Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-13 / 2. szám
MEGKÉRDEZTÜK: Jakke! László mérnökdt, a Nyugat-szlovákiai Bútorgyárak Igazgatósága műszaki és fejlesztési osztályának dolgozóját: A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztőhelyettes: JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár: CSIBÁNÉ MEGYERI ANDREA Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB 2IVENA kiadóvállalata, 897 19 Bratislava, Nálepkovo 15 — Szerkesztőség 801 00 Bratislava, Martanovicova 20. Telefon: központ: 585 02, titkárság: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,30 Kcs — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálata — PNS, Ústredná expedíció c dovoz tlace, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Ft. — közületi 220,— Ft. Csekkszámlaszám MNB 215— 96162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. — Szedés és fotoretusálás: Vychodoslovenské tlaciarne n. p., 042 67 Kosice, Svermová 47. Nyomja: Polygrafické závody, n. p., Brátislava-Krasnany, indexszám: 49413. Címlapunkon: Az utolsó simításokat végzi az útrakész „Kliment Vorosilov“ — hajón a Komáromi Hajógyár nőszervezetének brigádja. Nagy László felvétele Hiánycikk-e a bútor? — A jelenlegi helyzet szerint nem hiánycikk. Éppen ellenkezőleg. Attól tartunk, hogy lassan nem lesz kinek eladni. A kereskedelem ugyanis nem akarja átvenni azt a mennyiséget, amelyet gyártunk. A raktáraink megtelnek. — Ebben ellentmondást érzek. A bútorvásárlók száma állandóan növekszik. Hazánkban évente több mint százezer új lakást adnak át, ezeket be kell bútorozni. Nem hiszem, hogy az üzletekben már olyan gazdag a választék, hogy a bútornak a raktáron kell hevernie. A kereskedelmi dolgozóknak mi a véleményük? — Nem a mennyiséggel van baj. A vevő kitűnő minőségű, korszerű, de emellett olcsó bútort szeretne. Mind a három követelménynek eleget tenni — csaknem lehetetlenség. Mert a jó minőségű, korszerű bútor termelési költsége magas. Olcsó áron nem adhatjuk. De ez még nem jelenti azt, hogy nem gyártunk jó minőségű, olcsó bútort is. A gyártási programot az utóbbi időben gyakran módosítjuk. A kínálatot a kereslet szabályozza: ha egy bútorfajta iránt lankad az érdeklődés, képesek vagyunk félév alatt átállni másfajta bútor készítésére. — Mennyi idő telik el addig, amíg a bútortervező elképzelései az üzletekben válnak kézzelfogható valósággá? — Még mindig nagyon sok. Hat hónap — egy év. A tervrajzok alapján elkészítjük a prototípust. A mintabútort elvisszük az országos értékelő bizottság elé, hogy elbírálja, és megállapítsa, megfelel-e a követelményeknek, vagy sem. Ha igen, okkor ezzel a bútorral valamelyik kiállításon megismerkednek a kereskedelmi dolgozók, és a vásárlók érdeklődése alapján küldik hozzánk a megrendelésüket: mi megkezdjük a sorozatgyártását. Az is előfordulhat azonban, hogy a kereskedelmi dolgozók tévesen állapítják meg a vevők igényét, és noha praktikus és ízléses bútorról van szó, a gyártásra mégsem kerül sor. — A hatodik ötéves terv irányszámai szerint Szlovákiában a bútorgyártásnak 1975-höz viszonyítva öt év alatt 55 százalékkal kell növekednie. Ezt az aránylag nagy követelményt hogyan valósítják meg az Önök vállalatában? — Három adattal tudom talán a legjobban szemléltetni. 1970-ben vállalatunk árutermelése 367 millió korona volt. 1976- ban már 542 millió korona értékű bútort gyártottunk, 1980-ban ez meghaladja majd a 750 millió koronát. Ezt az igényes feladatot a jelenlegi kapacitással nem tudnánk teljesíteni, de idén megkezdjük a termelést a galántai, jövőre pedig a trencíni új üzemrészlegen. A vállalatunkhoz tartozó nyolc üzemben pedig új termelési módszerek bevezetésével, a gépek jobb kihasználásával igyekszünk feladatainkat teljesíteni. — A műszaki fejlesztésben milyen javulást várhatunk? — A korszerűsítés nálunk napirenden van. Ma már a természetes faanyagot egyre gyakrabban helyettesíti a műanyag. A huzatok is erősebbek, jobban tisztíthatok, mutatósak. A különféle tartós lakkbevonat megvédi az asztalt pl. attól, hogy a cigaretta kiégesse a felületét. Minden évben van néhány olyan újításunk, amely célszerűbbé teszi a bútorainkat. — Milyen lesz a jövő bútora? — A divatos szekrényfalak továbbra is megmaradnak, azzal az újítással, hogy jobban variálhatók lesznek, több kisebb részből állnak majd. Ezeket a vevő saját ízlése szerint rakhatja össze, és ha a család anyagi helyzete nem engedi meg, nem is szükséges, hogy egyszerre megvegyék, darabonként is hozzájuthatnak. — Visszatérek az első kérdéshez: egykét évvel ezelőtt még valóban hiánycikk volt a bútor, ön szerint ma már nem az. Hogyan tudtuk ezt elérni? — Elsősorban a termelés növelésével. A mi vállalatunk például 1974-ben 13 800 komplett nappali-berendezést gyártott, tavaly már 16 100-at. ölőgarnitúrából pedig két év alatt ötezerrel többet, vagyis tavaly már 19 200-at gyártottunk. Föltételezhetően hasonló eredményt értek el a termelésben Szlovákia többi nemzeti vállalatai is, valamint az egyes termelőszövetkezetek, amelyek szintén gyártanak bútort. Ezenkívül számos országból importáltunk lakásberendezést. Szerintem ma már a kínálat fedi a keresletet, ha valahol fennakadás mutatkozik, az szervezési hiba, okát a kereskedelem rugalmasságának hiányában kell keresni. — A válaszai megnyugtattak, de egyben kíváncsivá is tettek; vajon a vevők véleménye egyezik-e az önével? — A bútorüzletekben erre választ adnak. Hasonlítsa össze a véleményünket! (Riportunk a 8—9. oldalon.) Beszélgetett: H. ZSEBIK SAROLTA "Vonal alatt ALKALMAK NÉLKÜL, TISZTA SZÁNDÉKKAL Az utóbbi időben mintha csak alkalmakra várnánk, ha pedig nem adódnak, teremtünk. Mintha csak pusztán a teremtés folyamata hiányozna az egészhez. Alkalmakként rokoni látogatásra indulunk, helyrehozzuk az elrontott barátságot vagy a szerelmet, meghatározott napokon szolidaritásunkat nyilvánítjuk ki. Ügy is mondhatnám „közfelkiáltással“, ezért vagy azért az év egy bizonyos napját kinevezzük ilyen alkalmi napnak. A közelmúlt ünnepei sem voltak kivételek. Karácsonykor alkalmunk volt arra, hogy az egész évben elmulasztott szeretetet pótoljuk. Kedvesek voltunk és szeretetreméltók, lelkes ajándékozók és szerénykedők, ajándékot várók. Egy nem hallható vezényszóra néhány napon át szerettük egymást. Még akkor is, ha az áruház mozgólépcsőjén letaposták a cipőnk sarkát, vagy letépték kabátunk gombjait. Megértők voltunk és együttérzők, hiszen mindenki az évi szeretet-adósságait tülekedett letörleszteni. Aradó szeretetünk zavartalan volt, közönyünket néhány napra eltakarta alkalmi boldogság-keresésünk. Együtt, többes számban vagyunk ilyenek. Együtt teremtjük a lelkiismeret megnyugtatására az alkalmakat. Ezek pedig körülhatárolhatók, egymásba nem folynak át, nem áttetszők, nem önzetlenek. Tegnap a szeretet napja volt, ma a világ éhező kétharmadára gondolunk, holnap a világméreteket öltő közöny elleni harc napját üljük. A megteremtett alkalom meghatározza önmagát, önzőén, minden más fölé helyezi saját célját és ezzel együtt más alkalmakat takar el. Nem lehet igazi szeretet az, amelynek bizonyítására csak karácsony a jó alkalom. Az emberi érzéseket nem szabad jobb időkre tartalékolni. Sajátságuk a beprogramozhatatlan, ösztönös áradás vagy apadás, amelyek az alkalmaktól függetlenül következnek be. így hatnak, igy befolyásolják tudatunkat és azon keresztül tetteinket. Ezek a mozgások pedig már egész évre, egy egész életre megmaradnak. Így a tiszta szándékú szeretet, szerelem, barátság, szolidaritás már nemcsak alkalomadtán nyilvánul meg. Egész életünk időzítetlen, meghatározó elemeivé válik. Az ösztönös érzelmek így válnak — tudatunk tiszta gyolcsán megszűrve — tetteink mozgatóivá.
