Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-08-09 / 31-32. szám

sarkon át az Egyesült Államokba. Nem maradt el a hivatalos elismerés sem: ők hárman voltak az első női pilóták, akiket a Szovjetunió Hőse büszke címmel tüntettek ki.

További életük és tevékenységük igazolta, hogy rászolgáltak az elismerésre. Fájdalom, a rettenthetetlen Polina Oszipenko nem sokáig szállhatott sebesen száguldó vadászgépén, mert 193§. május 11-én szolgálatteljesítés közben életét vesztette. Marina Raszkova a második világháború idején egy repülőezred élén állt. Alakulatát, amely számos nagyszerű pilótát adott a szovjet légierőknek, rettegett híre révén az „elháríthatatlan bombacsapás“ ezredének nevezték. Marina sem érhette meg a győzelem napját: 1943-ban az egyik bevetés után gépe nem tért vissza a támaszpontra. Valentyina Grizodubova a Nagy Honvédő Háborúban először a nagy hatótávolságú 101-es repülőezred, majd a 31-es bombázó repülő gárdaezred parancsnoka volt. Elképesztő veszélyt vállalva és rendkívüli mesterségbeli tudásról téve tanúságot szállítottak a partizáncsoportoknak lőszert és felszerelést, hozták el a sebesülteket az erdőkben eldugott tenyérnyi nagyságú repülőterekről.

Valentyina Grizodubova nemrég ment nyugdíjba, de most is repülősnek tartja magát. Sűrűn jár a fiatalok közé, és mesél nekik társairól. Számtalanszor fel kell idéznie azt az elszánt, kétségbeejtő pillanatokkal teljes, de mégis felejthetetlen távrepülést, amellyel életreszólóan megpecsételődött a repüléssel való kapcsolatuk.

visszohuliósbon: Euridike tisztasága. A mozdulót örök érvényű kimerevítése, az idő megzobolázósa, amit Ferenczy nem tanult senkitől. Nem is tanulhatta. Mestere, jelentős tanára nem volt maga csinált embert mogóbci. Klasszicista szobrász — ezt olvastam róla egy lexikonban böngészve. Még ezt is kevesen tudják. A Pósztorkmyka, a Búsuló juhász, Euridike, csupán szövök: nálunk alig pár ember ismeri jelentésüket

Vagy húsz embert átütöttünk meg a minap a sorion, a szobor felől érdeklődve. Siető és elgondolkodva ballagó embereket, bevásárlásról hozofelé igyekvőket Idős néniket, bácsikat, fiatalembereket rimaszombatiakat környékbelieket véletlenül orra vetődött idegeneket Idézek a válaszokból:

— Nem, nem tudom kié ez a szobor. Hogy mi van belül? Sajnos ...

— Nem tudom, nem vagyok idevalósi. Akik itt laknak, biztosan tudják.- Tompa Mihály ...- Nem, nem, pedig olvastam ráta valahol. Vakzmi fró vogy kohó.

Vak, akinek sikerült kiböngésznie a „Ferenczy“ feliratot, voh aki észre sem vette Volt aki elnézően mosolygott mint a hóbor tos dolgokat kérdező embereken szoktak mo satyogni, mások riadtan futkosni kezdtek, fel alá, toborozva a járókelőket csoportosulóso kot alakítva, tanakodva, vajon kié a szobor

— A Gömör-Kishont lexikonbon kéne meg nézni.

Az az ember ott biztosan tudja.

Valomi nagy költő.

— Kié lenne? Hát a Ferenczyé. Bent meg a szarkofágja van. A sírja. Intek: abbahagyjuk? Persze, hogy abbahagyjuk. Húsz oz egyhez, fgozán nem szívderítő orány.

Az utcán élénk о forgolom. Autók, emberek sietnek. Hétvége von. A lók zölden illotoznok, s a nop is gyűjtögeti erejét. Minden azt mondja: nyár von. Semmi sem hiányzik a boldogsághoz.

Kövesd! Károly

Bizonyítani szeretnék.

— Talán csalódni fog bennem, de nem tudok sokat mondani a múltról, a járási nőszervezet sokéves munkájáról. Saját munkát még keveset tudok felmutatni, idegen toliakkal pedig nem szeretek ékeskedni. En is egyike vagyok azoknak a fiataloknak, akik most vették át a stafétabotot. Először bizonyítani szeretnék — így mutatkozott be Éva Bohumelová, a nőszövetség Nővé Zámky-i (érsekújvári) járási bizottságának fiatal titkára.

Még fél éve sincs, hogy megkezdte munkáját. A hatodik ötéves terv feladatainak megoldásában, az új választási program megvalósításában már az ő segítségére is számítanak. A nőszövetség járási bizottságának szép feladata elősegíteni a szocialista életforma tartalmának gazdagodását.

— Mit valósítottak már meg, és mik a terveik a jövőben?

— Nagy szükség volt már egy kereskedelmi központi üzletházra, amelyet át is adtak nemrégen Érsekújváron. A Jednota áruház szép berendezésével, mozgólépcsőivel, az áruk nagy választékával már versenyképes a Prior áruházakkal. Nagy szolgálatot nyújt nemcsak a járási székhelynek, hanem a környék lakosságának is. Hasonlóképpen az új lakótelepeken létesített élelmiszerüzletek is. A községek, falvak üzlethálózata azonban még nem kielégítő, az élelmiszerüzletek félkészáruellátása sem. Van még mit tenni.

Mi a legsürgősebb feladat?

— Az életszínvonal további emelése érdekében a termelésen, a terven felüli termelésen van a hangsúly. Járásunkban a dolgozni akaró kisgyermekes anyák nagy munkaerőtartalékot képeznek, de a gyermekeik számára óvodát, bölcsődét kell építeni. Ezért az új ötéves tervben járásunkban 41 óvoda és 10 bölcsőde létesítése szerepel.

— Mik a járási nőszervezet legfontosabb teendői?

— Először is többet törődünk az asszonyok politikai fejlődésével is. Politikai iskolázást indítunk a nők számára. Azt szeretnénk, hogy а XV. pártkongresszus határozatait mindenki alaposan ismerje és teljesítésébe mindenki bekapcsolódjon.

— Milyen új kulturális rendezvényre kerül sor a járásban?

— Már elkezdtük alapszervezeteinkben az „Élet szépsége“ akció keretében a szlovák, magyar, szovjet énekkarok versenyét. A kiértékelése 1978-ban lesz, de asszonyaink már megkezdték a szervezést. Több nemzetiség él járásunkban egymás mellett, a dal, a közös éneklés közelebb hozza őket egymáshoz.

— Ügy hallottam, hogy a bejáró dolgozók csoportjába tartozik. Nem nehezíti ez a munkáját?

— Hát bizony nyolcvan kilométert „ingázom“ naponta a

munkahelyemre, nem könnyű, de édesanyámért szívesen megteszem. Hadiözvegyi nyugdijából nevelt bennünket a testvéremmel. Közben úgy hozzánőtt a falunkhoz, hogy a városban nem találná a helyét. Ezért vállalom az utazást Igaz, hogy sok időt elvesz az ember szabad idejéből, de az utazó dolgozók őszintén, nyíltan elbeszélik örömüket, bánatukat. Az itt szerzett tapasztalatoknak gyakran hasznát veszem a munkámban is.

Beszélgetésünk elején említette, hogy csalódni fogok. Ellenkezőleg. Örültem, hogy egy olyan, felelőssége tudatában álló fiatalt ismertem meg benne, aki pontosan tudja, mit akar és lesz ereje azt meg is valósítani.- V. M. -Terülj, terülj, asztalkám

A tikkasztó hőség elől egy jól hűtött üdítő italra tértem be a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Partizán kávéház hús oázisába. Az ajtón belépve szokatlan kép fogadott A minden földi jótól roskadozó asztalok láttán a régi mese jutott az eszembe. A feltálalt, szem-száj ingerlésére készített ételekről, a gyümölcsökről, üdítő italokról pedig az, hogy még Lucullus is megirigyelte volna

Nem mindennapi látvány egy járás élelmiszeripari üzemeinek termékeit így együtt, egy hatalmas kirakattá varázsolva látni. A „Reátaurácie“ vendéglátó ipari vállalat érsekújvári főigazgatósága rendezésében bemutatott élelmiszerkiállításnak nagy visszhangja van. Üzleteinkben sem időnk, sem alkalmunk nincs arra, hogy megismerjük élelmiszeriparunk legújabb készítményeit, de így, kiállítás keretében több mód nyílik arra, hogy az előállító cégek munkáját megbíráljuk, megdicsérjük.

A legnagyobb meglepetést — különösen a nőknek — a félkész áruk nagy választéka keltette. Ma már sokan elmondhatjuk, hogy ha nem is mindennap, de gyakran betérünk félkészáru-boltjainkba és többékevésbé elégedetten vesszük meg azt az árut, "ami! éppen az üzlet pultja kínál. A kiállításon viszont a félkész áruk újdonságaival is találkoztunk. És hogy ezek az áruk kaphatók lesznek-e üzleteinkben, erre kértünk választ Emma Oremuszovától, a kiállítás egyik rendezőjétől és megnyitójától.

— Most bemutattuk, hogy üzemeink milyen félkész áruk kínálatára képesek, de ezek mindennapi gyártása a nyersanyagellátástól is függ. Nemcsak termelők, hanem fogyasztók is vagyunk és az a célunk, hogy amit készítünk, elsőrendű és ízletes legyen. A vásárlók igénye növeli az áruk választékbőségét és minőségét.

A röDtiben megrendezett élelmiszerkóstolón a készítmények kitűnőre vizsgáztak. A kiállítás megtekintő! között azért elhangzott egy-egy sóhajtás: Kár, hogy a mi falunkban ilyesmit nem árulnak. Vagy:

nem minőig lenex карт.

TStvágyterjeestő

VARGA MAGDA