzhiány ma már nem indok. Ahol akarnak, ott találnak rá fedezetet. Nehezebben építőt. És ott, ahol a dolgozók nyolcvan-kilencven százaléka nő, azt sem lehet elvárni, hogy „Z“ akcióban építkezzenek. A nők ugyan szívesen segítenek amiben tudnak; de az építkezési munkák zöme nem nőknek vafó munka. Hiányzik a könnyen összeszerelhető, előre gyártott elemekből készült épület egységes tervrajza, mely kizárná a jóváhagyása körüli sok huzavonát. Országjárás közben sok olyan példával találkoztunk, ahol éppen a tervrajz többszöri elutasítása miatt maradt el az építés. Nem ártana tehát az illetékeseknek erre is minél előbb felfigyelni! Az üzemeknek saját érdekük a bölcsőde, óvoda építése. Mert ettől függ a munkaerő állandósítása, a dolgozó nők munkához való viszont iiiclcitit аж emberért Mindent -a gyermekért szabbított anyasági szabadság letelte előtt visszavisz a munkahelyére. Pontosabban csak vinné, ha lenne hová elhelyezni gyermekét, jó kezekbe adni, ahol a gyermek szellemi és fizikai fejlődéséhez minden előfeltétel adott. Szlovákiában jelenleg 734 bölcsőde van, melyekben 31 481 gyermekről gondoskodnak, de csaknem ennyi még a bölcsődére váró gyermekek száma is! Óvodába 181 ezer gyermek jár — kilencszer több mint húsz évvel ezelőtt — ám így is több mint 33 ezer kérvény fekszik elintézetlenül! Ahol a nagymama nem vállalja flz unoka nevelését, ott a szülők gyakran „pótnagymamát" keresnek. Ez bizony nem a legjobb megoldás. Ha nem tartozunk a szerencsések közé, és kérvényünket helyhiány miatt elutasítják, nagymama sincs, pótnagymamát pedig nem találunk, akkor — akár tetszik, akár nem — nem tudunk visszamenni a munkahelyünkre. Még akkor sem, ha ott szükség lenne ránk. Mint például a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyárban, ahol a tizenhétezer alkalmazott közül évente kétezer-ötszázán vannak szülési szabadságon! El tudjuk képzelni mit jelent ennyi dolgozó kiesése a munkából? „Nekünk a kétéves szülési szabadság olyan gondokat okoz, melyekkel még sokáig nem tudunk megbirkózni. Tavaly az egyik üzemből 273 nő ment szülési szabadságra . . . Dolgozóink átlagos életkora 23 év, a szülés lehetőségével tehát számolnunk kell. De hogy tudjuk tervezni a munkaerőváltozást, ha maga a dolgozó nő sem tudja pontosan, mikor jön vissza a szülési szabadságról: ha visszajön, nem megy-e néhány hónap múlva újból el?... Ha tudnánk minden gyermek számára bölcsődét, óvodát biztosítani, akkor más lenne a helyzet nálunk is." A vrbovói Trikota igazgatója kesergett így. És miért nem tudnak? Amiért rajtuk kívül még sok más üzem sem tud. A megfelelő tervrajz hiánya, az építkezési tervezet javaslatának elvetése miatt, vagy egyszerűen azért, mert nincs, aki vállalná az nya, munkatermelékenységük fokozása. Az az anya, akinek gyermekéről megfelelően gondoskodnak, nyugodtabban, figyelmesebben, jobb teljesítménnyel dolgozik. Munkájának eredménye pedig nem öncélú, hanem társadalmi érdekű. A vállalatok vezetőinek, akik még nem fordítottak eddig kellő gondot a bölcsődék és óvodák építésére, mielőbb tudatosítaniuk kellene, hogy hazánk kormánya elsőrendű feladatnak tartja ezek építését. Éppen ezért már nemcsak a kulturális és szociális, hanem az építkezési alapból is meríthetnek ennek fedezésére. Sajnos, több helyen ezt még nem akarják figyelembe venni. Azt sem tartják szem előtt, hogy a választási programba még mindig besorolhatják az óvoda, bölcsőde építését. A szükséglet szabja meg a határokat, nem pedig az előre jóváhagyott terv. Tudjuk, hogy azoknak az üzemeknek a vezetői, ahol a termelési feladatok teljesítése a női dolgozóktól függ, keresik a bölcsődék és óvodák építésének lehetőségeit. De ott, ahol a dolgozók többsége férfi, inkább üdülőközpont, sportpálya, építkezésére szavazzák meg a rendelkezésre álló pénzösszeget. Természetesen ezekre is szükség van. De sokkal fontosabb, elsőbbrendű feladat a gyermekeinkről való gondoskodás. A szövetkezetben is nagyok a tartalékok ezen a téren. Vannak kitűnő eredményt elérő, gazdag szövetkezeteink. Évente százezreket fordítanak kirándulásra, üdülésre, szórakozásra. De senkinek sem jut eszébe, hogy óvoda építésére is adjanak néhány ezret. . . Nem számolnak azzal, hogy a fiatal munkaerő megnyerésének egyik feltétele az iskoláskor előtti gyermekek megfelelő elhelyezése. Ezt pedig elsősorban a bölcsődék, óvodák építésével tudják biztosítani. Az sem ritka eset, amikor a nemzeti bizottságok vezetői két kézzel támogatják a vendéglő építését,> de amikor az óvodáról van szó, csak legyintenek Elena Litvajová, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke a „Mindent az emberért“ akció szlovákiai összejövetelén hangsúlyozta az óvodák és bölcsődék szükségességét Ahol az üzemek, szövetkezetek, nemzeti bizottságok vezetőinek „nem érdeke" ez, ott a nőszövetségi tagoknak, dolgozó nőknek, asszonyoknak, kell szóvá tenni, kiállni érte, s addig kérni, követelni, amíg el nem készül. Elena Litvajová, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke a szlovákiai aktíván hangsúlyozta: „Ha mi dolgozó nők nem állunk résen, nem vállalunk védnökséget fölötte, félő, hogy 1980-ig nem készül el az о 109 bölcsőde és óvoda, melyeknek építését tervbe vettük. Azért hívtuk most össze a járási nemzeti bizottságok alelnökeit, járási nőszövetségi titkárokat, vállalatok és szövetkezetek vezetőit, hogy ismerve ezt a súlyos problémát, támogassák a bölcsődék és óvodák építését!"' H. ZSEBIK SAROLTA A járási nemzeti bizottságok alelnökei, járási nőszövetségi funkcionáriusok, vállalatok és szövetkezetek vezetői tanácskoztak arról, hogyan lehetne minél előbb bővíteni az óvodák és bölcsődék számát. 3
