Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-27 / 5-6. szám

Ol * LAKÁSBAN T ávol a város zajától álltak meg. A házak körvonalait csak homályosan lehetett ■ látni, mert a megszokott por, füst most is gátolta az éleslátást. — Nézd, ott az üzemünk, — mutatott a fiú egy füstölgő kéményre. — Ott meg én dolgozom, — szólalt meg a lány. Találkozott a kezük, tekintetük, leheletük. Nézték a várost, majd egy madarat kísért a szemük. — Talán most repült ki a fészké­ből, azért olyan boldog. Majd fészket rak, lesz igazi fészke... — ami ne­künk nincs, — fakadt ki a lány, pe­dig mi is kirepültünk már a családi fészekből. — Majd lesz, — biztatta a fiú. Talán éppen az a szoba lesz a mienk, amelynek a falát most emeli a daru a helyére ... Hányán álmodoznak így? Tervez­getik jövőjüket, boldogságukat. So­kan, nagyon sokan. Leginkább fiata­lok. Mert hát ki ne szeretne egy pompás, meleg, világos lakást. Aki dolgozik, az remélhet, tervezhet, álmodozhat, annak nem kell. félni a holnaptól. Szlovákia lakosságának egynegyed része lakik ma már modern lakótele­pen, szövetkezeti vagy állami lakás­ban. Építőiparunk az ötödik ötéves tervet hatszázezer lakás felépítésével zárta, ami százezerrel több annál, mint amit a CSKP XIV. kongresszu­sa tűzött ki célul. Örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a lakásépítés ha­zánkban jó úton halad. Néhány év­tizeddel ezelőtt egy fedél alatt sok esetben még három generáció is élt. Ma minden fiatal önállóan akar ér­vényesülni, lakni. Szlovákia fővárosában legutóbb a Lamaé-Podháj-i lakótelepen váltak valóra az álmok. Az elmúlt év végén a Pozemné stavby Bratislava nemze-

Next

/
Thumbnails
Contents