Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-08-11 / 32. szám

dolgozók, a betakarítás aligha lehetne zavarmentes, sikeres. Nézzük meg hát az aratás alatt más munkaterületeken szorgoskodó asszonyokat I * * * Amikor a szövetkezet irodájából a bor­­zovai (Brzotin) határ felé indultunk, még melegen sütött a nap. A szénagyűjtö asszonyokat kerestük, akik az erdőszéli domboldalakon gyűjtötték a takarmányt. A gazdasági udvarhoz érve már nagy fekete felhők borították az eget. A leve­gőben érezni lehetett a nyári zivatar kö­zeledését. Még fel sem értünk a domb tetejére, megeredt az eső. Láttuk, hogy az asszonyok a másik dombon — a Gó­lya oldalon — kötényüket fejükre borít­va szaladnak az erdöszéli fák alá. Fiatalok és idősebbek húzódtak meg a fák alatt. Középiskolás lányok, akik hasznos munkával töltik a szünidőt és nyugdíjas asszonyok, akik pihenés he­lyett is a meredek domboldalon szorgos­­kodnak. — A szövetkezet megalakulása után évekig csaknem ingyen dolgoztunk. Most maradnánk otthon, amikor jó a kere­set? — mondja a hetvenegy éves Barna Farkas Istvánné, aki még mindig olyan fáradhatatlan, mint fiatal korában. Pedig az itteni asszonyok lába meg­érzi a sok járást, a dombok, hegyoldalak naponkénti taposását. De ezt nem veszik, néni akarják figyelembe venni. Azt tart­ják: akkor lennének betegek, ha nem dolgozhatnának. Munkából pedig van elég. Tavasszal elkezdődik a kőszedés­sel, legelőtisztitással, aztán következik a kapálás, szénabegyűjtés, kévehordás, szalmagyűjtés, és ősszel újra a betakarí­tás. — Csak télen nincs mit csinálnunk — panaszolja özvegy Jablonczi Sándorné. — Pedig a keresetre ekkor is szükség vanl Leplezetlenül tárják fel örömüket, gond­jukat. Itt az esőtől védő fák alatt köz­vetlenebb, nyíltabb a beszélgetés. Körü­löttünk illatozik a boglyába gyűjtött szé­na, az égen szivárvány tűnik fel. Milyen jó, hogy nem futamodtam meg az eső előli Igaz ugyan, hogy Lörincz János traktoros könyörült meg rajtam, ő vitt oda az asszonyokhoz. Örülök, hogy meg­ismerhettem őket. " « * * A lekenyei (Bohunovo) kertészetben lá­zas munka folyik. A csoport egy része a szabadföldi zöldségeket kapálja, a többieknek a fólia alatt akad dolga. Be­érett a paprika, paradicsom — sok mun­kát ad ez az asszonyoknak. És gondot is, mit hogyan csináljanak. Ez az első esz­tendő, amikor fólia alatt termelnek, s bizony néha érzik a gyakorlat hiányát. Pajev István kertész ugyancsak gyakran töri a fejét, mit lehetne még jobban, korszerűbben végezni. Mert a gépek itt alig segítenek. Az asszonyok két kezére vár a sok munka. Megállás pedig nincs: a zöldséget várják az üzletekben. Sze­désével, gondozásával nem késlekedhet­nek. * * * A tejnek naponta az asztalunkon kell lenni. Ennek tudatában dolgozik a tibai állattenyésztési részleg négytagú — Ki­rály Márta, Jobbágy Kornélia, Nagy Má­ria, Talzics Zsuzsanna — szocialista bri­gádja. Az a hír járja róluk, hogy az egyesített szövetkezet egyik legjobb fejő­­csoportja. ők érik el a legmagasabb fe­­jési átlagot, náluk van a legnagyobb rend, tisztaság. Munkájuk eredményében tükröződik a több éves gyakorlat, a munkához való jó viszony, a kollektíva összetartása, megér­tése. Munkaidejük a kora reggeli és ké­ső délutáni órákra esik. Napközben, ha szükség van rá, szívesen segítenek a ker­tészetben, vagy éppen ott, ahol a leg­sürgősebb a munka. * * + Az ő érdemük tehát, hogy a friss ke­nyér mellé mindenkinek jut tej, van zöld­ség is. H. ZSEBIK SAROLTA

Next

/
Thumbnails
Contents