Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-26 / 29-30. szám
új éttermet lassan betöltötték a falun átutazó turisták. Ez 1967-ben volt. Azóta nem jártam náluk. Talán mór más a helyzet. Elena Litvajová, a Szlovákiai Nőszövetség KB elnöke beszámolójában arról beszél, hogy a gépek ma már leveszik az emberek válláról az aratással járó fizikai megterhelés nagy részét. De az emberektől függ a gép teljesítőképességének kihasználása, a jó minőségű munka, a takarékosság. Ezt a felelősségteljes munkát csaknem mindenütt a férfiak végzik. Ám ez még nem jelenti azt, hogy a nők teljesen kimaradnak az aratásból. Az ő feladatuk, hogy olyan feltételeket teremtsenek az aratásban részt vevőknek — kombájnosoknak, gépkezelőknek, traktorosoknak — hogy azok maximális mértékben összpontosíthassák erejüket a betakarítási munkákra. A kézi kaszálás, marokszedés, kévekötés lassan feledésbe merül. A legújabb nemzedék már csak nagyszülei emlékezéseiből ismeri majd ezeket a munkákat. Nyolc évvel ezelőtt a Trhové Myto-i (vásárúti) szövetkezet tarlóján találkoztam Csömör Mariskával a Calovoi (nagymegyeri) Mezőgazdasági Technikum növendékével. Ö mór akkor sem tudta elképzelni az aratást kombájnok nélkül. A marokszedő, kévekötő lányok nehéz munkájáról csak szülei, nagyszülei elbeszéléséből tudott. Csallóköz szövetkezeteiben azóta már valóban nincs szükség az aratásnál a nők kézi erejére. A nagy teljesítményű kombájnok másodpercenként A voderady-i szövetkezetben tartotta meg az SZNSZ KB elnökségi ülését. Nem véletlenül esett a választás erre a szövetkezetre. Itt nagy gondot fordítanak a mezőgazdaságban dolgozó nők munkafeltételeinek javítására. A kétezer-háromszáz hektáros egyesített szövetkezet háromszázhetven tagja közül százötven a nő. A résztvevők meghallgatták a beszámolót a szövetkezet eredményeiről is. Az elnökség tagjai és az újságírók alig győzték jegyezni, milyen itt a nőkről történő gondoskodás: Kulturált munkakörnyezet, szociális helyiségek, üzemi konyha, jól ellátott óvoda ... A közeljövőben megnyílik a bölcsőde is, mert a fiatal házasok — akiket a szövetkezet segít lakáshoz jutni — már nagyon sürgetik az átadását. Jól érzik itt magukat a fiatalok, a klubban szórakozhatnak, kirándulnak, üdülnek — és távlatilag is sokrétű gondoskodással teremti meg a szövetkezet életük, családjuk jövőjét. AMÍG A BESZÁMOLÓ TART A szavak eljutnak az értelemig, s a képzeletben megelevenednek. Ringó búzatáblák, méltóságosan haladó kombájnok, színültig telt vontatókocsik, aranysárga búzahalmok tárulnak elém. Es ráncos homloké, verejtékes emberek. Az arcvonások is lassan kirajzolódnak. A képzelet elhozza őket ide, a Szlovákiai Nőszövetség KB elnökségi ülésére, amelyen az elnökségi tagokon kívül részt vesznek a járási mezőgazdasági bizottságok tagjai és szocialista munkabrigádok vezetői is. Tizennégy éves országjárásom alatt hány olyan mezőgazdaságban dolgozó nővel beszéltem, akik munkájuk, életük során találkoztak az itt felsorolt hiányosságokkal, nehézségekkel, de már részesei az újnak, a jobbnak is?!. . . Elekes János és felesége Marika jut eszembe. Tíz évvel ezelőtt a Dolny Peter-i (alsópéteri) szövetkezetben együtt aratott a házaspár. Három hétig ültek a kombájnon egymás mellett szótlanul, figyelmüket teljesen a gép munkájára összpontosítva. Ebédre azt ették, amit magukkal hoztak, és szomjúságukat a naptól átforrósodott vízzel oltották. És nem panaszkodtak . .. Ma már ebben a szövetkezetben is főtt ebéddel, hűtött frissítővel látják el az aratókat kint a határban. Brzotinról (Berzétéről) egy másik kép bukkan elém. Keresztek tövében ülő, szalonnázó asszonyok, férfiak. Megkérdeztem tőlük: miért nem a szövetkezet éttermében ebédelnek, ahol a tagoknak főznek? Bacsó Istvánná felelt mindnyájuk nevében: „A család többi tagjának úgyis főzni kell, minek fizetnénk hát mi a külön ebédért?!..." És így a szép, 6 Foto: Zahradník Peter
