Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-11-29 / 47-48. szám

Peter Dvorsky, a Bratislava! Zenei Ünnepségek állandó résztvevője. Az idei fesztivál bizonyára emlékezetes marad számára, hiszen a Fiatal Előadóművészek Nemzetközi Fórumának győztese lett.

Kellemes emlék a Воrogyinov-kvartett fellépése. A rokonszenves szovjet művészek a bratislavai vár zenetermében léptek fel.

A fiatal előadók fórumának egyik győztese a szovjet Galina Kalinyina énekesnő lett A győztesnek kijáró oklevelet a nemzetközi zsűri elnökétől, Pisehner profeszszortól vette át ^

Az Interpádium koncertjén fellépett a fiatal szlovák zongoraművésznő, Ida Cernecká is, akit a Koiice-i Filharmónia kísért Bystrik Rezuch vezényletével.

A fesztivál legnagyobb élményei közé tartozott a Moszkvai Opera kamaregyüttesének előadása, amelyet a Szovjetunió nemzeti művésze, G. Rozsdesztvenszkij tanított be. Előadásunkban Sosztakovics .Az orr" cimű operáját láthattuk.

NYOMOZÓKAT KERESÜNK!

MICSODA ALKALOM!

Thiefnek a múzeum volt a specialitása, és általában kétlépcsős módszerrel dolgozott: Elment egy kiállításra, alaposan körülnézett, hogy mit lophat el, aztán hazatért, és gondosan kitervelte, hogyan hajtja végre a lopást.

Abban az esetben, amiről történetünk szól, különösen könnyű dolga volt. Kedden kinézett magának az iparművészeti kiállításon egy aranynak tetsző, drágakövekkel kirakott kis dobozt, a reneszánsz ötvösművészet egyik remekét, és szerdán visszament, hogy adott pillanatban elcsenhesse.

Úgy tűnt, a szerencse is kedvez neki. A doboz, mint a kor egyik jellemző darabja, egy nyitott tárlón feküdt, szinte csábítva a lopásra. Igaz, a múzeumi őr ott ült közvetlen mellette, de a nagy csendben valahogy elszundikált, és a teremben rajta kívül nem volt egy lélek sem. Ilyen alkalom a legjobb tolvaj életében is csak egyszer kínálkozik.

Thief óvatosan megnézte, nincs-e rögzítve a doboz, aztán vigyorogva zsebre vágta. Lapos szelence volt, ki sem dudorodott a zsebéből.

— Csak a fedele ne kattogjon! — gondolta —, azzal benyúlt a zsebébe, s az előre elkészített zsebkendő csücskét ügyes mozdulattal a fedél alá csúsztatta. A következő pillanatban az őr kinyitotta a szemét, és automatikus mozdulattal megnyomta a riasztócsengőt.

Thief úgy megdöbbent, hogy szinte földbe gyökerezett a lába. Mire magához tért, már rajta volt a bilincs.

(Egy kérdés maradt nyitva: mi ébresztette fel az őrt?)

A FESTMÉNY TITKA

A Londoni Művészetbarátok Klubjában a kepgyűjtő Mr. Paint félrevonta műkereskedő barátját, Mr. Clevert.

— Hallottál már a .Nyolcak" nevű magyar művészcsoportról? — kérdezte, a lehető legtitokzatosabb arcot vágva.

— Hogyne I — bólintott Mr. Clever. — A század elején alakult. Tagjainak képei ma meglehetősen sokat érnek.

— Ezek után bizonyára érdekelni fog, hogy én meglepően olcsón jutottam egy képhez, amit a Nyolcak egyike festett — futott végig diadalmas mosoly Point ajkán. — Egy itt letelepedett magyar adta el jóval áron alul, mert sürgősen szüksége volt pénzre.

— Elárulnád végre a festő nevét is?

— Eszemben sincs. Ugyanis meglepetés! De ha holnap feljösz hozzám, megmutatom a képet.

Clever valóban Igváncsi volt, így hát másnap meglátogatta Paintet, aki egy közepes méretű vásznat rakott elé. Tájkép volt.

— Mit szólsz a napsugár tüzes játékához itt a fák között? — kérdezte a házigazda, akinek szájáról még mindig nem kopott

NÉGY MINI KR|M|

le a diadalmosoly. — Az égést kompozíción világosan felismerhető a posztimpresszionista hatás. Most pedig hadd áruljam el. hogy miért tartogattam meglepetésnek a festő nevét. Hát azért mert aki ezt a képet festette nemcsak hogy a Nyolcak tagja hanem a Nyolcak vezéralakjc volt Nézd, itt a szignója: .Kernstock’

— Te szerencsétlen I — vágott a szóáradatba Clever. Ez a kép közönséges hamisítvány ...

(Honnan tudta a műkereskedő ilyen biztosan, hogy a festmény hamisítvány?)

AZ ÁRULÓ TELEFONKAGYLÓ

Gideon Killer teljesen feldúlvc rohant a rendőrségre, ahol egye. nesen Quick felügyelő elé vezették.

Kérem, a feleségem .

'ihegte egy szébke rogyva.

— Mi van a feleségével? kérdezte Quick.

— Megölte magát... Legalábbis azt hiszem.

A továbbiakban drámai gyorsasággal peregtek az események. Killer elmondotta, hogy beleszeretett egy táncosnőbe, és mivel érzelmei komolyak, néhány hete elköltözött a feleségétől, aki mielőtt a rendőrségre futott, felhívta telefonon, és kijelentette, hogy ha nem költözik vissza hozzá, főbe lövi magát.

— üres fenyegetésnek véltem az egészet — magyarázta Killer.

— így hát meglehetősen ingerülten közöltem, hogy semmi szándékom visszaköltözni. Erre egy lövést hallottam, és elnémult a telefon.

— Van kulcsa a lakáshoz?

— Van, de egyedül nem merek odamenni.

— Majd én és a segédem elkísérjük) — biccentett Quik, és intézkedett, hogy Slow, a segédje, egy kocsival álljon elő.

Mrs. Killert a telefonasztalka melletti székben találták, ölében a kezéből kicsúszott telefonkagyló, jobb kezében egy elsült pisztoly. Élet már nem volt az aszszonyban.

Quick visszahelyezte a kagylót a telefonra, hogy felhívja a rendőrséget, de nem kapott vonalat.

— Azt hiszem én is a telefon mellett hagytam a kagylót ijedtemben, amikor a rendőrségre rohantam — szólalt meg Killer.

— Itt vannak a kulcsaim. Mr. Slow tán megnézhetné. A szomszédos házban lakom.

Quick bólintott. Slow pedig eltűnt a kulcsokkal. A felügyelő még utánakiáltott:

— Én itt a fülemen tartom a kagylót. Amint Mr. Killer lakásán a telefonhoz ér, próbáljon beleszólni I

Tíz perc múlva Slow jelentkezett.

— Itt vagyok, felügyelő úri A kagyló valóban a telefon mellett volt.

Köszönöm I — mondta Quick. — Tegye most le.

Tompa kattanás hallatszott, majd bejött a vonal.

— Sajnálom, Mr. Killer — sóhajtott a felügyelő. — De le kell tartóztatnom.

(Ugyan mi tette Killert gyanússá?)

MAUD VISSZATÉR

Mrs. Rich, a milliomosnő, kitöltötte barátnőjének a második teát, majd folytatta a már megkezdett mondatot:

— ... szóval valaki állandóan zaklat telefonon. Attól tartok, a volt férjem bérelte fel az illetőt. De már intézkedtem, hogy véget vessek a dolognak.

Alighogy idáig ért, ismét csengetett a telefon.

— Hallói — vette fel a kagylót Mrs. Rich. De nem a telefongengszter már jól ismert hangja, hanem egy vadidegen borízű hang válaszolt.

— Maga az, Elly Rich? — kérdezte a hang. — Halló, jól figyeljen) Félórával ezelőtt elraboltuk a lányát. Egymilliócskát kérünk érte váltságdíjul. Maga személyesen hozza el. Ma pontban éjfélkor egy emberünk várni fogja a kikötői móló végén. Ha nem jönne vagy olyan csacska volna, hogy a rendőrséghez fordul, a kis Maud 0 óra 15 perckor már nem él.

— Ugyani — gyújtott unottan cigarettára Mrs. Rich. — Ez valami újabb trükk.

— Trükk? — vijjogott fel о hang. — Miss Rich, mondja csak el a mamájának, mi van magával!

Kloroformmal elkábítottak

— nyöszörögte Maud a kagylóba. — És most itt vagyok egy székhez kötözve, valami bűzös pincében. Anya segíts!

— Nos? — vette át a kagylót a borízű hang tulajdonosa. — Mi a válasza?

— Nincs itthon egymillióm — mondta Mrs. Rich. — És a bankok zárva vannak. Nem várhatnának holnapig?

A beszélgetés elnyúlt kicsit.

A bandita türelmet kért, és sugdolózni kezdett valakivel, aki feltehetőleg mellette állt, aztán újabb ajánlattal állt elő. Tárgyaltak, alkudoztak. Egyszer csak furcsa zaj hallatszott a kagylóban. Mintha egy ajtón dörömböltek volna ... Újabb néhány perc telt el, majd felcsendült a telefonban egy kellemes bariton:

— Semmi baj, asszonyom I Itt Saver őrmester a rendőrségtől.

— A lányát kiszabadítottuk, mór útban van vele a kocsi hazafelé ...

(Hogyan jött a bűntény nyomára a rendőrség?)

Kíváncsian várjuk olvasóink között hány tehetséges nyomozó van. Azok között, akiknek sikerül a tetteseket leleplezni és ezt megírják nekünk, könyveket sorsolunk ki. A helyes megfejtést következő számunkban közöljük.

19