Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-12 / 27-28. szám
(Bevezetőként: A nyárról) A napfény, a hüs vizek, az árnyat adó erdők évszaka. Összetett változásait reménytelen vállalkozás felrajzolni. Mégis . .. néhány impresszió. Bágyadt délutánjait szilaj zivatarok követik. Sokszorozódik a falusi kertek városlakókra ható vonzása. Betonkalodákból szabadult kíváncsiság fut, kacag elegyülve a zöld térségekhez szokott, magabiztosnak látszó falusi gyerekbüszkeséggel. Felnőttek és gyerekek lepik el a vizek partjait. Szomjat oltó források tövén, pisztrángos patakok csobogásán, szerény halastavak sáserdejében születik újjá az erő. Az ismerős történések — játék, úszás, evezés közben tudatunk percekre elvesztheti éberségét. Az elvétett lépés, a józan számítás csődje tragédiákat szülhet. Egyéni tragédiát, amelynek árnyékában családi, közösségi tragédiák rejtőznek. A homokbánya ismeretlen tavában, álmos víztárolók moszatos beton partján veszélyes hullámok csapkodnak. Úszók és nem úszók számára azonos a veszély. A természet által alkotott testek általános fizikai tulajdonsága: Felhevült állapotukban hirtelen hűtés hatására darabokra hullanak. E fizikai folyamat gránittömböket morzsol apróra, hatására az emberi izom görcsbe rándul — halálos görcsbe. Óvatossági — mondatja velem a veszély ismerete. Országhatárokon túl is emlegetik vizeinket. Uszodák, strandok, úszómesterek által felügyelt tavak százaiban találunk megfelelő lehetőséget, hogy úszni tanuljunk és mégis ... A katonaköteles fiúk kétharmada gyengén vagy VIZEK egyáltalában nem tud úszni. Úgy érzem kell, hogy néhány mondatot egy iskolai emléknek szenteljek. Tornatanárunk hagyományt teremtett az általános iskolában. A nyolcadik osztályosok év végi kirándulása egyben úszótanfolyam is volt. Jó volna tudni, hány iskola szervez úszótanfolyamot! Bocsáttassék meg nekem, ha ez egyszer nem írok a kivételekről, a városi és a stranddal bíró falvak iskoláinak lehetőségeiről. Nincs szándékomban okítani senkit. Az üresjáratú példálózás unalmas idő- és energiapazarlás. Csupán eseteket közlök, amelyeket rendőrségi nyomozások egy mondattal lezárt jegyzőkönyveiben olvastam: „Nem történt bűntény, véletlen baleset volt a halál oka". (I. eset) A dedinky-i, roznavai (rozsnyói) járás, duzzasztógát vize a legmelegebb nyári napokon sem melegszik fel 20 Cc-nál többre. Ennek ellenére turisták százai sátoroznak a partján. Sima vize csónakázásra, vitorlázásra ideális. 1975 szeptembere első napjainak egyikén alkonyatkor két fiatalember, K. Ferenc és B. László csónakkal átkelt a tavon. Vacsorázni indultak a túlsó parton levő csárdába. A vacsora elfogyasztása után elköszöntek a személyzettől. Visszaindultak a csónakon. Reggel egy felborult csónakot és egy úszó félcipőt találtak a tavon. A pincérek vallomása szerint egy-egy korsó sört fogyasztottak. Alkoholos állapotról tehát nemigen lehet beszélni. Könnyűbúvárok napokig keresték a fiatalemberek holttestét. Helikopterről is vizsgálták a tavat, de feltehetőleg a vizáramlatok a mélyebb részekbe sodorták a holttesteket, ahová könnyűbúvárok nem ereszkedhettek le. A baleset körülményei a mai napig kiderítetlenek. PARTIAM NEVÉT
