Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-24 / 47. szám
hogy nincs aki átvegye tőlük. Ha pedig kevés, akkor mi „sírunk", hogy nincs mit feldolgozni. Könnyebb lesz a tervezés, ha kizárólag nagyüzemi termelőktől kapjuk majd a gyümölcsöt, akik az előre tervezett mennyiséget szállítják. Addig azonban míg ez megvalósul, szükség van a lakosság, a magántermelők, kertészkedők és a felvásárló szervek — a Zelenina és a Jednota — rugalmasabb, lelkiismeretesebb együttműködésére — foglalja össze a lényeget Konecny Anton mérnök, a LIKO vezérigazgatóságának termelési igazgatója. Az idén kevés alma vész kárba. Ami megtermett, az el is fogy: frissen, vagy feldolgozott formában. Jó lenne ugyanezt megállapítani akkor is, ha az átlagosnál nagyobb, esetleg rekordtermést adnak majd gyümölcsöseink. H. ZSEBIK SAROLTA ;•>' NAGY LÁSZLÓ felvételei Fiatalember járja a boltot, a tömött kosár lehúzza vállát. — Bébiételt kell még vennem. A srác imádja, én sem vetem meg — mosolyodik el. — Bekészítünk a télre, akkor mintha találná az ember. Banánnal, naranccsal nem győzzük. Tízóraira, uzsonnára a kész bébiétel kitűnő. Semmi gond nincs vele, kiveszem a kamrából és már adom is, nem kell reszelgetni, pancsolni vele. A gyáróriás tövében törpének érzi magát az ember. Juhász Béla mérnök, gazdasági igazgatóhelyettes barátságosan fogad, de fáradtan törli meg homlokát. — Péntek reggeltől vasárnap estig nem volt megállás. Ma is hajnali öttől dolgozom. Főszezonban vagyunk, ilyenkor alig látom a családom. Hajnalban nyugodtabb az üzem, délelőtt már jönnek a tárgyaló partnerek. Táblázatok, tervek kerülnek az asztalra. Százalékok, tonnák, óriási mennyiségek — az ember feje zúgni kezd. — Semmiség, — mondja mosolyogva Juhász elvtárs. — Napi témánk, megszoktuk. Ha az üzem össztermelését vesszük, a bébiétel csupán kis hányada, 5,6 százalék. — Valóban csekélynek tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy az érsekújvári (Nővé Zámky) Slovlik üzem az egyedüli egész Szlovákiában, amely bébiételt gyárt, módosul a kép. — Vajon hány tonna kerül az üzletekbe ? — Egyelőre hétféle bébiétel kerül a piacra, de a jövőben, ha már aprólékosan kidolgozzuk a legmegfelelőbb műszaki eljárást, hústartalmú bébiétellel is ellátjuk a boltokat. Az első háromnegyed évre 900 tonna gyártását terveztük, de ennek csupán 56,6 százalékát teljesítettük, azaz 505 tonnát. Azzal indokolhatjuk, hogy az első két negyedévben nem állt rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű fagyasztott alapanyag; és 1976-ban, sőt 1977 első negyedévében nem tudtuk üzembe helyezni a fagyasztóberendezéseket. Így 1977 első félévében egyáltalán nem gyártottunk karottás bébiételt, csak almást. De még ilyen körülmények között is 718 tonna bébiételt szállítottunk az üzletekbe! — teszi hozzá büszkén. Uzsonnaidő. Az édesanya előveszi ar kamrából a bébiételt. Lecsavarja a kupakját, de a hirtelen mozdulattól végigfolyik ruháján a ragacsos lé. — Hogy az a... — harapja el a mondat felét. — A csudába lehet ilyen folyékony, máskor kanalazza az ember, most meg piskótával sűríthetem. A hatalmas raktárban halomban áll a félkész áru: befőttek, bébiétel-alapanyag, uborka, savanyúság. Az egyik oszlopban milliméternyi pontossággal egymás fölé helyezve; a másikban szinte oda hányva. Itt a nyomás hatására megpattannak az üvegek. A bébiételek ládáját is megbontották, gondatlanul. Az illető még arra sem ügyelt, hogy a fölső ládából vegyen kóstolót, pedig ha rossz helyen bontja meg a sort, rázúdul a 600 kilós csomag tartalma ... Vajon ki a felelős? A sárgabarack, eper, alma bébiételalapanyag ötliteres üvegekben sorakozik katonásan. Látszatra szép, de... — Ebből gyártjuk a mostani terméket. Sajnos nem kielégítő a minősége — vallja be keserűen Juhász Béla. — Hossz technológiával készült, híg, folyékony a készétel is — mutat a másik oldalra, ahol őszibarackos bébiételek várnak arra, hogy cédulával lássák el őket, s elszállítsák a boltokba. — Tessék. kóstolják meg — nyit fel egyet. Inni lehet, nem kell hozzá kiskanál. A bébiétel nagyon kényes jószág. Érthető, a kicsinyek csak a tökéletesen jó minőséget kaphatják, — ismerteti velünk a gyártás körülményeit a gazdasági igazgatóhelyettes. — Az aszszonyok, akik ezen a részlegen dolgoznak, mindennap tiszta, fertőtlenített munkaköpenyt kapnak. Csak egészséges dolgozó léphet be ide, aki egyet köhint, máris áthelyezzük. Idegeneknek pedig szigorúan tilos a belépés! *— emeli föl a hangját. — Igen nagy a fertőzésveszély még így is. Pedig ha az üzem vezetősége ellenőrzésre indul, mindenki tiszta köpenybe bújik, s természetesen alaposan megmossa a kezét. Az üvegeket csak egyszer használjuk fel, mert teljesen sterilnek kell lenniük. A kupak is csupán egyszeri lezárásra alkalmas. S a fogyasztók nem is tudják, hogy egy ilyen kupak költségesebb, mint az egész bébiétel... És ez utóbbi romlandóságáról — az elővigyázatosság ellenére — még nem is beszéltem. Hiába teszünk óvintézkedéseket, az a „fránya” bacilus csak bejuthat — akár a síneken is, ahol ki-betolják az árut. — Kizárólag első osztályú gyümölcsből készítünk bébiételt. A nyersanyagot —40°C-ra lehűtjük, igy pusztítjuk el az esetleges baktériumokat, csak utána kezdjük feldolgozni. Az idei termés, megmondom úgy, ahogy van — néz ránk nyílt tekintettel Juhász Béla — nem megbízható. Gyakran kapunk vizes almát, amit jobban kell sűríteni, ennek következtében tönkremennek a vitaminok, megbarnul az alma. Ha viszont nem sűrítjük kellőképpen, a kész termék híg lesz, nem étel, üdítő ital lesz belőle, s nekünk nem ez a célunk. Most a jó termést várjuk. Azt szeretnénk, ha könynyítenénk az édesanyák munkáján, s annyi bébiételt gyártanánk, hogy a jövő nyárig ezzel az egészséges, vitamindús, olcsó táplálékkal pótolhassák gyermekeik számára a friss gyümölcsöt. A féléves kislányt uzsonnáztatják. Azaz uzsonnáztatnák. Édesanyja először epres bébiétellel próbálkozik — a gyerek az első kanál után elfintorítja arcocskáját, kézzel, lábbal, hadakozik a furcsa mellékizű étel ellen. A sárgarépásat kiköpi, a sárgabarackos sem az igazi. Az őszibarackos után azonban elégedetten cuppog. Ez a legízletesebb. Többféle, változatos, ízletes tartósított bébiételre van szükség, hogy az édesanyáknak ne okozzon fejtörést, mivel helyettesítsék télen a friss gyümölcsöt, mit adjanak tízóraira, uzsonnára az apróságoknak. Az ízeken még javítani kell, hogy a bébiételek kiállják a leghivatottabb, az igazi minőségi ellenőrök — a gyerekek — próbáját. GRENDEL ÁGOTA 9
