Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-26 / 29-30. szám
2 1. Akié az Aranycsillag fele — a feleség és minden hétvégén: az édes otthoni 3. Munkaszervezés Bratislava! építőmunkások ... Évente több mint ötezer család életébe hoznak örömteli fordulatot. Ugyanis évente ennyi lakás épül a fővárosban. Közben a legtöbbjük nem is bratislavai illetőségű. Családjuk Csallóközben, a Záhorie, a Kis-Kárpátok falvaiban, Trnava vagy Skalica környékén él. Síokuk csak szombat, vasárnap jár haza, amilyen hosszú a hét, a feleség, meg a gyerekek türelmesen vagy türelmetlenül várakoznak. És hétfőnként, kora hajnalban, télen-nyáron, még a hajnalcsillag fényétől kísérve indulnak Bratislavába. Hogyan élnek ők hét közben a városban? Hogyan élnek otthon az asszonyok meg a gyerekek, hétről hétre, hónapról hónapra, egy évig, kettőig, vagy hosszú évekig, addig, amíg keménykötésű, dolgos embereiknek a tenyere megkérgesedik a főváros szolgálatában végzett munkában? A sok közül egyet mutatunk be. Egyet a mindennapok hősei közül. S mellette azt az . asszonyt is, akinek része van ebben, aki minden héten megújuló türelemmel, megújuló szerelemmel várja. 8 Rudolf Macháéek, a Bratislavai Magasépítő Vállalat épületszerelő mestere szerény ember, kevés beszédű. Az arcán szüntelenül mosoly JL 7 JL él, s habár a kérdések egy csöppet zavarba ejtik, válaszolni röviden, tárgyilagosan válaszol, főleg akkor röviden. ha róla van szó És amikor ebben az évben, még május elseje előtt megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, s vele az Aranycsillag viselésének jogát, bizony nagy gondot okozott neki, hogy eleget tegyen a seregnyi újságíró érdeklődésének. De hát hiába minden. Ott, ahol az aranynál is többre becsülik az ember munkáját, ahol munkásnak lenni társadalmi rangot jelent, az olyan ember, amilyen ő, aligha kerülheti el a népszerűséget. Igen. És milyen ember hát ez az ötvenkét éves építőmunkás? Az egyik újságban olyasmit írtak, hogy ilyeneket válogatnak ki a Prágai Vár díszőrségébe. — Ugyan, erre ott vannak a fiatalabbak — mondaná, s a napbarnított arcában szinte világító tiszta kék szemében rengeteg apró mosoly bújkál. Látszik, hogy íróasztal mellett ugyancsak kevés időt tölt. Csakúgy „mellesleg”: Rudolf Macháéek tulajdonképpen már háromszor vágta magát vigyázzba a Prágai Vár Spanyoltermében. Először ötvennégyben azért a munkáért, amit a bratislavai Ifjú Gárda diákotthon építkezésén előmunkás ácsként végzett —, ekkor a Kiváló Munkáért kitüntetést kapta. Másodszor már a Munkaérdemrendért kellett Prágába utaznia hatvankilencben. Itt már előre várható volt a Szocialista Munka Hőse rangjelzés, mert ekkor már a korszerű elemeket használó progresszív lakásépítkezésért lándzsát tört szocialista munkabrigádot alapított, és benyújtotta első újító javaslatait. És harmadszor most, ebben az évben, amikor a köztársasági elnök a hőst megillető Aranycsillagot tűzte a mellére. — Lelkiismeretes, becsületes, elpusztíthatatlan az életereje, kitartó, szívós ... mindezek a sok túlzásban elkopott jelzők ráillenek — mondják róla munkatársai. És pontosan ugyanezt, ugyanígy a főnökei és a beosztottjai. Egyformán. És azt is egy emberként mondják róla, hogy ő az az ember, aki nekigyürkőzik a problémáknak. Aki ugyancsak nem szereti azt a két szót, hogy: nem lehet. Ha hallja, még jobban „rákapcsol”. A célig nincs megállás. A részlegvezetővel, Eduard Hudeccel már tizenöt éve együtt dolgoznak. C így nyilatkozik róla: — Azok közé a ritka emberek közé tartozik, akiknek a munka az alfája és ómegája. S ami nála külön figyelemreméltó, az emberei — Matt > Щ) 'O ы • N M О *Ф ш </> < ж 6