Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-07-28 / 30. szám
many szíve, SANTIAGO — az Oriente tartószékhelye — és környéke Kuba itt született a forradalom, talán ó kubai temperamentum is, és a jelenben mintha villamos feszültséggel töltené meg a levegőt az állandó tettvágy, tetterő. Erre vannak a legnagyobb kávéültetvények, itt tartják a leghíresebb karneválokat, itt muzsikálnak a legszebben és . .. erre senki sem felejtett el figyelmeztetni: errefelé a legnagyobb a hőség. Számunkra Santiago de Cuba azonban mindenekelőtt a forradalmat jelentette, a Moncada kaszárnyát, a Sierra Maestra hegyeit.. . A Moncada kaszárnyát számtalanszor láttuk a képeken, nagy, tömör fehér katonai objektum, lövedékek, harcok nyomaival, falainak tövében az elesettekkel. Oly zord és riasztó volt ezeken a felvételeken, mint az amerikabarát Battista egész rezsimje. A diktatúra e fellegvárába tört be 1953. július 26-ón a forradalmárok maroknyi, alig több mint százötven főnyi elszánt csapata, s vívta első csatáját a laktanya több mint ötezret számláló állig felfegyverkezett egységeivel, Fidel Castro forradalmárait visszaverték, de ez volt az a szikra, amely lángra lobbantotta a szigetországot, s amelyet Fulgencio Battista már nem tudott eloltani. Ma a Moncada kaszárnya — iskola. Falai között nebulók lármáznak, s a mellette levő gyakorlótéren reggeltől estig folyik a tornaóra, vagy sek 43 és a kilencévesek 37 százalékát úgyszintén nem íratták be az iskolába. A 15—19 éves fiataloknak mindössze 17 százaléka mondhatta el magáról, hogy valamiféle műveltségre tett szert. A 15 éven felüli lakosság átlagosan három osztálynál kevesebbet végzett el. A forradalom győzelme után egyetlenegy év alatt — 1961-ben — 707 ezer embert tanítottak meg írni, olvasni. Ilyen eredménnyel még soha senki e világon nem büszkélkedhetett. CSAK HÉT PUSKÁJUK VOLT Amikor a Sierra Maestrában megkezdődtek a harcok, a felkelőknek mindössze hét puskájuk volt. Két év múlva már nyolcvanezer. Amikor győzelmesen bevonultak Santiagóba, azt mondták: — Végre itt vagyunk. Hosszú és keserves volt az út, de megérkeztünk. Kuba ma sem jár könnyű és sima úton. Imperialista világ veszi körül, amely a forradalmi Kuba minden, még a legapróbb sikerét is nehezen Vidám iskolások tanító nénijükkel. Szüleik még fegyverrel harcoltak, ők a tudományt ostromolják a volt kaszárnya épületében mérkőzések és sportversenyek kezdetét, rajtját jelzi a szüntelen sípszó. SANTIAGO, A FORRADALOM LELKE Innen, mint éltető nedv az ország vérkeringésébe, áradt, gyűrűzött tovább a forradalom, egészen Guantánamóig, ahol, — akár egy kelés Kuba testén, — amerikai katonai támaszpont éktelenkedik. De Santiagóban mindent áthat a forradalom szelleme: a kerületi újság címe felett a hegyek és egy ismeretlen forradalmár alakja ezt jelképezi, ezt a szellemet sugározza az éterbe a Siboney rádióállomás erre emlékeztet a Santiagóból a Sierre Maestra hegyeibe vezető út, a forradalom útja — mentén az elesett hősök emlékművei az állandóan friss virágokkal. Az egyik feliratán ezt olvassuk: Itt nyugszik egy nádvágó, egy cukorgyári munkás, AVENCEREMOS BÖLCSŐJE A Moncada falai között ma nebulók lármáznak... Gisella Bell Heredia, a .Siboney' rádióállomás pártszervezetének elnöke, és Jorhe Luis Borrero, az ifjúsági szervezet elnöke kalauzoltak az Oriente tartományban egy diák. A másik sírkövön: asztalos, gépkocsivezető, biztosítási alkalmazott. A következőn: atléta, költő, pincér. A kubai forradalom az egész népé volt, nem egyeseké. Santiago alkalmat ad az összehasonlításokra is: a Moncada megrohamozásának idején Kubában a tízesztendősnél idősebb lakosság 23,6 százaléka volt írástudatlan. A 6—14. éves korú gyermekek közül csupán 55,6 százalék járt iskolába. Egy és fél millió volt azoknak a hatesztendősnél idősebb állampolgároknak a száma, akik soha semmilyen iskolát nem látogattak. A hétéves gyerekek 52 százalékát, a nyolcévetudja elviselni. Elsősorban azért, mert Kuba példája további Latin Amerika-i országokat is vonz. Minden küzdelem, amelyet bármi újért folytatunk, nehéz — a hegyekben harcolva az önkény és elnyomás ellen éppen úgy, mint a forradalom diadala után az új, igazságos társadalmi rend megvalósításáért. A kubai Venceromos érvényes volt a hegyekben és érvényes ma is, békeidőben. (gy mondták kubai barátaink, s hogy csakugyan így is van, azt látogatásunk minden napján mi is úgy éreztük. Irta és fényképezte: MILAN PIOVARCI 5
