Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-12-13 / 49-50. szám

faluból benősül ebbe a törzsbe át kell költöznie felesége szüleinek házába, és mindenben az anyósa kedvében kell járnia, teljesítenie kell kimondott és kimondatlan parancsait, például oda kell ké­szítenie a fát a tüzeléshez, a vizet a főzéshez és így tovább. Az anyós szavaira (feddésére, morgására) mosollyal kell válaszolnia, mindig vidámnak és főképpen tisztelet­­teljesnek kell lennie. Sok afrikai törzsnél míg a vő a legnagyobb tisztelettel érintkez­het apósával, addig anyósát mesz­­sze el kell kerülnie és soha egy szót sem beszélhet vele. Anyós nem beszél a vejével, még akkor sem, ha megkedvelte — a szokás: törvény. Nem kevesebb megkötés, illem­­szabály lelhető az amerikai indiá­nok jogszokásaiban. Az omaha indiánoknál az a szabály, hogyha az anyós vagy az após belép abba a helyiségbe, ahol a vő is tartóz­kodik, az utóbbinak azonnal hátat kell fordítania a jövevényeknek, s minél előbb el kell tűnnie. Ha viszont a vő megy feleségével lá­togatóba annak szüleihez, akkor meg az após fordit azonnal hátat a vendégnek és eltakarja az arcát is, az ételt a feleség teszi a férje elé és ő nyújtja át a békepipát is. Az indián törzseknél általában ezek a korlátozások időlegesek voltak. A mandana törzsnél a kö­telező hallgatás feloldásához ele­gendő volt, ha az anyósnak kép­letesen „odaajándékozták“ a vöt, s a vő átadta az anyósnak azt a fegyvert, amit megölt ellenségétől zsákmányolt — ettől a pillanattól fogva anyós és vő beszélhettek egymással. Más törzseknél ugyan­ezt a megkötést (hogy anyós és vő nem beszélhettek egymással) sok­kal békésebb és szerényebb aján­dékkal oldották föl — az ajándék lehetett például egy ló is. A krí indiánoknál pedig ajándékozni nem kellett semmit — a vő abban a pillanatban szabadon érintkez­hetett apósával, anyósával, mi­helyt megszületett az első unoka. A családi érintkezés ilyetén korlátozásának „ideiglenessége“ az a kulcs, amelynek segítségével megérthetjük e szokások lényegét, s azt is, hogy miért keletkeztek. A kutatók mindeddig nem tudtak közös nevezőre jutni abban a kér­désben, hogy a „távoltartás“ szo­kása mögött tulajdonképpen mi rejlik? Minden jel arra mutat, hogy a család keletkezésével, for­máinak változásával van össze­függésben. Sok mindent meg­magyaráz az is, hogy valamikor az emberek, akik kívülről, más­honnan jöttek a családba (akár férfi, akár nő) egy egészen más mentalitású törzshöz, nagy csa­ládhoz tartoztak. S a létfenntar­tási ösztön diktálta „állati“ óva­tosság parancsa volt az éberség az „idegennel“ szemben, az ide­gennel, akinek sokféle módon és sokáig kellett bizonyítania, hogy meg lehet bízni benne, hogy hű akar és tud lenni az új családhoz (közösséghez, törzshöz) és nem utolsósorban azt is, hogy hasznára tud lenni. A „távoltartás“ szokása sokkal elterjedtebb, mint ahogy a példák szemléltetik. Ilyen szokások ural­kodtak az „anyósi“ kapcsolatok­ban többek között Szibériában, a Kaukázusban, Közép-Ázsiában, a Volga mentén ... Egy amerikai kutató csaknem 200 népnél fede­zett fel hasonló szokásokat. Am szokás ide, szokás oda, egy'laoszi közmondás az igaz: „Ha anyós és vő nem veszekszenek, béke van a családban“. (Vokrug szveta, Moszkva) A sziléziai swietochlowicei kór­ház a világon eddig egye­dülálló orvosi segítségével örökre beírta nevét az orvostudo­mány történelmébe. 1971 őszén tör­tént. Gizela B. asszonynak terhes­sége huszonötödik hetében hirtelen kezdődtek szülési fájdalmai. A men­tőautó élesen szirénázva vitte őt a kórházba. A szülés visszatartására már késő volt, bár az egyértelmű orvosi vélemény szerint még a kora­szülés is idő előtti volt. Az újszülött életben maradására, ha élve szüle­tik is, nem volt jóformán semmi remény. Dr. Limanowski vezetésével az orvosi stáb rendkívüli idegfeszült­ségben figyelte a szülés menetét. Az anya és az orvosok erőfeszítése nyolc órán át tartott. Egy hihetet­lenül piciny kislány született. Súlya 450 gramm volt, hosszúsága 27 cen­timéter, fejének körfogata mind­össze 19 centiméter. Azonnal hivat­ták dr. Krystina Lelkowát, a kórház Karina megmentői A szülők és dr. Limanowski orvos, aki láthatóan örül Karina első lépéseinek A VILÁG LEGKISEBB ÚJSZÜLÖTTJE Melyiket szeressem? ... Karina ötéves korára egészséges fej­lett kislány koraszülöttek-osztályának vezetőjét. Az orvosok véleménye egyhangú volt: Az újszülöttet meg kell men­teni I Az orvosok rendkívüli erőfeszíté­seket tettek. S mégis mindennek ellenére a kis Karinka — az édes­apja ugyanis ezt a nevet adta neki — testsúlya nyolc nap alatt 360 grammra csökkent. De a csecsemő éltl Az újszülötteket az előírások szerint be kell jelenteni. Karina szü­letési bejelentését azonban a szü­letési anyakönyvi hivatal — nem fogadta el. Nem tehette ezt annak az előírásnak az értelmében, amely kimondja, hogy az újszülötteket csak akkor kell anyakönyvezni, ha testsúlyuk eléri a 601 grammot. Te­hát az anyakönyvi hivatal számára a kis Karina nem is létezett. Az újszülött ezalatt békésen aludt az inkubátorban, s fogalma sem volt arról, hogy születésének híre már bejárta az egész orvosi világot. A hazai és a külföldi telefonhívá­sok, telexek szünet nélkül ostromol­ták kérdéseikkel Lelkowa és Lima­nowski orvosokat. Óriási érdeklő­dést tanúsítottak az újszülött iránt más országok szülészeti klinikái is. Nem csoda, hiszen egy 360 gram­mos újszülött életben tartásáról volt szó, amelyhez hasonlót még nem jegyeztek fel az orvosi szakiroda­­lomban. Az esetet később .Casus Karina** r.éven tárgyalták meg a varsói nemzetközi szinpózionon a hollan­diai gyermekgyógyász kongresszu­son és több más, tekintélyes orvosi fórumon. A kis sziléziai kórházban sikerült életben tartani a világ leg­kisebb újszülöttjét! A hír bejárta a világot, míg a kis Karina — bár nagy nehézségek árán és nagyon lassan, de mindenki örömére, meg­tanult — élni. Testsúlya két hónap után „már** 1450 gramm, hosszúsá­ga pedig 40 centiméter volt. Há­romhónapos korára a testsúlya 2290 grammra gyarapodott, testhosszú­sága pedig további 3 centiméterrel nőtt. Végre elérkezett az első szü­letésnap, de akkor már otthon ját­szott egy hatalmas mackóval. Addigra már a város vezetőinek, Lelkowa és Limanowski orvosoknak és az ápolónőknek a jelenlétében Karina hivatalosan is nevet kapott. Egészségére azonban továbbra is kiváló szakorvosok felügyeltek. A gyermekgyógyászati, endokri­nológiai és pszichológiai vizsgála­tok szerint az ez év szeptemberében ötödik életévét betöltött gyermek fejlődése minden tekintetben meg­felel a követelményeknek. Az intel­ligencia-vizsgálatok szerint fejlett­ségi szintje a felső határ körül van. Karina nyugodt, békés természetű kislány. Igen könnyen köt kapcsola­tot környezetével, jelentős szókincse van és könnyen fűzi a mondatokat. Egyszóval: Karina a lengyel orvos­­tudomány büszkesége. És mit mondanak az orvosok? Ál­lításuk szerint csak hivatásbeli kö­telességüket teljesítették. Rendkívül odaadó és lelkiismeretes munkáju­kért az Arany Szolgálati Érdem­kereszttel tüntették ki a két orvost. A legnagyobb öröm számukra azon­ban az, hogy Karina, a világ leg­kisebb újszülöttje, egészséges és szépen fejlődik. 13

Next

/
Thumbnails
Contents