Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-20 / 3. szám
Minden szocialista ország célja a családvédelem Kommunista propaganda folyik Berlinben — írta 1975 októberében a nők világkonferenciájának idején jó néhány nyugati sajtóorgánum. S ez bizonyos szempontból meg is felelt az igazságnak. A dolgok fonáksága mindössze csak az volt — erről természetesen hallgattak a polgári lapok —, hogy a szocialista országok nőpolitikájának, családvédelmi intézkedéseinek nem is annyira saját küldötteik, mint a fejlődő és fejlett tőkés országokból érkezett asszonyok csináltak propagandát, ök ugyanis, amikor ismertették a hazájukban élő nők egyenjogúságának adminisztratív és gazdasági akadályait, és azokat a célokat, amelyeket a változás érdekében kitűztek, mindig pozitív és követendő példaként emlegették a szocialista országok gyakorlatát. S szinte világnézetre való nélkül elismerték azt is, hogy a szocialista társadalmi rendszer tett legtöbbet a nők egyenjogúságának megvalósítása érdekében. A szocialista országok családvédelmi intézkedéseiben sok különbség fedezhető fel. Céljaikban azonban egyeznek: a legkedvezőbb feltételeket szeretnék megteremteni a női egyenjogúság gyakorlati megvalósításához. Hiszen ahhoz, hogy a nő a férfiakkal egyenlő esélyekkel gyakorolja hivatását — az anyaság vállalásához, a gyermek neveléséhez segítséget kell kapnia. Anyai hivatása, fizikai adottságai miatt a munkában is fokozottabb védelemre szorult. Saját érdekében kell például „megfosztani attól a lehetőségtől”, hogy minden munkakört, amely az egészségére ártalmas, betölthessen. Hol, hány gyerek után? A családvédelmi intézkedéseknek — az alapvető célokon kívül — más szempontokat is figyelembe kell venniük, a demográfiai helyzetet, a szociális szempontokat, de még a hagyományokat is. Mongóliában például — ahol nagyon sok gyerek van — nincs abban semmi különös, hogy a családi pótlékra a negyedik gyermektől jogosultak a szülők. Más országokban viszont ahol nem tartják kívánatosnak a háromgyermekesnél nagyobb családokat, éppen a negyedik gyermek világra jötte után csökkentik a támogatások, a kedvezmények mértékét. Ez a helyzet például Bulgáriában. Köztudomású, hogy Magyarországon a gyermekgondozási segély bevezetését elsősorban a népesedés kedvezőtlen alakulása indokolta. Itt is a háromgyermekes családmodell tipikussá válása lenne a kívánatos, érthető, hogy a gyermekgondozási segély összege, a gyermekes anyát megillető pótszabadság a gyermekek számától függően növekszik. A háromgyermekes családok gyorsabban és nagyobb kedvezménnyel kaphatnak lakást, mint azok, amelyekben kevesebb gyerek van. A Szovjetunió családjogi szabályainak megalkotásakor azt kellett figyelembe venni, hogy a népesség történelmi, földrajzi okokból különböző hagyományokkal rendelkezik. Ezért például a házasságkötés tizennyolc évben megszabott alsó korhatára alól egyes köztársaságokban egy-két év engedményt adnak. Romániában a családvédelmi intézkedésekre az jellemző, hogy a jövedelmi, szociális különbségeket kiegyenlítsék. Az adott ország fejlettségétől függ az is, hogy milyen munkakörökben nem engedik a nőket dolgozni. Magyarországon például az utóbbi években lezajlott iparági rekonstrukciók folytán sok helyen alapvetően megváltoznak, kedvezőbbé váltak a munkafeltételek. Éppen emiatt a SZOT Nőbizottsága felhívta a kollektív szerződések készítőinek figyelmét arra, hogy vizsgálják felül a nők számára tiltott munkakörök jegyzékét, nehogy alaptalanul zárják el őket a kényelmessé, könnyűvé vált munkahelyektől. Korábban klasszikus példaként szolgált az „egyenjogúsítás túlkapásaira” az, hogy a nőket felültették a traktorra. S annyi igazság volt is ebben, hogy a hajdani zötyögő, erőteljesen rázó traktorok valóban egészségi károsodást idézhettek elő. (Ezért tiltották meg később az asszonyoknak ezt a munkát.) Azóta viszont készültek már korszerű, könnyű traktorok, s nem csoda, ha a mezőgazdaságban a nehéz munkát végző nők irigykedve mondogatják, milyen könnyű dolguk van a gépen ülő fiatal férfiaknak. Várandósok védelme A családvédelem a szocialista országokban azzal kezdődik, hogy minden nő egészségére fokozottan ügyelnek, de külön is gondoskodnak a várandós aszszonyokról és a kisgyermekes anyákról. A terhes nő egyik szocialista országban sem köteles állapotát közölni a munkaadójával, de saját és születendő gyermeke érdekét szolgálja, ha minél előbb tudnak róla a munkahelyen. A Szovjetunióban például a terhesség megállapításától kezdve tilos az anyát éjszakai műszakban foglalkoztatni. A többi szocialista ország is a négy-, illetve a hathónapos állapotosaknak megtiltja a harmadik műszakot. Általában a kisgyermek fél-, illetve egyéves koráig tart ez a munkahelyre kötelező korlátozás, de az NDK-ban például az anya gyermeke hatéves koráig megtagadhatja az éjszakai műszakot. A születést megelőző és azt követő időre minden szocialista ország törvénykezése szabadságot biztosit. Ennek időtartama általában sokkal hosszabb, mint amennyi a fejlett tőkés országokban jár a dolgozó nőknek. Franciaországban, Norvégiában, Ausztriában például hét, Angliában tíz hét, az NSZK-ban pedig nyolc hét a szülési szabadság. Ezzel szemben egyik szocialista országban sincs 16 hétnél rövidebb szülési szabadság; Bulgáriában például a harmadik gyermek után 26 hét jár. Bulgáriában és Lengyelországban minden kedvezmény mértéke attól függ, hány gyermek van a családban. A bolgárok a háromgyermekes családot tartják ideálisnak, s ennek érdekében a harmadik jövevényig arányosan növekszik a támogatások összege, de a negyediknél már ismét csak annyi, mint az első esetben volt. A jogalkotók ezzel nemcsak a három gyermek vállalására akarnak ösztönözni, hanem azt is befolyásolni szeretnék, hogy az elmaradottabb területek hagyományosan nagy családban élő lakói ne hozzanak olyan sok gyereket a világra, amennyi már a szociális körülményeket kedvezőtlenné teszi. Az anyasági segély összege az első gyermek után 100, a második után 250, a harmadik után 500 leva, tehát meglehetősen nagy összeg. A családi pótlék is hasonlóan növekszik. (Ezt csak abban az esetben adják az apának, ha az anya nem áll munkaviszonyban.) 8 JÖVOh
