Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-09-29 / 39. szám
A nődolgozók kezdettől a szövetkezet pillérei kezeiben dolgoznak, az akkori vezetők munkáját kellőképpen értékelik is. A változásokat saját életük és a maiak munkakörülményein mérik le. A hetvenöt éves Pákó Zoltánné a nyolcórás munkaidőről beszél, hogy „most már könnyű, de nem szabad elfelejteni, volt idő, amikor nappal markot szedtünk, éjjel pedig a takarmányt gyűjtöttük!” Molnár Teréznek pedig — aki tizenhárom gyermeket szült, és még most is dolgozik a szövetkezetben — minden hónap elején eszébe jut, hogy voltak évek, amikor pénz helyett biztatás, kitartásra ösztönzés volt a havi fizetés. Ok ma a kertészetben állandó, nőknek való munkát végeznek, és ezért biztos keresetük van. A fiatalja — a tizenhét-tizennyolc éves Horváth Erzsébet, Molnár Ági, Várady Lívia, Horváth Ica — mindezt már természetesnek tartja. De idősebb munkatársaik szavaiból ismerik — és sokszor el sem akarják hinni — hogy úgy is lehetett küzdeni, dolgozni, élni. reménykedni. Szlelo Jánosné és özvegy Túnyi Júlia hosszú évekig dolgozott az állattenyésztésben. Reggel, este az állatoknál, nappal pedig a kertészeiben. Mert szükség volt ekkor minden kézre. Ma már elég a nyolcórás munka a zöldségesben ... Nem csak a kereset miatt dolgoznak, azért vonzza őket a munkahely, mert nehéz lenne elszakadni a többiektől. Autóbusz viszi őket a munkahelyre. A szövetkezet konyháján meleg ebéddel kínálják őket... Csízi Alizzal és Arnócz Borbálával is a kertészetben találkoztunk. A szövetkezet megalakulásakor mindketten kilencévesek voltak. Az az izgalom, bizonytalansággal keveredett reménység, melyet szüleik éltek át akkor, az ő emlékeikben is él. Megmaradt bennük a föld szeretele, a ragaszkodás hozzá: ez a szülői örökség. Ma ebben a háromezer-négyszázhelven hektáros szövetkezetben, melyben több mint hatszáz ember dolgozik, nem akad egy lélek sem, aki ne ismerné el a közös gazdálkodás előnyeit, ne becsülné meg a jólétet, melyet huszonöt év kemény munkájával teremtettek meg maguknak. Czokoly Albert, a hanvai nemzeti bizottság titkára szavai szerint az emberek életkörülményeinek javulását legjobban a cigány származású polgárokon lehet lemérni. A szövetkezet úgy gondoskodik róluk, hogy munkájuk eredményével szocialista embeihez méltó életfeltételeket teremthetnek maguknak. Az utat, melyen huszonöt évvel ezelőtt a négy falu lakossága elindult — folytatni kell. A gondok nem fogynak el, csak mások lesznek. Mint ahogyan maguk az emberek is változnak. Tapasztaltabbakká, anyagiakban, szellemiekben gazdagabbakká válnak. Ezt a tapasztalatot, szellemi gazdagságot kell felhasználni arra, hogy a jövőben, az igények növekedésével arányosan még jobb eredményeket érjenek el. A föld, a szövetkezet, munkájuk szeretete a biztosíték, hogy így lesz. A vezetés Madarász Sándor nemzetgyűlési képviselő kezében van. Az ő tudása, tapasztalatai, a szövetkezeti tagság szorgalma által a Vörös Csillag szövetkezet gazdasága körül egyre több piros rózsa virágozhat mindannyiuk örömére. H. ZSEBIK SAROLTA Az asszonyok emlékeiben ott élnek a szövetkezet első küzdelmes évei Amióta Molnár Teréz a szövetkezetben dolgozik, már egy új nemzedék nőtt fel Huszár Tibor felvételei
