Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-26 / 29-30. szám

W ÓR/ tó korának kiemelkedő egyénisége volt, akinek élete elválaszthatatlan Sárospatak történetétől. kNTFFY ZSUZSANNA A Lórántffy család nemzetségfáját attól a Rátold­­tól származtatja, aki 1098-ban Kálmán királlyal telepedett Magyarországra. A család ősei megszerez­ték Gömör megyében Serke várát, később Önöd várát, melyet több évszázadon keresztül birtokolt a nemzetség. I. Lórántffy Mihály 1608-ban költözött feleségével és gyermekeivel • Ónod várából Sáros­patakra. Zeleméri Kamarás Borbála (az egri Dobó család sarja) és Lórántffy Mihály három leány­­gyermeke közül Zsuzsanna volt a középső. Lórántffy Zsuzsánna és 1. Rákóczi György 1616. április 18-án tartották esküvőjüket a sárospataki BÖNGÉSZŐ A tátosokról vártemplomban, öt gyermekük született, közülük hármat elrabolt a kor betegsége: a hólyagos himlő. Csak Zsigmond és György maradtak életben. Olyan szép életközösséget, mint Lórántffy Zsu­zsánna és I. Rákóczi György hitvesi szövetsége, keveset ismer a történelem. A feleség minden meg­maradt írott emlékében ott ragyog férje iránti hűsé­ges szeretete. Az ifjú Rákóczi György királyi étekfogómester, testvére Pál, pedig királyi ajtónálló volt a császár udvarában. Az ország első tíz ifja közé tartoztak. György azonban nem volt a Habsburgok híve, ott­hagyta Bécset és visszatért hazájába. Otthon tévéké-MOSES ES AZ PROPHETAIO AZ IGAZ KfcKF.SZTYEN val á *як reg-ven ói ;г;алк deal lliibcliijv'lii.l JÜortbcJuin'.^h- 4t.il.-. »ЧУ rift 'az F EIE D E LM 1 M F I.TOSAGGAL - tündöklő ErJilyi Fejedelmi Afzfzonyiiil jLOAANTFFI SUSANNATUL mi .laktuk jo péMa«Uflval.a>ütni IrilVukgrakot . oh aliCi között ki fxedegcitemiuk, /»zz útin . racgh bővíttetvén, az idvrllcgtc uhjirozokhoz valobuzfoligbol kóiinicgcfl.' lein­tenek •MftM» *H#IF Lek. it- it-Vagyon^Nloícfck caProplict.t|oLluL falsak azokat. - -■ Ml A GARABONCIÁS DIÁK? nyen bekapcsolódott a politikai életbe, országos ügyekkel foglalkozott. 1630. szeptember 20-án Seges­­várott az Erdély Fejedelme méltósággal tisztelték meg. Kortársai erős akaratának mondták. Cselekedetei széles látókörű, erőskezű, művelt vezetőnek bizonyít­ják. A feleség jó szövetségese volt férjének politikai pályája erősítésében és a családi vagyon gyarapítá­sában. Messze földön híres gazdasszony, hozzáértő virág- és gyümölcskertész, valamint a legjobb orvos­ságok készítőiéként emlegették. A nagyasszony gyer­mekeit szép otthonban, ápolt környezetben nevelte. Különösen nagy gondot fordított szellemi fejlődé­sükre. A Rákóczi fiúk életük első éveiben Sáros­patakon, a Bodrog fölé emelkedő várban éltek. I. Rákóczi György fejedelemmé választása után a család Erdélyben, Gyulafehérváron tartózkodott az év nagyobbik részében. Az édesanya kapcsolata gyermekeivel bensőséges volt. Fanatikusan hitt a nevelés sikerében és az ember nevelhetőségében. Férje halála után a fejedelemasszony visszatért sárospataki otthonába és hozzákezdett régi terve megvalósításához. Energiát, időt és pénzt nem kí­mélve, a sárospataki iskolát az ország legszínvona­lasabb nevelő-tanító intézetévé emelte. A Heidelbergi Akadémia törvényei alapján állí­tották össze a pataki iskola-collegium házi törvényeit. A fejedelemasszony azt akarta, hogy „a pataki iskola legyen Magyarországnak az, ami Erdélynek Enved, a kultúra bástyája“. Ennek érdekében sok híres hazai és külföldi tudóst hívott meg iskolájába, könyveiket kinyomat­ta és terjesztette. Nemcsak a honi ifjak, de a külföldi diákok is ki­tüntetésnek vették, ha a „pataki iskola“ diákjai lehettek. Főleg Morva-, Cseh- és Lengyelországból jelentkeztek sokan, akik aztán ott szerzett tudásuk­kal, visszatérve hazájukba erősítették az iskola jó hírét. Lórántffy Zsuzsánna számos cselekedetéből kitű­nik, hogy két nagy lehetőségét látja az emberiség szellemi fejlesztésének. Egyik: „az egyes telkekhez való hozzáférés, az egyesek fejlődésének irányítása, másik: olyan intézmények alapítása és erősítése, amelyek nemzedékek szellemét, jellemét formálják életerőssé“ Pápai Szókönyve szerint: Eleinknek is hajdan valónak Sámányik vagyis Tátosik. Túrótzi János emlékezik egy ilyen Rasdi nevű pogány Pap-asszonyról, kit Jónus, egy Magyar Fő-ember, midőn a Magyarok I. Béla alatt о Pogánságra vissza akartak térni, magával mindenütt hordozott. Nálunk a Tátosról azt tartották, hogy a Jöven­dőket tudja, magát láthatatlanná teheti, átváltoztathatja Madárrá, Lóvá, ‘s több más Állattá. Ember létében a Köldöke felett a Testén egy arany Tsiilagot viselne, ’s az Ördögöktől és Bűbájosoktól az Embereket oltal­mazná. Ez a Pogányságnak setétségéből hátra marodtt Vélekedése igen sokáig tartott Nemzetünknél. Miglen a II. József által szerzett Derülés azt is nagyobb részé­ből kigyomlálta. Esmértem egy Felispánt, vagy amint nevezzük, Ord. Vitzispónyt, ki tellyességgel magávol elhitette, hogy amo N-ón lakott P-К Sz-i, ’s meg egy P. Hipp nevű Sz. Kát. Szü. Ba. Tátosok volánok, kik mindent tudtak, mi fog következni, egyszersmind itt is omottis valónak, a Jámbort ’s a Gonoszt első látásra megtudták különböztetni, ’s ho ki hozzájok gyónni jött, annak a Vétkeit maguk számlálták elő. Vannak ezen régi Babona szerént Tátos Gyermekek is, kik, amint mondják, fogaikkal szoktak születni. Azok a földolotti Kintset mindenütt azonnal meg látják. Láttam fiatal koromban egynéhány ilyen Tátos Gyermeket, kiket oz Annyok vagy más vén Asszony falunként hordott magá­val. 's Pénzért о Házakba hozta, hogy о Kintset nézzék ’s mutossók. A múlt században 1867-ben Sipos Soma Babonás hiedelmek c. cikkében így írja le a táltost: A táltos — meséli о nép — fogakkal jön a világra s ha tökéletes táltossá akar lenni, meg kell vívnia egy A táltosember komoly és magába vonult szokott lenni s ho tökéletes táltossá okar lenni, meg kell vívnia egy bikával, mely vívás alatt ő is bikává változik. Ha le­győzte a bikát, elmegy vándorolni, hogy magának táltos lovat szerezzen. A táltos ló igen csúnya kinézésű s csak akkor bír ama kiváló tulajdonságokkal, — milyenek о röpülés, láthatatlanná levés, — ha táltos ül rajta. — Ha talált magának a táltos ilyen lovat, akkor tökéletes. Meglátja az elrejtett kincset a földben s különféle alak­ban jelentkezhetik. Több táltosról regél a nép, a többek közt bizonyos Kampós nevűről, ki — mint mondják — Mátyás király idejében élt s aki iránt a király is nagy tisztelettel viseltetett. A királynénak feltűnt, hogy a király úgy tiszteli azt a rút. jégtestű embert s midőn megtudta, hogy oz táltos, kételkedett benne. Kampós e miatt megsértődött s annak bizonyságául, hogy ő csakugyan felsőbb lény, egyszer megjelent a királyi palotában s a királyné nagy rémületére száját egy ölnyire kitátvón, tüzet okádott. A kuruc korban, Bercsényi táborában bukkanik föl az utolsó nevezetes bűbájos asszony, akit a feljegyzések táltosként emlegetnek. Ez az asszony 1708 szeptembe­rében, amikor Heister tábornagy a kurucok egyik leg­főbb erősségét, Érsekújvárt ostromolta, két gyerekével együtt fölkerekedett a csallóközi Püspökiből és Füzes­­gyarmatnál, a magyar táborban állott meg. Bercsényi Miklós gróf a következőképpen számolt be a különös asszony látogatásáról a fejedelemnek (Thaly Kálmán közlése nyomán): „Rettenetes dolog, Fölséges Uram; most estve érkezék bé az táborba egy püspöki asszony két gyermekével, suráni szekéren... Azt mondja: Uram, én tátos vagyok: azt kérdem Nagyságodtul: mit akar, Heisterrel és az némettel hogy cselekedjem? és Újvár, mint légyen? Én

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents