Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-28 / 25-26. szám

Huszonhat éves, 170 cm magas, fekete hajú, fekete szemű férfi vagyok. Szeretnék komoly lánnyal, elvált, vagy özvegyasszonnyal megismerkedni, 22—30 éves korig. Egy gyermek nem akadály.

Jeligém: „Jószívű apa“.

Huszonhárom éves, 150 cm magas barnásszőke lány vagyok. Szeretem a tánczenét, és mindazt, ami szép.

SZERETNÉK

RÁTALÁLNI

Testi hibám miatt nem járok szórakozni. Ezúton szeretnék korban hozzám illő férfival megismerkedni, aki szeretetre és boldogságra vágyik, úgy mint én.

Becsületes, komoly férfi levelét „Keress meg sorstárs, ha fáj a magány" jeligére várom.

Húszéves, 180 cm magas, barna munkásfiú vagyok. Mint sofőr dolgozom. Szeretek olvasni, sportolni, szórakozni. Káros szenvedélyem nincs.

Szeretnék 18—19 éves korú lánynyal megismerkedni, aki hű élettársam lenne.

Becsületes, komoly lány fényképes levelét „Hóvirág" jeligére várom.

Huszonkét éves, értelmiségi lány vagyok. Eddig tanulmányaim miatt nem volt alkalmam ismeretséget kötni. Ezúton szeretnék komoly, intelligens férfival megismerkedni. Szeretem a művészetet, amelyet amatőr módon én is művelek, azonkívül szeretem a zenét és a természetet.

Jeligém: „Lila akác".

Harmincegy éves, 183 cm magas nőtlen munkás vagyok. Faluhelyen, szüleimmel élek. Kóros szenvedélyem nincs.

Társaság hiányában ezúton szeretnék korban hozzám illő lánnyal komoly ismeretséget kötni, aki hű élettársam lenne.

Jeligém: „Boldogságra vágyom".

Húszéves barna lány vagyok. Otthon végzem a háztartást. Szabad időmben olvasok, kézimunkázok. Szeretem a zenét és mindazt, ami szép és jó. Szüleimmel élek együtt. Már egyszer nagyon csalódtam. Ezúton szeretnék komoly, becsületes, jóhiszemű férfival megismerkedni, akivel megoszthatnám örömömet, bánatomat, s aki hű élettársam lenne.

Becsületes férfi levelét „Szeretném, ha szeretnének" jeligére kérem.

Ez /дел/

Elég sok vásárló volt az áruház írószer- és papírosztályán. Persze senki se szeret sokáig várakozni, a kedves vevők között is volt többféle típus, volt aki türelmesen, fegyelmezetten várta, míg sorra kerül, a másik idegesen dobolt az ujjaival, a harmadik egyik lábáról a másikra állt, de lényegében a sorakozás rendjét semmi zavaró körülmény nem bontotta meg. A két elárusító, egy idősebb és egy fiatal keze fürgén járt, a vevőkkel szembeni készségük, udvariasságuk ellen sem merülhetett fel

semmi kifogás. A kérés és kiszolgálás egyenletes ütemét egyszerre csak megakasztotta oz a körülmény, hogy az egyik vevő más nyelven kérte a kívánt árucikket, de a fiatal elórusítónő ezt nem értette meg. Nem úgy történt, ahogy sok helyen szokott. Nem nézett el a vevő feje fölött levegőnek tekintvén, nem jelentette ki fensőbbségesen, ingerülten, hogy nem érti, és nem a következő vevőhöz fordult, hanem a kolléganőjéhez, és megkérte, legyen segítségére, hogy a vevőt kiszolgálhassa.

Vagy ez lenne talán a természetes?! És ez a kis epizód nem is kívánkozik az Ez igen rovatba?

(bér.)

Ejnye!

Nem mondok újat, hiszen mindenki a saját bőrén tapasztalta számtalanszor, hogy bosszantó kicsiségek mennyire el tudják keseríteni az embert, mennyire el tudják rontani nemcsak a kedvét, de az egész napját. A legtöbbjüket mérges legyintéssel el is szoktuk intézni, viszont vannak, amiken egy ideig elrágódik az ember.

A következő bosszúság is ebbe a csoportba tartozik: Április 24-én, szombati napon a feleségemmel és hétéves kisfiúnkkal bekocsikáztunk Kráf. Chlmecre (Királyhelmecre). Korán érkeztünk, futotta az időnkből, úgy gondoltuk, megnyíratjuk a gyereket a szolgáltatási ház borbélyüzletében. Gondoltuk, ha nincsenek sokon, talán kivételesen elvállalják a gyereket is. Tudjuk ugyan, hogy (előttünk rejtélyesnek tűnő okból kifolyólag) a borbélyok szombaton gyereket nem nyírnak, de gondoltuk, hogy ha a Nemzetgyűlés végrehajthat törvénymódosítást, a к Kor netán, tán a borbély is egyszer-egyszer — ha a körülmények engedik — szemet hunyhat a vállalati rendelkezés fölött...

Megörültünk, a műhely teljesen üres volt. Korai volt azonban az örömünk, mert az ifjú mester kérlelhetetlen szigorral közölte, hogy „szombaton gyereket nem nyírunk“. Vitának nem volt értelme, de azért elgondolkodtam: a fiatalember talán úgy gondolja, hogy a munkája többet ér, ha zsúfolt a bolt, s kevesebbet, ha üres? A fiatalember úgy gondolja, hogy a „szabály az szabály“ s különben is csak az a lényeg, hogy a munkaidő leteljen, minek közben dolgozni is, ha nem feltétlenül szükséges? A fiatalember talán úgy gondolja, hogy leesik a korona a fejéről, ha olykor egy kis jóakarattal is megtoldaná a munkáját? A fiatalember talán úgy gondolja, hogy neki sohasem lesz majd szüksége ilyen kis felebaráti jóakaratra?

Győri László

SZERETNE LESZOKNI Д DOHÁNYZÁSRÓL

Az utóbbi években a szakemberek több tucatnyi módszert dolgoztak ki arra, hogyan szokjon le valaki a dohányzásról. A dohányzásellenes újságcikkeknek, figyelmeztetéseknek és felhívásoknak nincs se vége, se hossza. De mindezek ellenére egyre többen dohányoznak szerte a világon, s ezzel párhuzamosan nő az elszívott cigaretták száma is.

Mit tegyen tehát az az ember, aki tudatában van ugyan a dohányzás ártalmasságának, de mégsem tud leszokni róla, mert nincs hozzá elég ereje? Erre a kérdésre válaszol dr. Miroslav Novák, egy olyan módszer feltalálásával, amelynek helyességét hosszú évek gyakorlata bizonyította, és amelynek segítségével nagyon sokan leszoktak már ártalmas szenvedélyükről. Olvassuk el hát figyelmesen, mit tanácsol a szakember:

Az első héten

1. írja össze azokat az okokat, amelyek miatt szeretné abbahagyni a dohányzást. Pl.: tovább akarok élni, egészségesebb leszek, fiatalosabb lesz a külsőm, jó példával szolgálok a gyermekeimnek, sok pénzt megtakarítok így stb.

2. Mindennap olvassa el ezt a felsorolást, aztán tegye fel önmagának a kérdést: Miért is dohányzom tulajdonképpen?

3. Cigarettásdobozát gondosan csomagolja be egy darab papírba, és rögzítse két gumipánttal. A dobozra írja rá: Méreg. Azután annyi cigarettát szívhat, amennyit csak akar, de egy feltétellel: minden egyes cigaretta kivételekor újból

9

szépen vissza kell csomagolni a dobozt a papírba! És még valami: a csomagolópapír belső felére jegyezze fel a cigaretta kivételének időpontját és azt is, mi készteti arra, hogy rágyújtson (látogató, idegállapot, munka stb.). Használjon könnyen érthető rövidítéseket. Ezt a műveletet egy hétig kell ismételnie, addig nem kezdheti el az újabb feladatot.

A második héten

Lehet, hogy sokan, — akik egy hétig következetesen betartották a fenti szabályokat —, máris korlátozták napi „cigarettafogyasztásukat". A cigaretta bonyolult kivétele megakadályozta őket abban, hogy ösztönszerűleg gyújtsanak rá, minden alkalommal, amikor csak megkívánják. S arra is megtanította őket, hogy a dohányzás nem valami kellemes és élvezetes dolog, hanem különféle helyzetekhez és cselekvésekhez kötődő szokás.

Tehát, ha előző héten szigorú volt önmagához, akkor kezdheti a második feladatot:

1. Ha megőrizte az előző heti csomagolópapírokat, pontos képe lesz arról, hogy milyen időpontokban és milyen helyzetekben szívta a legtöbbet. Gondolkodjon el az eredmény fölött, és próbáljon meg következtetéseket levonni belőle a jövőre nézve.

2. Továbbra is csomagolja és osztályozza a cigarettát.

3. Ne hordjon magánál öngyújtót vagy gyufát.

4. Ne hordjon magánál cigarettát, és otthon is tartsa a dobozt kevésbé hozzáférhető helyen, mint eddig. A munkahelyén is így járjon el.

5. Tervszerűen kezdje csökkenteni a napi cigarettaadagot:

a) Reggel jegyezze fel a naptárba, hányat akar elszívni a nap folyamán, s este lefekvés előtt ellenőrizze, sikerült-e betartania a tervet,

b) mindennap еду-két cigarettával csökkentse az adagot.

A harmadik héten

Eljött az az idő, amikor kiértékelheti

oz előző tizennégy nap eredményét. Meg tudja határozni pontosan azt a körülményt és azt a napszakot, amelyben a legtöbbet dohányzik? Ha nem, az sem baj. Fontos, hogy már észrevehetően kevesebbet szív mint azelőtt. Válaszoljon a kérdésre: Tulajdonképpen miért dohányzik még mindig, s ha ez megtörtént, kezdheti a harmadik feladatot.

1. Továbbra is tartsa be о rágyújtás körüli „szertartást" éppúgy, mint az első héten, azaz ne feledkezzen meg a ki- és becsomagolásról, az időpont és a körülmény feljegyzéséről. S mivel nem hord magánál gyufát, mindig egy kollégáját kérje meg arra, hogy gyújtsa meg a cigarettáját.

2. Ne vegydfPfiddig cigarettát, amíg a doboz teljesen ki nem ürült. Ne tartson nagyobb készletet sem otthon, sem a munkahelyén.

3. Hetente kétszer változtassa a cigaretta fajtáját, s mindig gyöngébbet válasszon az előzőnél. Ne térjen vissza a kipróbált fajtához.

4. Jelöljön ki egy negyvenórás időszakot, amelyben egyetlen cigarettát sem fog elszívni. Ha sikerült betartani, kérdezze meg önmagától, hogy nem tudná-e már végleg abbahagyni a dohányzást.

A negyedik héten

1. Több testmozgásra van szüksége, mert az jelentős mértékben csökkenti az idegfeszültséget. Mindennap sétáljon, s legalább vasárnap hagyja el megszokott környezetét és menjen ki a természetbe. Amennyire csak lehet, kerülje az autóval, autóbusszal, villamossal való utazást, inkább járjon gyalog.

2. Ha kávéházban, vagy televiziónézés közben fokozottabb mértékben kívánja a dohányzást, inkább mondjon le egy időre ezekről a szórakozásokról.

3. Rágyújtás helyett egyen almát, sárgarépát Vagy próbálkozzék a rágógumival.

4. Ha erős kísértést érez, hogy rágyújtson, végezzen néhány légzési gyakorlatot. Álljon a nyitott ablakhoz, lélegezzen mélyet, számoljon ötig, azután lassan engedje ki a levegőt. Ezt a gyakorlatot addig ismételje, amíg csak el nem múlik a dohányzás ingere.

Az ötödik héten

Az előző hét vége felé már a kevésbé erős akaratúak is abbahagyták a dohányzást. Nem marad más hátra, mint néhány tanácsot adni ahhoz, hogyan kell végleg elfelejteni a dohányzás szenvedélyét.

1. Otthon, munkából hazaérve ne engedélyezzen önmagának egyetlen cigarettát se. Ha nem tudja megállni, inkább menjen el hazulról. Meglátja, nemsokára eszébe sem jut, hogy otthon rágyújtson. Alkalmazza ezt a módszert másutt is, ahol dohányozni szokott.

2. Egy dohányos, csak egyetlen cigarettát hordott mindig magánál, hogy azt mondhassa: „rágyújthatnék ha akarnék“. De nem gyújtott rá, csak az akaraterejét edzette vele.

3. Egy másiknak egész doboz cigarettája volt. amelyre rá volt írva: Mindjárt. Volohányszor kezébe vette a dobozt, hogy rágyújtson, azt mondta: Most nem, majd inkább egy kicsit később. Mór öt éve halasztgatja a rágyújtást.

4. Egy további dohányzó minden ismerősének és munkatársának bejelentette, hogy leszokott a dohányzásról. Szavának betartása becsületbeli kérdéssé vált számára, s ez meg is hozta a kívánt eredményt.

5. Mindenkinek, aki abbahagyja a dohányzást a cigaretta ádáz ellenségévé kell válnia. Aki a dohányzás ellen ágál és átadja tapasztalatait másoknak, védve 'van az újrakezdés kísértése ellen.

Lóm, ennyi az egész. S az eredménye? Mindazoknak, akik győztesen kerülnek ki ebből a harcból, növekedik a betegségekkel szemben való ellenállásuk. Megszűnnek légzőutaik idült, hurutos zavarai. Visszatér a harmincévesek elvesztett étvágya, s a negyvenesek érezni fogják, hogy fiatalodnak.

27