Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-11-29 / 47-48. szám

álogottuk I nnen-ormon L cpókból L fcvolekból /"» <w>4 N Ól СС.СС.Ч ! О rsiccek F urcíosócck w rűíikfcís4ic*;fc E cnyccaSmck E tömények К éhóny szóben OPERÁCIÓ HÁROMEZER ÉV UTÁN A SZÁZAD CSODÁJA? Yétiről, a rejtelmes lényről szóló első hírt 1832-ben В. H. Hodg­son észlelő tette közzé. Érde­kes, hogy azoknak, akik állítólag lát­ták yetit, a lény külsejére vonatkozó­lag megegyezik a véleményük: .180 centiméter magas, emberszabású majom, az egész testét vörösbarna szőr fedi, széles képe és magas hom­loka van.“ A lábnyomairól készült legjobb képeket 1951-ben Eric Shimp­­ton és 1973-ban dr. Edvard Cronin készítették. A legújabb felfedezés, — ha ugyan majd a tudomány is igazolja — felül­múl minden fantáziát. A ma élő yetit pár héttel ezelőtt mutatták be a tu­dósok a New York-i Kutatók Klubjá­ban. Amikor ez az ember és a majom közötti lény megjelent a klub ajtajá­ban, legelőször a fényképészek tértek magukhoz a csodálkozástól és gyor­san fényképezni kezdtek. Yeti egy ideig mozdulatlanul állt, majd el­kezdett maga körül forogni, mintha pózolni akarna a fényképészeknek. Mindenki közelről is megnézhette. Magassága 130 centiméter körüli és a felületes szemlélő könnyen össze­téveszthetné egy nagyobb csimpánz­zal. A washingtoni „hóember" — ahogy a kutatók elnevezték — nem azonos a csimpánzzal, mert hosszú, keskeny talpa van, erős ujjakkal. Még más fontos különbséget is meg­állapítottak. Először is a szája és a füle jobban hasonlít az emberhez, mint a majomhoz, egyenesen tartja magát és úgy mozog, mint az ember, az első végtagok segítsége nélkül. A csodálatos lény felfedezésének története nagyon egyszerű. New York környékén nemrégen sátrat vert egy vándor állatkert. Az arra tévedt láto­gatók között volt Michal Miller, aki a csodalényt észrevette az egyik ketrecben. A yetit most különféle vizsgálatnak vetik alá, és a végleges eredményről csak jövőre fognak hírt adni. Az igen szűkszavú közlések szerint egyelőre csak megállapították, hogy a lény talán hétéves lehet, jó alvó, elkerüli az állatokat és „kellemesen érzi ma­gát az emberek társaságában”. Min­­des más kérdésre az újságírók ugyanazt az óvatos, de számukro nem kielégítő feleletet kapják: „A vizsgálatok még folynak”. Felboncolták II. Ramszesz mú­miáját • Tisztázódott a fáraó halálának az oka # A radio­­grafika segítsége a kor megállapítá­sánál # Mi mindenre képes a jelen­kor tudománya. Gaston Maspero, híres francia régész egyiptomi kutatásai közben 1881-ben különös leletre bukkant. Kutatása eredményét a legnagyobb titokban tartotta és a 670 kilométer hosszú útról Kairóba szállította. Ekkor még maga sem sejtette annak óriási értékét. Amikor a kairói kutatóinté­zetben megvizsgálták a több év­ezredes múmiákat, kiderült, hogy köztük van az akkor még fél évszáza­dos régésztudomány legértékesebb lelete: II. Ramszesznek, a fáraók közül is a legismertebbnek az embe­riség egyik őskultúrája képviselőjé­nek teljes épségben megmaradt mú­miája. Hogy ki volt ez az uralkodó, mi mindent tett birodalma érdekében, milyen műkincsekkel gazdagította. erről tanúskodik a jelenkor számára a II. Ramszesz nevével jelölt, Párizs­ban megnyílt kiállítás. A látogatók megcsodálhatják a szarkofágokat, reliefeket, a drágakövekkel díszített csodálatos ékszereket, szobrokat, vá­zákat, művészeti és használati tár­gyakat. De ennek az ősrégi kultúrának nagy bemutatóján nincs jelen annak egyik legnagyobb képviselője. Sokáig úgy vélték, hogy II. Ramszesz múmiá­ját nem szállíthatják el a kairói mú­zeumból, mert nagyon megrongá­lódna. Hisz csak az üvegkoporsóban töltött évszázad jobban megviselte, mint a több mint három évezred a szarkofágban. Nem csoda, hiszen a múmia azokból az időkből való, ami­kor a balzsamozás fénykorát élte. Az enyészetnek induló fáraó múmiá­ját, azonban mégis Párizsba szállítot­ták, ahol a múzeumban alapos tar­tósítási eljárásnak vetik alá. A különböző szakemberek, főleg a patológusok előtt nemrégen lett teljesen ismeretes a balzsamozás Negyvenöt éves a Prágai Állat­­kert. Az évforduló napján a majmok egy banánnal többet ehettek, és minden állat kedvenc falatjából több volt az .ünnepi aszta­lon” I A bejáratnál a kis és nagy lá­togatók hosszú sora bizonyította, hogy ez alatt a pár évtized alatt mennyire megkedvelték Prága lakói ezt a várostól nem messze fekvő, és a város zajától mégis távol eső kü­lönleges világot. Az ausztrál sztyeppe, a szibériai tajga, az afrikai sivatagok, a tenger­partok és az őserdők világát képvise­lő állatok iránt egyre többen érdek­lődnek az egész országból. A messzi vidékek állatait hajón, repülőgépen, vonaton szállítják a fővárosba, de az állomásról az utat új otthonukba gyalog kell megtenniük. Ez pedig, amint képünk is mutatja, nem min­den állatnak tetszik. /.*>.*4.. '-Vív»1-.». •*

Next

/
Thumbnails
Contents