Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-11-29 / 47-48. szám
ÚTTALAN UTAKON Ahány munka — annyiféle, mondogatJuK: Mindnek megvan a maga jellegzetessége, fortélya. A legtöbbjét hivatásszeretet nélkül nem lehet sikeresen végezni. S van olyan is, amelyhez még a hivatásszereteten túl is szükség van valami többletre. Ezzel a többlettel találkoztam egy verőfényes őszi napon. Gombázni mentem az erdőbe. Két kerékpáros asszony pedig a tanyák felé igyekezett az úttalan utakon. Elkísértem őket. Mlynská Dolinába (Malomvölgybe), erre a világtól távol eső tanyára csak kerékpárral lehet eljutni. Az aszfaltos útról letérve, a tranzit gázvezeték építőinek jóvoltából még egy kilométert járható úton lehet hajtani, de tovább csak lovaskocsival vagy biciklivel lehet közlekedni a patak melletti ösvényen. A víz alján meg lehet számolni a köveket és a lehullott leveleket, ahogy az összetákolt hídon átmegyünk. Egy-egy házhoz közeledve kutya rohan elénk, — üdvözöl, — gondolom én. De a két fiatalasszony tudja, hogy az idegennek nem árt az óvatosság a házőrzővel szemben. A tanya mindössze néhány házból áll. A végtelenbe nyúló udvarokon gazdasági eszközök, fák, bokrok, fűvel benőtt trágyadombok. A réten itt-ott tehén, bárány legelészik. Nyugalmuk a völgy nyugalmát jelképezi. Ügy érzi itt az ember, hogy megállt az idő. Pedig nem így van. A fák levelei itt is lehullanak minden ősszel, és a lakók fölött is eljár az idő. Az egyik ház előtt öreg bácsi nézelődik. Botjára támaszkodik, az estét várja. Felvidul, amikor a közelébe érkezünk. Hitkán fordul itt meg idegen, — mondja, — főleg fiatal. Az itteniek is elmennek, csak mi maradunk 1. Ganyóné a tanyasi kismama is emberközelben van 2. Muráréknál gyermeksirás jelzi, hogy kicsi van a háznál 3. Gyalogkirály is lehetnék — mondja a bácsi Valóban elmennek. Egyre kevesebb udvaron lenget pelenkát a szél, egyre kevesebb házból hallatszik gyermeksírás. Aki teheti, munkahelyéhez közel telepszik le. A legközelebbi buszmegálló néhány kilométerre van. Murárék ugyan szép új házban laknak,' de legszívesebben kereket tennének alá, és tovább gurítanák ... Talán nekik is, és a kicsinek is könnyebb lenne ... Mert ebben a házban még piciny, síró baba van, de sietnek a buSincei (busái) egészségügyi körzet ápolónői. Gyakori vendégek, legalábbis amíg a kis Adriannának szüksége lesz rá. A fiatal mama már az ajtóban beszámol arról mi történt a kicsivel az utolsó látogatás óta. Aztán a két egészségügyi dolgozó saját szemével győződik meg, rendben van-e minden, hogyan fejlődik a pici. Beszélgetés közben derül ki, hogy még a járási kórház főorvosa sem tudta, hogy ezek a távol lakó kismamák is ilyen emberközelben vannak a két lelkiismeretes egészségügyi dolgozó jóvoltából. A szülés előtt megkérdezték Murámétól: járt-e egészségügyi ellenőrzésre? A főorvos meglepetten vette tudomásul, hogy az ápolónők nyolcszor látogatták meg otthonában a kismamát. Kerékpáron, gyalog, — ahogyan lehetett. Már indulni akarunk, amikor megérkezik a családapa. Két tömött bevásárlótáskát tesz az asztalra, és máris a kicsin van a szeme: Ma jobban siettem, — mondja, tegnap rosszalkodott, izgultam miatta, nem lesz-e valami baja. A védőnők megnyugtatják. Búcsút veszünk. Szemünk ismét a természetben gyönyörködik, irigyli á
