Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-24 / 47. szám
BALÁZS JÓZSEF SZERETŐK XIII. — Maga pap? — kérdezte hirtelen Kelendő. — Én? Dehogyis . .. Egyszer, még nem is olyan régen, elhatároztam, és akkor mindenki nevetett rajtom, hogy kitanulom a kémia tanárságot. . . Kaptam én ide is, meg oda is . . . Aztán csak fuvaros maradtam. Az utolsó fuvaros ebben a városban. Mendel Péter bement a házba, gyorsan egy butélia bort hozott ki és két poharat. Mereven nézték a bort. Mendel töltött belőle, felemelte a poharát, koccintottak. — Tudja, kevesen járnak ide, dehát az a jó . . . — kezdte magyarázni Mendel. — Szóval, azt mondtam az előbb, hogy semmi sem érdekesebb és fontosabb annál, ami bennünk van ... Csak jól ismerje az ember magát. Sokszor éppen ez a baj . . . Jobban ismeri az ember a barátját, a családját, a szerelmét, mint saját magát. . . — Szerelmét? — kérdezte Kalenda. — Hát persze... A szerelmét... Ha már ezt kérdezte, elmondhatom — itt megállt a fuvaros és az asztal szélét simogatta. — Na ... Mondja csak ... — biztatta Kalenda. — Én a szerelemnek köszönhetem; elkezdtem a világon, meg a saját sorsomon gondolkodni . . . Rájöttem, — ne értsen félre — hogy bennem is, meg magában is, az emberben, több titok van, mint mondjuk a Napon túl... És tudja, miért, mi vezetett rá? Kalenda összébb húzta a szemét, úgy figyelt. Nem értette, hova akar a fuvaros kilyukadni. — .... hát a szerelem ... Itt szoktam ülni, ezen a helyen, amíg a lovak esznek, aztán ezen gondolkozom ... A múltkor is szinte megijedtem. Mit ért volna az életem, ha én csak fuvaros maradok . . . Kalenda egyre türelmetlenebb lett. — Nem értem magát! Mindenféléről beszél, de nem ezért hívott ide .. . — Szeretem Kapuvári Mártát — mondta váratlanul a fuvaros. — Hogyan? — Kalenda felemelkedett. A poharat odébb tolta az asztalon és várt. — Szeretem. Ennyi. Csak ennyi. . . — Dehát maga itt azzal kezdte, hogy mi van a Napon túl, meg miegymás... Maga viccel velem... — Kalenda ezt már állva mondta. — Igen... Tudja, ha megérti az ember, hogy mi a szerelem, akkor már mindent ért... Az isten is az istenség . . — Azt hiszem . . . ideje elmennem . . . Maga megzavarodott. — Ne menjen . . . Nem ért maga semmit. Hiába van három szakmája is.. . Az előbb csak azt akartam mondani, hogy az isten is tudja, nagyonis tudja, hogy szerelem nélkül nem létezhet az emberfajta. — Maga, nem tán . . . csak talán nem azért hordja a keresztet a nyakában? — Kalenda úgy mondta ezt, mint aki előtt ebben a pillanatban világos lett minden. — Ezért... — bólintott Mendel. Kalenda már otthagyta az asztalt, amikor a fuvaros utánasietett és könyörögve kérte, hogy menjen be vele a házba. Az előszobában állította meg Mendel és arra kérte, hogy nézzen be a szobába. Kalenda tanácstalanul bámult a férfira; nem értette, hogy miért kellene neki benéznie a szobába. — Nagyon kérem, csak egy pillanatra. Kalenda egy ágyat látott, a fehér párnán egy asszonyi arcot, a paplanon két kéz mozdulatlanul, félig becsukva árválkodott. Úgy tűnt, hogy a kezek nem is tartoznak az asszonyhoz. — A feleségem — mondta Mendel. — Az ágyról nem szállhat le, a lábai miatt. . . Kalenda kifordult az előszobából. Mendel az udvaron, a léckerítés előtt érte utol. — Mennyit kér? — nézett Kalendára. — Hogyan? — Mennyit kér? Bármennyit adok, ha békén hagyja Kapuvári Mártát... — Ne beszéljen hülyeséget. Hogy képzeli .. .? Szerencséje, hogy ez a maga udvara, különben . .. — Minek mondja ezt? úgyis elmegy innen, ő pedig itt marad, én is maradok . .. — Miből gondolja, hogy Kapuvári Márta marad? — Nem tud innen elmenni. Soha! Érti? — a fuvaros hangja újra lehalkult. — Bármennyit fizetek ... Itt a pénz ... Amennyi kell .. . — Jó, hogy mondja — kapott a fejéhez Kalenda. — A múltkor a felvonulási épülettől maga vitte el az ajtókat, ablakokat, láttam . . . Kinek vitte? — Semmi köze hozzá . . . Ezek az én üzleteim . . . Semmi különös nem történt. Ide nem hoztam, annyi bizonyos. Nekem nincs szükségem ajtókra, meg ablakokra. — Nincs? Tehát innen van a pénze? És ezt akarja nekem adni... — Kalenda megfordult, feltépte a kisajtót, átvágott az úton és az étterem felé sietett. — Ha nem lesz az étteremben, akkor otthon keresem meg, ha ott sem lesz...? A fenébe is, nem kérdeztem meg tőle, hol dolggzik! Az étteremben a kávéfőzőnő előtt állt meg. — Mártát keresi? — kérdezte a nő. — Mindjárt itt lesz, most telefonált a mérlegházból . . . Kalenda le akart ülni, jobbra tekintett a piros wurlitzernél még nem volt senki. — Maradjon itt — szólt neki a nő. Gyorsan egy duplát és egy pohár konyakot tett elé. — Igya csak meg, jobban telik az idő . . . Kalenda ki akarta fizetni. A nő mosolygott visszatolta a pénzt, — hogy képzeli? A férfi nem tudta mit csináljon, egy ideig még tartotta a kezében a pénztárcáját. — Tegye csak el . . . Márta ma többször is felhívott... Ő az én legjobb barátnőm . . . Azaz . . . barátnőm is, testvérem is, családom is... Minden... Kalendának eszébe jutott a mérlegház. — Meg kellene kérdezni tőle ... — Milyen messze van ide... a mérlegház? — Hát nem tudja? Az állomáson . . . Ott van ... — válaszolt csodálkozva a nő. — Egyébként még be sem mutatkoztunk; Magdi vagyok... Szalai Magdolna... — mosolygott a nő. — Pontosan ezt Írták be a személyi igazolványomba. — Az enyémbe pedig ... — már a férfi is be akart mutatkozni, de a nő közbevágott: — Én már mindent tudok . . . Márta még azt is elmondta ... — a nő hirtelen megállt. — Azért ennyire nem kellett kikotyognom mindent már az első alkalommal. . . (folytatjuk) mellett marad ideje és energiája még a rendszeres tanulásra és iskolába járásra is. Ezt próbálja megértetni vele, és magyarázza meg, hogy beszélgetéseik színvonalasabbak és tartalmasabbak lesznek, hogyha olyan témáról is szót válthatnak amelyekhez maga most még nem tud hozzászólni. Neki egyelőre elég az ipariskolai érettségi, viszont szakmai téren szüksége lesz arra, hogy tovább képezze magát, ha a rohamosan fejlődő technikai ismeretekkel lépést akar tartani. Miért legyen alacsonyabb színvonalú a maga műveltsége mint az övé? Csak azért, mert most a fiú féltékenységből nem akar beleegyezni abba, hogy maga tanuljon? Nem akarja, hogy új környezetbe kerüljön, és új emberekkel ismerkedjen?! — Ez nagyfokú önzés a részéről. A kérdésre, hogy vajon tényleg szereti-e magát, nem lehet egyszerűen igennel vagy nemmel válaszolni. Az elkövetkező időszak komoly próbája lesz mindkettőjük érzelmének. Hogyha igazán szeretik egymást, akkor kitartanak. Az idő nem sürgeti magukat a házasságra, ellenkezőleg, még túl fiatalok is a megfontolt házasságkötésre, családalapításra. A fiú 21, maga 17 éves, miért sietnek olyan nagyon? A házasság az esküvővel csak elkezdődik, és az élet nemcsak örömet hoz, hanem gondot, problémát is oszt mindenkinek. Ezért helyesebb, ha felnőttként vállalják mindezt és nem túl fiatalon, kellő meg'ontoltság nélkül. Az a véleményem, hogyna igazán ragaszkodik magához a fiú, még ■egiteni is fog a tanulásban, hiszen még ninden friss kell legyen az agyában amit anult, érettségi bizonyítványán alig száadt meg a tinta. Érdekel, hogyan alakulnak a dolgok, kéem jelentkezzen még, biztatásként mégigyszer csupán annyit, nem szabad megsátrálnia, tanuljon. ,Egy aggódó édesanya" — tizennyolc éves kislánya endokrinológiai kivizsgálása. Szeretnénk önöknek segíteni, tessék egy megbízható címet küldeni, hogy levélben válaszolhassunk. „Egy elkeseredett kislány" Elvált házastársak gyűlölködése, egymás elleni acsarkodása nagyon sok esetben tart még akkor is, ha mindketten már új házasságot kötöttek. Ha csak egymásnak törnek borsot az orra alá szakadatlanul, csak egymást bántják évek hosszú során keresztül, olyan erőfeszítéssel, amit más, okosabb dolgokra is fordíthatnának, akkor is kicsinyes és értelmetlen magatartás. De ha az akár az anyának, akár az apának Ítélt, a szülőre szoruló és annak kiszolgáltatott közös kiskorú gyereküket játsszák ki egymás ellen, akkor aligha minősíthető másnak, mint az erő pozíciójából elkövetett véteknek saját gyermekük ellen. Aminek beláthatatlan, súlyos, és esetenként tragikus következményei lehetnek. És az ilyen szülők nem ritkán nincsenek is tudatában enyhén szólva kíméletlenségüknek. Barátnőd jó tanácsot adott, én még azzal egészíteném ki, hogy ha van rá lehetőséged, találj iskolán kívüli elfoglaltságot valamilyen szakkörben és a SZISZ-ben. Ez a kellemes elfoglaltság, időtöltés, a közösségben a közösségért végzett munka lefoglalja majd a gondolataidat és enyhíti keserűségedet. Ez azonban csak védekezés, jobb belátásra így nem bírhatsz senkit. Ha azonban nagyon bátor tudnál lenni, közölnénk a leveledet, éppen azért hogy megmutasd a szüleidnek — talán ily módon tudatosítják majd, hogy csak a gyermeküknek ártanak. Természetesen név nélkül, és csak a beleegyezéseddel. Szeretettel üdvözöl SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonegy éves, 166 cm magas, szőkésbarna óvónő társaság hiányában ezúton szeretne korban hozzá illő magas, intelligens férfival megismerkedni. Szabad idejében sokat olvas, szereti mindazt, ami szép és nemes. Komoly szándékú férfi fényképes levelét várja. Jelige: „Bizalom” * * * Huszonhét éves, 185 cm magas, elvált szakmunkás megismerkedne becsületes, házias lánnyal, vagy elvált asszonnyal házasság céljából. Árvák előnyben. Jelige: „Hűség" * * * Húszéves, 163 cm magas, szőke, középiskolát végzett lány ezúton szeretne komoly, intelligens, káros szenvedélytől mentes fiatalemberrel megismerkedni. Kedveli a beatzenét, szeret utazni. Fényképes levelet kér. Jelige: „Együtt" * * * Fiatal, 180 cm magas, elvált mérnök megismerkedne kedves, karcsú, barna hajú, intelligens diáklánnyal. Lehetőleg fényképes levelet vár Bratislavában tanuló lánytól. Jelige: „Segíts a véletlennek"
