Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-13 / 2. szám

...híd leszek két pont között... mezők hamvaszöld síkja... ez mind, mind az Alföld Békéscsabánál, és ezen túl,még valami bizalmas, közeli, csa­ládi is. Az a friss reggeli tej, amit egyforma köcsögökből iszunk. 2 Mindenhol (a világban) ahová meg­érkezem, a rónát és a falut keresem. És ebben a kétszázötven éves' fiatal városban — a félmilliós megye hat­vanezer lelket számláló székvárosá­ban — nemcsak modem toronyházas új lakótelepek vannak, hanem poros kis, akácfákkal szegélyezett utcácskák is; házak előtornáccal — afféle tere­ferélővei, faragott kapuk — amelyek mögül a kutyák még mindig falusi mód ugatnak ... Az a háromtagú szlovák küldöttség, amely 1717-ben az észak-szlovákiai felvidékről ide látogatott jobb megél­hetést és szabad vallásgyakorlást ke­resve, a romok alatt (a százötven éves török uralom nyomai után) huszonkét földbe vájt odút, s bennük valami száz magyar kálvinistát talált. A semmiből kezdték. „Körös-körül semlyékes rétek és nádasok terültek el, ahol a lakosok halásztak és vízi­­madarakra vadásztak. Esténként az egész környék békák millióinak mér­földekre hallatszó brekegésétől vissz­hangzott.“ A semmiből kezdték. Betű szerint — a vízből. 3 Még nem nyílik dalra a szám — számban ízlellek jó hazám ... Tán híd leszek két pont között — szép fegyelembe öltözött. Filadelfi Mihály irta e sorokat Bra­­tislavában a múlt év májusában, ma­gyarul — én augusztusban fordítottam szlovákra Békéscsabán. Szimbólum? Nem! A valóság ugyanis mindig több puszta szimbólumnál. Filadelfi Mihály magyar költő, de a szlovák ny?lv második — illetve első anyanyelve. A költészete pedig tulaj­donképpen állandó, az egész életén áthúzódó keresése annak a régi, el­sődleges „szó-udvarnak“, amelyről a negyvenöt éves férfi már tudja, hogy soha többé nem leli meg. Eltűnt, mint az a régi tanya, amelybe be­leszületett. „Kilencet szült anyám jajongva­­örömmel. Négyszer vágott csibéi közé a Végzet-vércse, s elvitt egyet-egyet. Ezért voltak szomorúak altatódalai. Talán még a zólyomi erdők homályá­ból hozott-őrzött érzések rejtekeztek bennük — a félelmei, amelyeknek fáj­­dalma-mélysége örökre rányomta uj­­jabegye-virágát lelkemre. Milyen jó, hogy a képzelet csalóka szárnyain leereszkedhetek az elmúlt, de el nem múlható volt-kedves-per­­cek tisztására! Vagy újra oda, abba a csodálatosan tiszta, fehérfalú szobá­ba, amelynek ablakain kilestem erre a nagyobb szobára, a világra.“ Lélek csöndje-fehér-hűs kemence pipafüst karosszék ketyegő bölcs óra szemfödél nyugalmú drága csipkepárna Ó szelíd tükör te tányérokkal ékes (Filadelfi Mihály: Sorok a csabai tájházban) Filadelfi Mihály jól érzi magát — a feleségével, két lányával és fiával — a modern háromszobás szövetkeze­ti lakásban, de a legjobban mégiscsak a csabai „szlovák“ szobában: abban a házban, amelynek falán ott függ apjának két tányérja is, s ahol a színben ott lóg nagyapja kaszája. 4 Nem. Nem, ez nem nosztalgia! A negyvenöt éves Filadelfi Mihálynak, a nemzetiségek népművelési felügyelő­jének — és még sok más csabainak — a szlovák nyelv és irodalom ter­jesztése életreszóló kötelességévé és kedvtelésévé, hivatásává és magától értetődő küldetésévé vált. Ezért dolgozik itt oly kiválóan a szlovák klub, ahol az ember elüldö­gélhet, ahol szlovák dalokat énekel­getnek, azokat a régieket, ahol szlo­vákul beszélnek, ugyancsak régiesen — szinte archaikusán. Ahol szlovák nyelvű előadásokat hallgathatnak, ahol vitázhatnak, szlovák filmeket nézhetnek, belelapozhatnak egy-egy szlovák könyvbe, újságba, folyóiratba. Ezért lépnek fel többnyire Békés­csabán a szlovák együttesek; színtár­sulatok, no meg a dal- és táncegyüt­tesek, hivatásosak és öntevékenyek egyaránt. Ezért jtieni. itt meg az ŰJ AURÓ­RA irodalmi, művészeti és közműve­lődéspolitikai antológia, amely a leg­jobbak közé tartozik Magyarország­­szerte. Minden számában található egy-egy szemelvény a szlovák iroda­lomból is. (Hiszen már a múlt szá­zadban is volt a városnak szlovák nyelvű lapja, az ALFÖLDI LAPOK.) Már csak azért sem szerveződhetett az első országos szlovák olvasótábor másutt, mint Békéscsabán. A buda­pesti és a helyi szlovák gimnázium diákjai a találkozón többek voltak pusztán hálás hallgatóságnál; tevé­keny résztvevőket, vitázókat tisztelhet­tünk bennük. Az előadók között hall­hattuk Käfer István irodalomtörté­nészt és Kormos Sándort a Ludové noviny (Népújság) szerkesztőjét Bu­dapestről, hallhattuk Miroslav Demák újvidéki szlovák költőt, Rudolf Ciz­­márikot és e sorok íróját Bratislavá­­ból és természetesen Filadelfi Mihályt. Szöcske pattan a szívtől a szívig tán elérünk valami hídig (Filadelfi Mihály: Sorok a csabai tájházban) 5 Békéscsaba — nagy szlovák falu Magyarországon. Mennél magasabban repülnek az űrhajósok vagy az automata-vezérlésű műholdak, műszereik annál mélyebb­re látnak a Föld gyomrába. Ennek a paradoxonnak egyelőre még nincs pontos magyarázata. Valami ehhez hasonlót éreztem meg Békéscsabán. A csabai paradoxon: mennél jobban élnek az emberek, annál inkább vágy­­ják az ismereteket, annál inkább vágyják a „gyökerek megszámlálását“, az ősök megismerését, a történelmet, a múltat. 6 Gabonasilók — azok az eget verő bevehetetlen alföldi várak A közelmúltig csupán Rosenthal malma állt itt Békéscsabán. Ma pedig már találunk a városban forgácso­lószerszámipari gépeket gyártó válla­latot, textilüzemet, nyomdát, hűtőhá­zat, konzervgyárakat stb. Van itt Ifjú­sági Park is; sűrű fűzfasorokkal körül­ölelt „élő“ csatorna. És kétezer nap­fényes óra évente. Békéscsaba. Alföl­di mezőváros a román határ közelé­ben. Város, ahová úgy fogok mindig visszatérni — mintha hazamennék. 7

Next

/
Thumbnails
Contents