Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-06-23 / 25. szám
Nők a haladásért Inessza Fedorovna Armand az orosz forradalmi mozgalom egyik kiemelkedő egyénisége; munkáját és nevét Krupszkájával és Kollontájjal együtt őrzi a szovjet történelem. 1875-ben Párizsban született, francia színészházaspár harmadik gyermekeként. Inessza hatéves korában Moszkvában élő nagyszüleihez került. Idegen nyelveket tanult, zenei képesítést szerzett, az irodalom és művészet megismerésére is rávezették. Tizennyolc éves korában férjhez ment gyermekkori barátjához, Alexander Armandhoz. Inessza élhette volna a vagyonos orosz nő vidám társasági életét, ö azonban más igényeket támasztott önmagával és az emberekkel szemben. Kezdeményezésével a legkisebbek, a gyermekek felé fordult. Iskolákat létesített a parasztgyermekek részére, ahol maga tanított. Az anyákkal is kereste a kapcsolatot. Belépett a „NŐK SORSÁNAK MEGJAVÍTÁSA“ elnevezésű társaságba, ahol az írástudatlanokat tanította. Itt ismerte fel a tényt, hogy ezzel a tevékenységével csak keveseken tud segíteni, a milliók sorsának megjavításához másra van szükség. Kapcsolatba került a Szociáldemokrata Párttal. Ott ismerkedett meg a céltudatos politikai küzdelemmel, és az illegalitás kálváriájával. 1903—1904-es esztendő telén Svájcban tartózkodott, ott került kapcsolatba Nagyezsda Krupszkájával és V. I. Leninnel. Ez az ismeretség megszabta élete további irányát. Hazájába visszatérve, teljes szível, minden energiáját és idejét a pártmunkára fordította. 1905-ben kerül először börtönbe, csak a cári manifesztum után, október 17-én szabadult ki fogságából. Az események pergésében illegalitásba kényszerült. 1907-ben ismét letartóztatták, de bizonyítékok hiányában a cári rendőrség kénytelen volt szabadlábra helyezni, azonban állandó megfigyelés alatt tartották. Nehéz pártfeladatot kapott: a vasutasok pártszervezetét kellett összefognia. Amikor a vasutas pártszervezet tagjait bíróság elé állították, Inessza sem kerülhette el a büntetést. A bírói ítélet a vádlottakat az Arkhangelszki kormányzóságba száműzte. Inesszának öt gyermekét kellett elhagynia, a legkisebbik alig múlt négy esztendős. A száműzetés kínjait egy évig bírta, akkor elhatározta, hogy megkísérli a szökést. Társai szerették, megértésre, segítőkre talált. Elvergődött Moszkvába, ahol hónapokig bujkált a rendőrség elöl, de helyzete veszélyes volt, ezért 1909 elején külföldre menekült. Franciaország adott neki menedéket az emigráció évei alatt. Gyakran utazgatott Brüsszel és Párizs között, ahol abban az időben Krupszkája és Lenin tartózkodott. A párizsi egyetemen társadalomtudományt tanult. Megszakítás nélkül vett részt a mind erősebben kibontakozó pártmünkában. 1911-ben Párizs környékén egy pártiskola alakult, ahol azokat a munkásokat és parasztokat képezték, akiket Oroszországból küldtek a pártszervezetek tovább tanulásra. Inessza ebben az iskolában a politikai gazdaságtant oktatta. Kapcsolata Krupszkájával és Leninnel akkor már a szoros barátság és mély megbecsülés fokán állott, gyakran találkoztak és készítették elő a legfontosabb tennivalók tervezetét. 1912- ben az új forradalom fellendülés idején — a legkritikusabb hetekben — a párt hazaküldte Oroszországba. Néhány hónapig Péterváron dolgozott, a megszakadt, szétesett illegális kapcsolatokat kellett helyreállítania. Amikor egy diákgyűlésre sietett, elfogták. Börtönbe került. A penészes falak, az ehetetlen koszt tönkretette egészségét. Ezúttal férje segítségével sikerült kiszabadulnia fogságából; a kegyelmi kérvény jóváhagyása után szabadlábra helyezték. Ugyancsak férje segítségével jutott át a határon és ismét Párizsba menekült. 1913- ban Péterváron kiadásra került Rabotnyica (Nőmunkás) címen, az oroszországi munkásnők gyorsan népszerűvé vált újságja. Inessza is részt vett a szerkesztési és lapterjesztési munkában. első világháború idején a harmadik Internacionálé előkészítésében is részt vett, majd 1914-ben Krupszkájával és Klara Zetkinnel megrendezték a Nők Nemzetközi Szocialista konferenciáját, amelynek az volt a célja, hogy a nők a háború ellen hallassák szavukat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után — minden erejét és tudását a nőnevelésre összpontosította. Kulcsfontosságú feladat volt a nők nevelése, felvilágosítása. Ez a réteg volt a legjogfosztottabb és a legtudatlanabb. Viszont az új feladatokat lehetetlen volt megoldani a nők nélkül. Inessza Armand vállalkozott mozgósításukra. 1918-bari a Központi Bizottság kezdeményezésére összehívták a Munkás- és Parasztnők összoroszországi Értekezletét, ahol Inessza Armandot a nőszervezetek elnökévé választották. A párt Központi Bizottságában a nőszervezetek első vezetőjeként dolgozott. Krupszkája egyik cikkében így vélekedett Inessza Armand tevékenységéről: „Egyetlen más területen sem folyik olyan tervszerű és rendszeres tevékenység az elmaradott rétegek felvilágosításáért és bevonásáért, mint a nők körében. A nőszervezetekben a tervek és a valóság szorosan követik egymást. Inessza Armand érdeme, hogy ennek a szervezetnek a munkája zökkenőmentes, nagyon sokat kezdeményezett és hatalmas energiát és kitartást fektetett a munka sikerébe.“ 1919-ben a szovjet Vöröskereszt küldöttségével külföldre ment, hogy közbenjárjon a fogságba került szovjet katonák érdekében. 1920 nyarán ült össze a Kommunista Internacionálé második kongresszusa, amelyen Inessza küldöttként vett részt. A pétervári börtön, az arhangelszki száműzetés, a sok hányattatás megtörte egészségét. A kongresszus után kimerültén, betegen utazott a Kaukázusba, hogy gyógyíttassa magát. Útközben kolerát kapott és belepusztult. Mindössze negyvenöt évet élt. B. P. „EGÉSZSÉG VAGY SZÉPSÉG?* A szem kozmetikája szinte mindig veszélyezteti o szem egészségét. A szem szépségét, fényét, mélységét, bársonyosságát stb. kiemelő, ha úgy tetszik, aláhúzó-kozmetikai szerek mindegyike egyénileg rendkívül ártalmas lehet, bármennyire is erősítgeti oz ellenkezőjét a használati utasítás. Viszont az is igaz, hogy szemének fáradékonyságát, az égető érzést, időnkénti könnyezést, amit sokszor fejfájás követ, nem kell, hogy feltétlenül a mérsékelten alkalmazott szépítőszerek okozzák. Előidézheti látásának egyébként észrevétlen rosszabbodása is; legalábbis erre vall, hogy húszéves korában rövid idő alatt megjelentek a szarkalábak a szeme környékén. Persze, az egészséges szem kifáradása, túlerőltetése is nagyban hozzájárulhat bizonyos kellemetlen fizikai tünetek, illetve a szem természetes fényének elhomályosodásához, a szemet környező finom és érzékeny bőr petyhüdségéhez, és átmeneti megráncosodásóhoz. Egyfelől kifáradhat a szem a munkaidő alatt, attól függően, hogy mennyire, s főleg milyen körülmények között van igénybe véve, de kifáradhat a sok olvasástól is. Például már nagyon régen köztudomású, hogy a fekvő helyzetben olvasás mindenképpen árt a szemnek, mert a lefelé nézés a szem természetes állapota. Viszont ha fekve olvasunk, a szemnek felfelé kell néznie. A kifáradt szemet okvetlenül pihentetni kell, különösen akkor, ha frissen akarunk kinézni. Mielőtt társaságba megyünk, feküdjünk le, hunyjuk le a szemünket, legalább negyedórára, s borogassuk az orvos által előírt szemvízzel, vagy langyos kamillafózettel. És még valami: figyelje meg önmagát, hogy nem túlságosan élénk-e oz arcjátéka, nincsenek-e önkéntelen kis fintorai stb. Ugyanis az ilyen rossz szokások is előidézhetik a szarkalábakat, sőt ha túlságosan élénkek, a szem fáradékonyságát is. Mindenesetre panaszaival keresse fel a szemorvost. KEDVES EDITKE! Veled is csak az történt, ami a hasonló korú kislányokkal. A lányok 13— 14 éves korukban kezdik észrevenni a fiúkat, úgy, hogy egyik-másik bizony nagyon meg is tetszik. Eddig nincs baj, így a természetes. De az mór baj, amit te tettél: csacsi, gyerekes módon (mint kisgyerek korodban, ha valakivel játszani akartál) egyszerűen megszólítod azt o fiút, aki megtetszett, és odahívod a házatok elé, aztán, amikor megtudod, hogy elment Csehországba, képes vagy öt levelet meneszteni utána. Ez a fiú tisztességesen viselkedett veled szemben, de el tudod-e egyáltalán képzelni, micsoda baj szakadt volna rád, ha visszaél a naivságoddal? Könnyen megtörténhetett volna! Annak, hogy hirtelen megtetszik neked egy fiú, még semmi köze sincs a szerelemhez. Azt jelenti, hogy nem vagy már többé kisgyerek, tehát a viselkedésednek is meg kell változnia. Föl kell ébresztened magadban a női büszkeséget, tartózkodónak kell lenned, különben olyan útra tévedsz, amelyen keserves csalódások várnak rád: először is oz, hogy a fiúk, de a lányok is kinevetnek, hogy szaladsz a fiúk utón. Egy lánynak nagyon könnyű elvesztenie a jó hírét, visszaszerezni annál nehezebb. így hát ne azon törd a fejedet, hogy „a három közül melyiket válasszam", ez értelmetlenség. A „negyediket" kell választanod: a tanulást. Ez a dolgod, ez a kötelességed. Ami édesanyádat illeti, tévedsz, ha azt hiszed, hogy megbüntetett. Ö csak nagyon okosan vigyáz rád, és jól tette, hogy „hátra kötötte a sarkadat". Ha az én lányom lennél, bizony egyelőre én sem engednélek sehova egyedül, addig, amíg nem látnám, hogy megokosodtál. Azt tanácsolom, hogy olvassál jó könyveket, figyeld önmagodat és írjál naplót. A naplóírás határozottan üdvös, ha leírod hirtelen támadt benyomásaidat, érzéseidet, hamarabb megtanulsz rajtuk uralkodni, könnyebben fogod fölismerni, mi a helyes és mi a helytelen. örömet szereznél, ha megírnád, hogy megfogadtad-e a tanácsomat. Szeretettel üdvözöl SZERETNÉK nin RÁTALÁLNI Huszonnégy éves, 165 cm magas, barna, hosszú hajú, középiskolai végzettségű lány társaság hiányában ezúton szeretne korban hozzá illő, hasonló műveltségű fiatalemberrel megismerkedni, aki nem kalandra, hanem szeretetre és kölcsönös megértésre vágyik, úgy mint ő. Komoly, becsületes férfi kézzel írott fényképes levelét várja. Jelige: „Kék ibolya“ XXX Húszéves, 166 cm magas lányanya szeretne jószándékú, otthont szerető férfival megismerkedni 27 éves korig. Elvált férfi is lehet. Becsületes, nem kalandra vágyó férfi levelét várja, aki hű férje, kislányának pedig szerető apukája lenne. Jelige: „Örökkön örökké" XXX Huszonkilenc éves, 183 cm magas, járóképtelen férfi ezúton szeretne megismerkedni hasonló sorsú, vagy igazán megértő független lánnyal, özvegyvagy elvált asszonnyal, — harminchárom éves korig, — akit nem zavar a járóképtelensége, aki szeretetre, igaz boldogságra vágyik, úgy mint ő. Egy gyermeket szívesen vállal. Szeret barkácsolni, kézimunkázni és mindazt szereti, ami széppé és boldoggá teszi az életet. Káros szenvedélye nincs. Csakis komoly szándékú, megértő nő fényképes levelét várja. Jelige: „Egy könnycsepp az arcodon" XXX Két jóbarát, akik most töltik katonaévüket, szeretnének megismerkedni, barátságot kötni becsületes, komoly lányokkal, 20 éves korig, akikkel megoszthatnák bánatukat, örömüket. Jelige: „Hófehér gyöngyvirág" xxx Húszéves, 160 cm magas, barna munkáslány szeretne hasonló korú, káros szenvedélytől mentes férfival megismerkedni. Becsületes, komoly szándékú férfi levelét „Szerény ibolya" jeligére kéri. 14
