Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-27 / 5-6. szám

RADNÓTI MIKLÓS

Darvak irkáinak változó betűket az égre s hangjuk úgy potyog, kopogva, mint a jég,

CI3

lörvény

utánuk pillant most az ég s megáll a támolygó idő.

Az ősz emlékké válik és szikrázva élesül a szó mit lomb közt pirosán ejt a szél,

szinte fütty már, mi ide ér, olyan sikoltva ejti el.

Mert fagy készül itt, utána hull a hó majd s alákerül kegyetlen a földi mozgalom,

de bujdos ott s egy hajnalon az. új fű kidugja tőrét.

Törvény ez, eddig ér; erős a tél, de sűrű lázadás tör majd belőle föl tömötten.

Velük tartasz-é? — mögöttem súgva kérdez így a tájék.

Bólintok s érzem arcomon elégedett szelét, piros láng a lomb és int, hogy nem felejt.

Figyelj te is. Levelet ejt eléd is. Várja válaszod.

1935