Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-09-29 / 39-40. szám

Akit nem szükséges bemutatni így RÚGUNK Ml! (RENDHAGYÓ BESZÁMOLÓ ■* EGY FUTBALLMÉRKŐZÉSRŐL) Pedig Ihász Gabi négyet skálázott, négyszer megpörgette a labdát és négy gól! Német Sándor mellől hiányzott az operettprimadonna ... habár a cseh­szlovákiai magyar újságírók csapatá­ban Nagy Laci, a Nő fotóriportere két­szer végigtáncolt az oldalvonal men­tén úgy, hogy minden alkalommal a hálóban akadt fenn. Szerencsére a lab­da is. Az újságírók kapusa Vágó Gyuri né­ha csak Jácintot kapálgatott — Juhász Jácintot. Lehetett, mert percekig egy­­kapuztak az újságírók, ő meg leste a labdát. Batta Gyuri, a kapitány mérgében két gólt rúgott a színészeknek. Miért volt mérges? Mert a peredi kislányok a szünetben nem őt, hanem a Juhász Jácintot ostromolták autogramért. Volt ott még valaki... Racskó Zoli. Kerek pocakját a budapesti labda sze­gény vidéki rokonnak nézte és együtt­érzésből kétszer is bepattant róla a színészek hálójába. Bodnár Gyuszi pe­dig egyszer megbotlott, a színészek kapusa Kovács Ferenc fel akarta segí­teni, a labda pedig bevánszorgott a há­lóba. Vízilabda, ... pardon a régi idők focijára emlékeztet az eredmény: 7:5. De mi kerül ebből a futball-történe­­lembe? Ez: Csehszlovákiai magyar újságírók -Budapesti színészek 7:5. Színhely: Pered (Tesedikovo). Játék­vezető: Szilvási László. Góllövők: Batta 2, Nagy 2, Racskó 2, Bodnár 1. Újságírók: Vágó György, Szilvási Jó­zsef, Palágyi Lajos, Hacsi Attila, Krajcsovics Péter, Ordódy Vilmos, Kmeczkó Mihály, Tomi Vince, Batta György, Balajti Árpád, Racskó Zol­tán, Bodnár Gyula, Nagy László, Kulcsár Tibor. Színészek: Besztercei Pál, Dobránszky A hagyományos zászlócsere A győztes csapat EZT írhatná most Karinthy Frigyes, ha látta volna a peredi labdarúgó­­pályán lezajlott mérkőzést. Már a kezdet kezdetén gyanús volt az egész. A budapesti színészek kék mezben futottak ki a szurkolók elé. (Ugye, ha már a szakálluk nem, legalább a mezük legyen kék.) Na és az újságírók! Ahogyan azok kikacsáztak a pályára! Ám az újság­olvasók nerrt csodálkoztak rajtuk, ismerős volt a mozgás és a kacsa a mellükön. Csak azt nem értem, minek azt annyit reklámozni. Kevés már ne­kik azt a tíz egynéhány csehszlovákiai magyar lap? Ügy tűnik igen, mert ők megtoldották tizenegy lepedővel pardon, mezzel. A mérkőzés előtt a szokásos üdvöz­lések, zászlócsere, pénzfeldobás. A szí­nészek adták kölcsön az érmét, nekik -volt miből.' .. A kezdörúgást végző labdarúgó tűnt a legbájosabbnak. Nem véletlen, hogy Balogh Erzsi művésznő kapta a leg­több tapsot. Minden rúgását taps kí­sérte, az elsőtől az utolsóig, le az öltö­zőbe. Na, de a mérkőzés! Az megmutatta a sajtóhibáit. Tudja már az olvasó miért kacsáznak a pályán az újság­írók? Nem? A sok rúgástól... Hetet rúgtak a színészek kapujába. A budapesti színészek játéka!? — Nekik könnyű volt, Hegedűs János konferansza űzte őket végig a pályán. Az első félidőben még bírta az „öreg“, de a másodikra elfáradt és leálltak a színészek. Zoltán, Garics János, Hadics László, Ihász Gábor, Juhász Jácint, Kovács Ferenc, Kis Sándor, Németh Sándor, Suka Sándor, Szirtes Ádám, Zana József, Sólymos Antal, Komlós András, Aradszky László. Krónikás:- dusza istván £ > c •o > 1л О M и 3 D A tűzoltást férfimunká­nak tartják. A tűz­károk megelőzésé­ben viszont nagy szerepük van társadalmunkban a nőknek, mind otthon, mind a munkahelyen. Ha átlapozzuk az alap­szervezetek utóbbi évek­ben tett kötelezettségválla­lásait ilyen elhatározások­ról olvashatunk: „Női tűz­oltórajt szervezünk ... fel­vételével növeljük a szer­vezet taglétszámát.. stb. A szavakat tett követi. A nőszövetség és a tűzoltó­­szervezetek között baráti kapcsolat alakul ki, s in­nen már csak egy lépés, hogy a nőket is megnyer­jék az önkéntes tűzoltók munkájának. A Levicén (Léván) megrendezett III. Nemzeti Tűzoltóverseny szép bemutatója volt a nők munkájának is. Öröm volt nézni az ünnepi fel­vonuláson a kétszáz, kék egyenruhás nőt, amint büszkén haladtak a dísz­tribün előtt, amelyen he­lyet foglalt Viliam Salgovic elvtárs is, a Szlovák Nem­zeti Front elnöke. Azután pattogtak a ve­zényszavak, a jelentéstétel. Simán gurultak ki a töm­lők, gyorsan szerelték a vezetéket a lányok és asz­­szonyok, s kissé felszaba­dultan, de némi szoron­gással tartották a csövet: Elég pontosan, elég gyor­san dolgoznak-e? Könnyen szökellve szaladtak a pal­lón, a váltófutásnál bizto­san simult a kézbe a cső; egymás után, nehézség nélkül győzték le az aka­dályokat. A szóbeli vizsgán sem vallottak szégyent. A legjobb egyéni és csa­patversenyzőknek Stefan Major elvtárs, az SZSZK Tűzoltószövetség Központi Bizottságának elnöke adta át a serlegeket, az érme­ket. A verseny női győzte­se a Spisská Nová Ves-i városi alapszervezet, és a bánovcei Zornica üzemi női tűzoltócsoport arany­éremmel indulhatott haza. A mertinceki (Lipt. Miku­­lás-i járás) és a poltári üveggyári lányok nyakába ezüstérem került, amíg a Slovenská Ves-i és a pre­­sovi Novy domov női tűz­oltó-rajokon bronzérmet csillogtatott a napfény. BORZI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents