Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-11-15 / 45-46. szám
Ez igen! Az őrölt hús vásárlásától mindig idegenkedtem, ezért a belőle készíthető ételek ritkán szerepeltek étrendünkön. Pedig a fasírozottféléket mindannyian szeretjük. De munka után bizony sokszor nem akaródzott elővenni a húsőrlőt, mert fél kiló hús ledarálásánál elég sok időt igényel a felszerelése, azután a kitisztítása, elrakása. A minap az egyik hentesüzletben kellemes meglepetés ért. Az előttem levő háziasszony lapockahúst vásárolt és kérte az eladót, hogy őrölje meg. A kiszolgáló készségesen igyekezett a kérést teljesíteni, de előbb udvariasan megkérdezte, hogy megmossa-e a húst. Amikor a vásárló megköszönte a szívességet, tálcára téve vitte a húst a szomszéd helyiségbe, ahol megmosta és visszahozva a vevő szemeláttára őrölte le. Amikor legközelebb töltött paprikát akartam főzni, újra ide jöttem húst venni, ebbe a kis hentesüzletbe. Azóta több őrölt húsból készült vacsorát fogyasztunk, mert állandó vevője vagyok a Miletic-utcai húsboltnak, Bratislavában. Ejnye! ba Reggel fél hét. A Levice (Léva) Sahy (Ipolyság) közti útvonal egyik falujában diákok és néhány felnőtt munkás várja toporogva az autóbuszt. Néhány perc múlva be is fut, de túlzsúfoltan. A gimnáziumokba, mezőgazdasági iskolába igyekvő diákok kétkedve néznek a sofőrre, mert hiába szólítja fel az utasokat, hogy menjenek beljebb, szavainak nincs foganatja. A busz megtelt. Aki bír, még feltolakszik, nagy nehezen, de nyolc gimnazista tehetetlenül áll az autóbusz mellett, ők már nem férnek fel. A következő járat csak háromnegyed nyolckor indul, éppen, amikor már a tanítás megkezdődik. Tehát a tanulók fél óra késéssel érnek be az iskolába. S így megy ez nap mint nap. De hát nincs megoldás? Nincs senki, aki ez ellen szót emelne? Pedig a megoldás egyszerű. A járási „CSAD" beállíthatna egy diákbuszt, amelyik a tanítás előtt tíz perccel érne be Ipolyságra. Olyan lehetetlen ezt elintézni?! Csala Sándor VONAL ALATT töltenie. Annak az önművelésnek, melynek verejtékes útját több ezren ma is járják, amely később az önmegvalósítás annyiszor hangoztatott boldogságához vezet. Amikor önművelésről beszélek nem csupán az intézményesített formáira — iskolákra, tanfolyamokra — gondolok, sőt. Az önművelés felé a legtöbb embernek elsősorban a művelődési házak amatőr csoportjain keresztül vezet az út, ott tanul önismeretet és társadalomismeretet. Ott tölti el megnövekedett szabad idejének az egyrészét. Ott kap élete új tartalmat, új erőt, hétköznapjai világot és hazát jobbító órái után. Munkájukat végezve, erőt gyűjtve változtatják meg önmaguk belső világát. Ez a teremtés gyönyörűsége. TÓTH ELEMÉR versei: GYEREKEK Fönt a dombon diófa, diófa, odaszalad Klára, Panni, Katóka. Kipp-kopp, kipp-kopp, hull a dió. Nem eszi meg már a rigó. Falu végén a nagy tó, a nagy tó, odanyargal Pista, Karcsi és Palkó. Hipp-hopp, hipp-hopp, ugrálnak, ugrálnak, horgász bácsi üres hassal diheg-dohog magának. Csillagménes Csillagménes vágtat az égen, porzik az út, hold a csikós, ostora csattan, utána fut. Tereli jobbra, tereli balra tűz-lovait, Farkas-felhő les rájuk, éhes fel-felvonít. Hajnali harmat-abrakot kapnak a paripák, álmában moccan, csendesen mozdul a vad világ. REJTVÉNYÜNK: Kedves Gyerekek! A verseket Tóth Elemér legújabb kötetéből válogattuk. írjátok meg, mi a kötet címe? A megfejtők között jutalmakat sorsolunk ki. Leveleiteket a következő címre várjuk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20. Gyermekeknek. Hiszed-e ? Nekivágok a világnak. — Hiszed-e? Amikor a tó kiszárad. — Hiszed-e? Hiszed-e? Elmegyek, el, a végére — Hiszed-e? Talán meg is jövök télre — Hiszed-e? Hiszed-e? Ha nem télre, hát tavaszra. — Hiszed-e? Ha nem lassan, hát szaladva. — Hiszed-e? Hiszed-e? De ha a tó ki nem szárad — Hiszed-e? Békét hagyok a világnak. — Hiszed-e? Hiszed-e? Hallod-e, fűzfaág ? Fűzfaág, fűzfaág, merre szaladt az a lány? Az a csöpp, az a csöpp, olyan volt, mint egy tücsök. Hová bújt, hová lett, keressétek, emberek! Hová lett. hová bújt, talált valami odút? Fűzfaág, fűzfaág, hová szaladt az a lány? Az a csöpp, az a csöpp, mogyorőszemű tücsök. Patakba, patakba, kiabálta a szarka, A hegyre, a hegyre, mélázott el a kecske. Nem igaz. nem igaz, mordult fel a réti sas Lepkét kerget, ott szalad ni! 21
