Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-31 / 21-22. szám
in a nagyvilágban szerte, г csak gyerekek élnek, lőtt jelre ígyszerre nevetni kezdenének, is rengene erre a hangra! táj felől kelne visszhangja 3 egy aranyhegy, ezüsthegy orma nyi szilánkban földre omolna, engene mélybe zúdulva. зпу hullna, jst hullna. ís-lavina görögne végig anciscótól Calais-ig, vától Genfig az útja, mhógából ia futna. 3 suhanna, n szállna, n városba, falucskába, gok, puszta tájak ííszbe borulnának, íddig jég fehérlett, cserdók zöldellnének; a bárány patak mellett, irozna fenn a felleg, s, öreg nagyapók ák a meseszót. ondaná minden ember: к a föld, a tenger, átok csak hegyeket, /űek legyetek! i erdő, rejt a berek, iáink játszóterek, az ég. menjetek ki sárkányt eregetni!" kVILÁG MINDEN G Y E R M E К en csodát látnátok még: öldünk megifjodnék, ■pülne mint a labda, srekkéz hajítgatja. ányok, sok szerencsét! : utunk hosszú lesz még, nk messze — ik össze, fogva útra keljünk, ipot se vesztegeljünk! ■remtjük, meglátjátok, nütt a boldogságot. GIANNI RODARI E к T3 A mi világunk Gyermekrajzkiállítások anyagából fényképezte I. Grossmann
