Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-10-20 / 42. szám
KICSIK és NAGYOK Késő délután. Még tart a csúcsforgalom, a zsúfolt villamosban a megszokott morcos-fáradt arcok, bóbiskoló vagy újságjukba temetkezett utasok. Szótalan a tömeg, nyomasztó csöndben zötykölődünk már jó ideje, amikor vékony cérnahangon és kicsit hamisan felcsilingel egy egyszerű gyermekdalocska. Fiatal, bakfiskinézésű anyukájával négy-ötéves varkocsos kislány ül előttem, ő énekel. — Ne énekelj itt! — pisszeg rá az anyuka. — Ezt tanultuk ma az oviban — magyarázná a kislány, szemlátomást pattanásig feszíti a közlési vágy, ám anyukája már elfordította a fejét, és révetegen bámul másfelé, valahová a semmibe. Kis ideig csönd van, azután a csöppség újból énekelni kezd. Nyilván öntudatlanul csordul ki ajkán a dalocska, észre sem veszi, hogy énekel, eszébe sem jut, hogy valakit zavarhat... — Mondtam már, hogy ne énekelj! — zökken ki révedezéséből most már erélyesebben az anyukája. Csend lesz, megint néhány percig csak, aztán az ismert gyermekversike sorait kántálva csendül fel a kislány hangja. Anyuka erre már elveszti a türelmét: — Nem férsz a bőrödbe? Ne rendetlenkedj! Bosszantani akarsz?! — sziszegi fenyegetőn. — De én nem csinálok semmit! — néz rá a kislány a csodálkozástól és méltatlankodástól kerekre nyílt szemmel. Nem érti anyukát. — Csak a verset mondtam ... — Ne mondd! Légy csendben! — És Erzsi néniéknél?! Ott azért haragudtál, mert nem akartam elmondani a verset. — Nem vagyunk Erzsi néniéknél! És azonnal elhallgass! A kislány azonnal elhallgat, szemlátomást erősen töpreng, tépelődik. Később látom: mozog a szája. Dalocskáját fújja, vagy a versikéjét mondja hangtalanul, ki tudja, de az is lehet, hogy valami mást... Ezt hamar elunja, aztán érdeklődését fölkelti az ablaküveg, rábök, maszatolgat, „ír“ rá valamit, megfejthetetlen hieroglifasor. Közben nem is látja, hogy bepiszkolódott fehér blúzocskájának ujja, csak amikor kezén csattan anyja keze, kapja fel riadtan a fejét. Nem sír, bár szeme sarkába könnyek szöktek. Uralkodik magán, ezt már bizonyára megtanulta. ERŐS ÉVA „SÜRGŐS" jeligére egy emig/bns fiú édesanyja érdeklődik az iránt, hogy fia — aki közben megszerezte az osztrák állampolgárságot — hazajöhet-e látogatóba. Fia azáltal, hogy már 10 éve külföldön tartózkodik s megszerezte az osztrák állampolgárságot, nem vesztette el a csehszlovák állampolgárságot, s minthogy a csehszlovák hatóságok engedélye nélkül távozott külföldre, illetve tartózkodik külföldön, büntetendő cselekményt követett el. A legutóbbi kormányhatározat és az ennek végrehajtására kiadott irányelvek értelmében az illetékes csehszlovák külképviseleti hatóságnál kérnie kell külföldi tartózkodásának legalizálását. Ez abban áll, hogy kéri a kivándorlás utólagos engedélyezését, és a csehszlovák állam kötelékéből való elbocsátását. Amennyiben az engedély nélküli külföldre távozás, illetve külföldön való tartózkodás miatt jogerősen elítélték, akkor először kegyelmi kérvényt kell beadnia a köztársasági elnökhöz, hogy a kirótt büntetést elengedje. Amennyiben nem szerzett volna még külföldi állampolgárságot, akkor kérhetné a külföldön való állandó tartózkodás engedélyezését, amikor is megtartaná a csehszlovák állampolgárságot, és csehszlovák útlevéllel jöhetne haza látogatóba. Fia forduljon Bécsben az illetékes csehszlovák követséghez és ott kérjen részletes felvilágosítást a további teendőket illetően. „VAN-E MEG SZAMOMRA BOLDOGSÁG?" jeligére Kedves Asszonyom! Leveléből úgy veszem ki, hogy hat évig nemigen bántotta frigiditása, mert ha így lenne, bizonyára erről is irt volna, következésképpen házasságuk kezdetén talán másképpen volt. Férjéről szólva csupán annyit jegyez meg, hogy „tényleg megértéssel és türelemmel van irántam", és olyasmiről említést sem tesz, hogy férje már a kezdet kezdetétől, vagy legalábbis huzamosabb idő óta elégedetlen, szerencsétlen, önnek állandó szemrehányást tesz, vagy kilátásba helyezi, hogy hűtlen lesz, esetleg emiatt elválik. Ha így lenne, ezt is megírta volna, ugye? — valószínűleg hát nincs is így. Ellenkezőleg: írja, hogy férje „csak a munkának és a családnak él". Ez így nagyon megnyugtató, s még hadd oszlassam el tévedését afelől, hogy „minden házasság alapja a kiegyensúlyozott szexuális kapcsolat". Pontosabban: nemcsak ez, hanem még sok más, létfontosságú emberi értékek, amelyekben soraiból ítélve, önöknél nincs hiány, s ez borzasztóan fontos! Megvan a kölcsönös megértés, megbecsülés, két kisgyermekük nevelésének közös gondja, mindketten dolgozó emberek s nyilván tiszteletben tartják egymás munkáját is, ami önmagában is nagyon jelentős két ember együttélésében. Házasságát önkéntelenül is boldognak nevezi soraiban, nem is kétlem, hogy így igaz. Annak, hogy hatévi házasság után ilyen kétségbeesetten kezd aggódni hideg természete miatt, hogy ilyen szorongások, kételyek, félelmek nyugtalanítják, mint ahogy írja, éjjel-nappal, annak kétféle oka lehet. Az egyiket lehetséges, hogy a munkahelyén, vagy barátnői, nőismerősei körében kell keresnie. Valamikor a férjes asszonyok mint egyik legszebb erényükkel dicsekedtek hidegségükkel, azzal, hogy mennyire nem érdekli őket a házaséletnek ez a „durva, alantas, állatias" oldala, mennyire felülemelkednek ilyesmin. Ma viszont sok nő / 14 az ellenkező végletbe esik, és elítélendő ízléstelenséggel szellőzteti hálószobatitkait, hangoskodva kérkedik saját temperamentumával, intim kvalitásaival, férje teljesítményével. És valahogy túl sok az az újságcikk, ismeretterjesztő könyv is, amelyek a jó házasság legeslegfontosabb, majdhogy nem egyedüli feltételének a szexuális harmóniát hirdetik. Tehát félti a házasságát, mert kevesebbnek hiszi magát, mint a többi nő, mert képtelen a férjének megadni azt, amiben más férfiak bővelkednek... Ez a másik ok. Ez az álláspont ma már túlhaladott, neves kutatóorvosok, szexuológusok éppen vizsgálataik alapján megállapították: a nő frigiditása miatt, ha egyébként más fontos dologban megvan az összhang, egy házasság nem kell, hogy okvetlenül boldogtalan legyen és fölbomoljon. Tehát kedves asszonyom, nincs oka ennyire sötéten látnia a jövőjét. Ön nagyon szereti a férjét (és nem kétséges, hogy férje is ugyanígy érez) és (emiészetes vágya, hogy ezen a téren is boldoggá tegye. A körzeti nőgyógyász természetesen nem tud önnek segíteni, hiszen nem ez a szakterülete, de mulasztást követett el, hogy nem mondta meg önnek, hol működik a legközelebbi házassági tanácsadó, ahol szexuológussal beszélhetné meg problémáját. Ha városunkban ilyen nincs, a körzeti nőgyógyász megadja a legközelebbi tanácsadó címét. Levélben egész röviden jelölje meg problémáját és kérjen látogatási terminust. Másik gondja: a melle alatti kis csomóval, azt ajánlom keressen fel egy másik szakorvost. Örömet szerezne, ha soraival ismét felkeresne. Szeretettel üdvözli fávttii&u Marika, gyere ebédelni! — hívja anyukája a négyéves kislányt. — Hagyd békén azt a gyereket, nem látod, milyen szépen játszik? — szól közbe a nagymama. — Üde alan kiszlányom? — Játsszál csak nyugodtan, az ebéd megvár — simogatja meg unokája szőke fürtjeit, közben csokoládét csúsztat a kezébe. — Kapd be, de anyuka ne lássa, mert megharagszik! — kacsint cinkosan. Marika sietve kibontja a csokoládét, bekapja és tovább altatja a babáját. — Kislányom, kihűl az ebéd! — figyelmezteti a mama. — Nem vagyok éhes — fanyalog a gyerek. — Miért nyúzod annyit ezt a dlága cillagot? Ha nem éhes, nem eszik, és kész! — csattan föl a nagymama. — Hagyjatok békén! — nyafog a gyerek és indul az ajtó felé, de anyuka megfogja a kezét és az asztalhoz ülteti. — Egyél szépen — kéri. — Most nem — húzza el maszatos száját Marika. — Mit ettél? Már megint csokoládét? Azzal kented össze az arcod? Ki adta? — Én! — hangzik vésztjóslóan az előszobából. — Mert ti még azt a kis édességet is sajnáljátok a gyerektől! Dele, dlága, nagymama ad cucukát — édesgetné magához a kislányt, de a mama nem engedi. — Itt maradsz és megeszed az ebédet! — szól rá erélyesen. — Nem! — csap az asztalra a, gyönyörű virág. — Megyek a nagymamához, ő ad cucukát, mert szeret. Nem maradok itt! Nem szeretlek sem téged, sem az ebédet! — g — SZERETNEK ran RÁTALÁLNI Huszonnégy éves, 153 cm magos, barna hajú, érettségizett lány, kis testi hibával, ezúton szeretne komoly, nem kalandra vágyó férfival megismerkedni huszonkilenc éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Én is szeretnék boldog lenni“ XXX Harminchét éves, 170 cm magas, barna, falun élő, őszinte, jól szituált, józan életű, érzékeny természetű, komoly családi életre vágyó férfi, komoly, intelligens lány ismeretségét keresi házasság céljából. Kedveli a természetet és a ház körüli foglalatosságot. Lehetőleg fényképes leveleket kér. Jelige: „Megértés és boldogság“ XXX Huszonöt éves, 150 cm magas, barnásszőke lány, testi hibával, aki szereti a tánczenét és mindazt ami szép és nemes, ezúton szeretne korban hozzá illő férfival megismerkedni, aki szintén szeretetre és boldogságra vágyik. Becsületes, komoly férfi levelét „Nekünk is jár a boldogság, nemcsak a könny és a fájdalom“ jeligére kéri. xxx Huszonkét éves, 180 cm magas, barna hajú autószerelő, aki most tölti katonai szolgálatát, szeretne komoly, szolid lánnyal megismerkedni húszéves korig, aki hű élettórsa lenne. Lehetőleg Újvár környékéről írjanak. Jelige: „Érsekújvár*
