Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-12 / 27-28. szám
Vagy talán az előírt szabály másképp fest gyakorlati megvalósításában? Valóban van lehetőségük a falun élő és többnyire szövetkezetben dolgozó anyáknak arra, hogy kisgyermekeik nyáron át is óvodában, napköziben legyenek? Hogy ők is nyugodtan dolgozhassanak? Mindenütt tudnak a szülők arról, hogy az 6 kérésük alapján döntenek? Vagy vannak korlátozó tényezők is? Hogy ezekre a kérdésekre pontos feleletet kapjunk, felkerestük az Oktatásügyi Minisztériumban Helena Porubskát, az óvodák központi tanfelügyelőjét. Arról tájékoztatott bennünket, hogy az Oktatásügyi Minisztérium szabályzatának 5. pontja értelmében: Az óvodák évente 2—8 hétig tarthatók zárva, az alkalmazásban levő szülők szükséglete szerint. Ez alatt az idő alatt veszik ki az óvodák alkalmazottai a szabadságukat. A gyakorlatban ennek a következőképpen kell lezajlania: — Tavasz vége felé az óvodások szülői értekezletén a hnb és a szakszervezet képviselőjének jelenlétében megkérdezik, hogy kinek melyik időpont felelne meg az óvoda nyári szüneteltetésére. Minden szülő felírja egy lapra a kívánságát, azt is, ha nem óhajtja, hogy nyáron át bezárják az óvodát (!). A kívánságokat és az időpontot azután egyeztetik és a többség óhajának tesznek eleget. Az előírás az, hogy legalább 10 gyerek jelentkezzen, és ha legalább 15 van, akkor főznek is nekik. Ha csak 5—6 igénylő van, azok kedvéért nem lehet nyitva tartani az óvodát és 3 alkalmazottat igénybe venni. Ha több óvoda van, akkor átirányítják a gyerekeket. Mindez a hnb hatáskörébe tartozik. A szülők oldják meg közösen az illetékes szervvel a gondjukat. Ha nem elégedettek a döntéssel, akkor a járási nemzeti bizottság oktatásügyi szakosztályához fordulhatnak orvoslásért a tanfelügyelőhöz. A felettes szerv a továbbiakban a kerületi nemzeti bizottság és végül a minisztérium. De hangsúlyozzuk, hogy a helyi nemzeti bizottságnak a kötelessége elsősorban a szülők elégedettségére intézkedni, természetesen a szabályzat és a lehetőség szerint. A szerzett értesülések alapján tehát ezek után világos, hogy bár az óvodák évente — és ez nincs meghatározva, hogy nyáron! — 2—8 hétig szünetelhetnek, azért ha a falun élő anyák kérik, hogy nyáron ne csukják be, akkor ezt figyelembe kell venni. De csak akkor tudnak így dönteni, ha legalább 10 jelentkező van. Mert ha kevesebb, akkor bizony kénytelenek mégis a fájós lábú, fáradt jó nagymamákhoz vagy más rokonokhoz segítségért fordulni. Ügy gondoljunk, hogy mint mindenre, érré a problémára is van megoldás. A szülők éljenek a lehetőséggel. kérjék azt, ami nekik a legjobban megfelel. A helyi nemzeti bizottságok — feltételezzük —, hogy mindent megtesznek a valóban szociális szempontot tartva szem előtt. És bár az óvodák sokat fáradó alkalmazottainak is jólesne a nyári szabadság, egymást váltva ezt úgy iktatják be, hogy mindenki jól járjon. Csak a közös megegyezésen és megértésen múlik. Ez pedig nagyon kívánatos, hiszen végeredményben mindenki előtt kedvesekről, a gyerekekről van szó. BERTHANÉ S. ILONA CS. MEGYERI ANDREA csönös sértegetést, a durva szidalmakat és hasonlókat. Az illetlenségre nem való illetlenséggel reagálni. A lányokkal már ebben a korban meg kell értetnünk, hogy mi a női méltóság, milyen az igazi egyenjogúság. Noha még álmunkban sem szeretnénk visszahozni a régi álerkölcsöket — a lányok illedelmes és vonzó viselkedésének legfontosabb alapszabálya a tartózkodás, a szemérem. A fiúk ugyan ideig-óráig jól érzik magukat a .könnyű* lányok társaságában, de nem becsülik az ilyeneket, s minél könnyebben megkapják, annál jobban kihasználják őket. A mai fiatal lány nem azért viselkedik tartózkodóan, nem azért adja értésért a fiúknak és egyáltalán mindenkinek, hogy igenis van önbecsülése, tehát mindenkitől megkövetelheti a tiszteletet, mert mit szólna a világ, ha valami .baj* történne... hanem azért, mert tudja, hogy egy .muszáj* házasságban aligha játszhatná a megbecsült, tisztelt és szeretett feleség, anya, állampolgár és dolgozó szerepét. Egy búzaszem története Meleg, kora nyári délután volt, a búzatábla hajladozva susogott a gyenge szellőben. A búzatábla mélyén lakó fürj- és logolycsaládok már csomagoltak; tudták, holnap lesz az r ntás napja, s ők mehetnek új hazát keresni. Gondterhesen készülődtek: hol találnak ilyen jó otthont, amely igy megvédi kicsinyeiket a vércsék és a puskagolyók ellen? Alig aludtak ezen az éjszakán, s kora hajnalban már búcsúzni kezdtek egymástól és jó szomszédaiktól, a pipacsoktól és búzavirágoktól. Ezek voltak a legszomorúbbak, a piros pipacsok és a kék búzavirágok. Harmatkönynyeket sírtak, amikor az öreg Wrjek búcsúszavait hallották, s egy búzavirág igy szólott: — Ó, hogy irigyelünk benneteket! Bárcsak nekünk is szárnyunk lenne, és veletek mehetnénk I Egy öreg lürj vigasztalni kezdte: — Sose búsulj, bölcsen van ez igy. A madarak repülni tudnak, ti meg itt nőttök és illatoztok a búzatáblák közepén. Alighogy lelröppentek az útra kész madarak, már jöttek is az aratók, s nekifogtak a munkának. Estére már csak szúrós tarló maradt a búzaföld helyén, s a hajdani búzakalászok kévébe rakva várták sorsukat: a cséplőgépet, a malmot, a liszteszsákot és a kenyérsütő kemencét. Egyetlenegy búzaszemecske kivételével, amelyik aratás közben elgurult, örült is a szabadságnak, mert hallotta hajnalban a fürjek és a virágok beszélgetését, és semmi kedve sem volt ahhoz, hogy lisztté és kenyérré változzék. Ha már ez a búzaszemek sorsa — gondolta —, akkor ö nem lesz búzaszem, inkább fürjjé változik. Csakhogy a fürjek repülni tudnak — gondolta újból —, nekem pedig nincsen szárnyam . . . Akkor tücsök leszek ... — határozta el —, az is itt él a földön, az sem tud repülni. Csakhogy este cirpelni kezdtek a tücskök, ezek a kedves réti cigányok, s a búzaszem szomorúan állapította meg, hogy tücsök sem lehet belőle, mert nem tud cirpelni...- Akkor mezei egér leszek! — határozta el, mert látta, hogy a mezei egerek megélnek a tarlón is. Csakhogy a mezei egerek futkosni tudnak, és házat ásni a föld alatt — látta a búzaszem, és szomorúan mondogatta, hogy neki nincs ilyen tudománya. — Hát mit csinálhatnék? — töprengett egyre szomorúbban. — Legjobb lenne, ha odagurulnék testvéreimhez, s engem is elvinnének a cséplőgéphez és a malomba. Igy búsongott három nap és három éjjel. Harmadnap aztán hatalmas zápor kerekedett, s a búzaszemecskét beverte a löldbe. Milyen nagy volt a csodálkozása, mikor a föld mélyén megszólalt egy göröngy, és azt mondta neki: — Most már jó helyen vagy. lövő tavaszra majd kibújsz a földből, nyárra szép búzakalász lesz belőled, és újból learatnak. A búzaszemecske már nem búsult. A nagy fáradtságtól elaludt, és lürjekről és pipacsokról álmodik jövő tavaszig. REJTVÉNYÜNK: Találjátok ki, gyerekek, melyik meséhez készült ez a rajz? A mese címét küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Praiská 7. Gyermekeknek. Kedves Gyerekek! Lapunk 21—22. számában közölt rajz a Nagyapó répája című mesét ábrázolja. Jutalomban részesülnek: Petróczi Klára, Sokolce (Lakszakállas), Juhász Attila, Cierna n/Tisou (Tiszacsernő), Csikós László, Tyrdosovce (Tardoskedd). 21
