Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-06-14 / 23-24. szám
'ä sl > 'S 4-4 Ю 'S V. *€0 >> CO £ ’ATI KSC Hogy mennyire szép az Ipoly völgye, azt csak az ott lakó emberek tudják igazán. Ragaszkodnak is szülőföldjükhöz, természet adta szépségéhez, kincseihez. Ápolják és őrzik is hagyományait — mint Fajcsík János is — aki a népdalok szenvedélyes gyűjtője. Nem elégszik meg azonban csak a népdalok gyűjtésével, hanem falujában, Busincén (Bussán) gondoskodik arról, hogy ezek a dalok apáról fiúra — és anyáról leányra szánjanak, hogy megtanulják, tovább őrizzék őket a fiatalok. Fel is csendülnek tisztán, szépen gyönyörködtetőn. A bussai énekesek között vannak szövetkezeti dolgozók, munkások, bányászok. A férfiak éneklő csoportja az első helyen végzett a Tavaszi szél legutóbbi országos népdal-versenyen. Az volt Fajcsík János életének egyik legszebb perce — vallotta — amikor a negyedik kategória győzteseként a bussai csoportot nevezték meg. Az idén az asszonyok készültek, indultak a versenyén. Sikerrel vették az első akadályt, a járási döntőt. Mellettük még egy harmadik csoport is alakult, tagjai mind cigány származásúak. Fajcsík János sokat ígérő próbálkozásnak tartja ennek az éneklő csoportnak az eddigi munkáját és reméli, hogy mások is kedvet kapnak majd B2kmíntett CSENGÖKINCSEK hasonló együttesek alakítására. Hiszen a cigány népzene gazdag kincsestárából van mit meríteni. De hadd dicsérjük meg néhány mondattal a bussai asszonyokat, akik nagy sikerrel szerepeltek az Élet szépsége verseny keretében megrendezett járási népdalversenyen is. A nőszövetség mind közkedveltebbé váló népdalversenyén egymást váltották a szlovák és magyar éneklő csoportok és szólóénekesek. Nehéz dolga volt .a zsűrinek a sok lelkesedéssel előadott harminc műsorszámot értékelni. Kár, hogy ez a vetélkedő közönség nélkül zajlott le, mert mind a fellépő énekesek, mind a nézők részére maradandó élmény lett volna az Élet szépsége verseny. Van mivel büszkélkednünk, van mit felmutatnunk. Tehetséges és hagyományainkat ápoló éneklő csoportjaink, szólóénekeseink vannak. És olyanok, akik munkájukat hozzáértéssel irányítják. Arra kell törekednünk, hogy értékes kincseink ápolóinak adjunk minél több lehetőséget arra, hogy a népdal eljusson a legszélesebb tömegek közé — oda, ahol született.- n Szabó Jánostól, a holicei (gellei) HNB titkárától érkezett a meghívás: „A nószövetség helyi alapszervezete kézimunka-kiállítást rendezett. Jöjjenek megnézni.“ Elmentünk. A kultúrteremben ötven nőszövetségi tag több mint kétszáz kézimunkája díszelgett. Volt itt mindenféle: kalocsai és írásos mintájú terítő, hímzett V 'űz és ruha, horgolt és kötött vállkendő, szinesebbnél-színesebb díszp .nák, csomózott és égetett subák, 1 koricaháncsból font kosár és fából faragott dísztárgy. Az asszonyok kézügyességének sokoldalú bizonyítéka volt ez a kiállítás. A szabad idő hasznos eltöltése, a pihenés, szórakozás egyik formája ez, melyet az itteni asszonyok, lányok nagy kedvteléssel támogatnak. A helyi alapszervezet aktivitását is dicséri, mert a szervezet 111 tagja járult hozzá a kiállítás sikeréhez. S hogy ez a kiállítás valóban sikerült, azt az bizonyítja a legjobban, hogy a falu lakossága közül csaknem hatszázan nézték meg. Sokan csak megcsodálták a szép kézimunkákat, de többen gondolatban magukkal vittek egy-egy mintát, formát, hogy azt ötleteikkel gazdagítva majd a következő kiállításra megvalósítva hozzák el. Szép és hasznos N M < í* a < z ö О É4 ZS •. iSSÍPPtí AÍUVAB8ISKERt».:дшш UbAüAtűM ÉPÍTÉSE SORÁN".
