Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-26 / 29-30. szám

AZ EMBERISÉG „A közösségben, a közösség segítsé­gével — a közösségért“ — talán ezzel a szép makarenkói mondattal lehetne a legtömörebben és a legtalálóbban jellemezni az európai kommunista- és munkáspártok húsznapos előkészület után Berlinben megtartott konferen­ciáját. Huszonkilenc párt vezető kép­viselői kilencévi szünet után vitatták meg kővetkező közös céljaikat, együtt­működésük további feladátait. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára rendkívül pozitívan értékelte a berlini értekezletet. Európa béké­jéért, biztonságáért és együttműködé­séért folytatott harc volt a közös ne­vezője a helsinki biztonsági konferen­ciának és a mostani berlini értekezlet­nek is. „Azok a gondolatok, amelyek áthatották a helsinki tanácskozást, természetesen szoros összefüggésben vannak az európai kommunista- és munkáspártok berlini tanácskozásával is. Meg kell azonban említenem, hogy bizonyos különbségek is fellelhetők a két konferencia között. Míg Helsinki­ben különböző társadalmi rendszerű országok képviselői vettek részt, itt olyanok, amelyek a tőkés országokban küzdenek a békéért és a társadalmi átalakulásért... A szocialista orszá­gokban a kommunista pártok állami politikaként sikerrel követik nagy cél­jukat: a különböző társadalmi rend­szerek békés egymás mellett élésének megvalósítását. Nagy-Britanniában az a célunk, hogy összefogjuk a munkás­­mozgalom erőit... s rákényszerítsük a kormányt, mondjon le imperialista politikájáról...“ A norvég kommu­nistáknak, mint ahogy a Norvég Kommunista Párt elnöke kifejtette, a vezető NATO országok erősödő nyo­másával kell felvenniük a harcot, amelyek azt akarják, hogy az ország­ban atomfegyvereket raktározzanak és külföldi, katonaságot összpontosít­sanak „Portugáliában — hangsúlyozta Al­varo Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára — a demokrácia építé­séhez vezető út nem lehet visszatérés a monopoltőkéhez, hanem a történel­mi vivmány megszilárdítása, mint ahogy az alkotmány is leszögezi ennek szocialista távlatát.“ A nyugat-európai kommunisták je-BOLDOGULÁSÁÉRT * Berlinben olyan kommunista- és munkáspártok képviselői találkoztak, amelyek magukénak vallják a mar­­xizmus-leninizmus egységes világné­zetét, és amelyek összhangban e taní­tás alapjaival, céljaival, kitartó harcot folytatnak a munkásosztály érdekeiért a béke, a biztonság, az együttműködés és a társadalmi haladás megvalósítá­sáért“ — mondotta nyilatkozatában Husák elvtárs. A munkásosztály érdeke és a társa­dalmi haladás azok a történelmi ka­tegóriák, amelyeket ha lebontunk a kisemberek millióinak hétköznapjaira, más és más gondokat, más és más jel­legű küzdelmet jelentenek Európa különböző országaiban. Felszólalásá­ban erre mutatott rá Gordon McLen­nan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára: „... a konferen­cián részt vesznek olyan pártok, ame­lyek a szocialista országokban a kor­mányzással járó felelősséget viselik és lenlegi legfontosabb tennivalóit Jean Terfve, a Belga Kommunista Párt al­­elnöke összegezte: „A kapitalista Európa kommunista- és munkáspárt­jai előtt álló feladatok a következők: Élére kell állni a tőkés rend alapvető megváltoztatásáért folyó harcnak, ve­zetni kell azt, s meg kell világítani ennek a harcnak a jelentőségét. El kell oszlatni a tőkés renddel kapcsolatos illúziókat, hasznos és értelmes meg­oldásokat kell javasolni, s meg kell fékezni azokat az áramlatokat, ame­lyek felelőtlen, türelmetlen akciókkal csak rontanának a harc esélyein.“ A szocialista tábor országainak munkásosztálya és kommunistái jól tudják, hogy a szocialista országépítés nagy feladatait, a nagyszabású szociá­lis programokat, amelyeket a nemrég lezajlott pártkongresszusok tűztek né­peink elé, csakis békében lehet követ­ni, megvalósítani. Ezzel kapcsolatban Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára felszólalásá­ban többek között hangsúlyozta: „ ... a munkásosztály szociális és po­litikai céljainak megvalósítása elvá­laszthatatlanul összefügg az európai békével. Ma már kevesen kételkednek abban, hogy a szocializmus és a mun­kásosztály egyre növekvő befolyása alapján a béke biztosítása reális fel­adattá és lehetőséggé vált. Egyre in­kább nyilvánvalóbb: minél erősebb a szocializmus, annál inkább . megvaló­sítható kontinensünkön a béke.“ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kommunisták nemzet­közi egységéről, a testvérpártok közös célkitűzéseiről szólva leszögezte: „A testvérpártoknak ki kell cserélniük forradalmi tapasztalataikat, tanács­kozniuk kell a nemzetközi politika főbb kérdéseiről, a közös feladatokról, hogy a proletár internacionalizmus szellemében összehangoltan léphesse­nek fel a békéért, a társadalmi hala­dásért és a nemzeti érdekeket semmi­be vevő nagy monopóliumok, az impe­rializmus nemzetközi összefogása ellen.“ A marxizmus-leninizmus talaján álló, egységes világnézetet valló test­vérpártok értekezlete, nem egészen egy évvel a helsinki konferencia után, a világpolitikában újabb történelmi jelentőségű állomás. A tanácskozások eredményét záródokumentum foglalja össze, amely humanista, háborúelle­nes, antiimperialista jellegénél fogva túlmutat Európa határain. Irány- és útmutató a nemzeti függetlenségükért harcoló afrikai államok forrongásában és a dél-amerikai militarista junták által elnyomott tömegek felszabadító harcában egyaránt. Mert az idézett makarenkói közösség ma már annyira kitágult, hogy az egész emberiséget jelenti. — gé — 3

Next

/
Thumbnails
Contents