Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-31 / 21-22. szám

Az eljárás évekig is eltarthat. Szerepe van benne az egyházi bíró­ságnak, amely eldönti, hogy jóvá­hagyja-e a semmissé nyilvánítási kérelmet és szerepe van benne egy polgári bíróságnak is, amely dönt a vagyonjogi kérdésekben és a gyermekek további sorsáról. Az ilyen esetekkel foglalkozó ügyvédek egy része egyházjogot tanult Rómá­ban és latinul is tud Egyes spanyolok, akik biztosak abban, hogy nem nyilvánítják sem­missé házasságukat, külföldön pró­bálkoznak megoldást találni, de ez esetben a költségek még magasab­bak. A spanyol törvény nem ismeri el a válást, bárhol is mondták ki. fgy azoknak a spanyoloknak a gyerme­keit, akik külföldi válás után újabb házasságot kötnek, megfosztják minden joguktól, beleértve az örök­lési jogot is, és nem engedik meg nekik, hogy az apjuk nevét viseljék. Ezeket a gyermekeket adulterinho (egy házasságtörő gyermeke) néven emlegetik. A spanyol törvények ér­telmében ezeknek a gyermekeknek még kevesebb a joguk, mint a há­zasságon kívül születetteknek, akik viselhetik apjuk nevét. A házasság semmissé nyilvánítá­sának egyetlen legális alternatívája a különélés engedélyezése, amit sok ezer spanyolnak sikerült elér­nie. De még a különélés sem lehet automatikus a madridi egyházi bíróság például 1970-töl 1974-ig mindössze 54 százalékban hagyta jóvá a különélési kérelmeket. A különélés engedélyezéséhez a bíróságnak az egyik házasfelet bű­nösnek kell nyilvánítania. A polgári bíróság csak ezután állapítja meg a tartásdij összegét, dönt a vagyon­jogi kérdésekről, és a gyermekek sorsáról. A bíróságok általában a férfiak javára döntenek. A különélőknek persze nem en­gedik meg, hogy új házasságot kös­senek és a legmesszebbmenöen ti­tokban kell tartaniuk a másik nem­beliekkel fenntartott kapcsolataikat. Annak ellenére, hogy Spanyol­­crszág házasságtörési törvényét egyre lazábban kezelik, azt mond­ják, hogy még mindig elriasztó erő­ként hat. Becslések szerint a válások lehe­tővé tétele nyomán az első évben 50 000 házaspár kérné a válás ki­mondását, majd a következő évek­ben átlagosan 5—6000-en. Jovier Redo a madridi egyházi bíróság egyik tagja az alábbiakkal indokolja a spanyolok növekvő vá­lási kedvét: „Azért akarja mind több spanyol felszámolni házassá­gát, mert fokozódik a fogyasztói társadalom élvhajhász beállítottsá­ga, a spanyolok elvesztették a hitü­ket a keresztény életformában, vál­ságba jutott a család intézménye és kihat rájuk az, hogy a nyugati világnak majdnem minden orszá­gában természetesnek tekintik válási lehetőségek biztosítását. „VIETNAM ÉLETEM FORDULÓPONTJA" Volt egy időszak, amikor Holly­wood nyelvén szólva, Jane Fondát a filmipar egyik „istennőjének" tekin­tették. Nemzetközi hírnevet élvezett, gazdag volt, tehetséges férj állt mel­lette: Roger Vadim. Úgy látszott, hogy minden, ami já Európában és Amerikában, a rendelkezésére áll. Hogyan, mikor és miért alakult ki benne az a társadalmi tudat, amely­ről ma tanúságot tesz? hátralevő részében tehetségemet, hírnevemet, pénzemet, időmet és energiámat úgy használjam fel, hogy hozzásegítsek hazám célkitűzéseinek megváltoztatásához . - -Vietnam életem fordulópontja. Ez egyaránt vonatkozik rám és az emberek többségére az Egyesült Államokban. Olvasmányaim, katonákkal foly­tatott beszélgetéseim révén, akik mind Vietnamban harcoltak, vala­mint a Pentagon-dokumentumok se­gítségével megtanultam, hogy a há­borút csak a nagyvállalatok, a gaz­dagok, a hatalmasok érdekében folytatják, tekintet nélkül az ameri­kai nép érdekeire. Valóban létezett egy de facto eüépzelés Vietnam polgári lakossá­gának kiirtására. Szó szerint ezeket mcrdottam: „Ha ez igaz, akkor min­dent felül kell vizsgálnom, amit eddig tanítottak nekem." Elhatároztam, hogy soha többé r.em leszek felelőtlen, tájékozatlan színésznő. Mert különben miért is élnék? Miért lennének gyermekeim ilyen világban? Azt hiszem, tudok valamit tenni, ha másokkal együtt­működöm fontos szervezetekben. Kí­sérletet teszek arra, hogy életem Amióta Jane Fonda megkezdte küzdelmét az általa konzervatív ha­talmi struktúrának nevezett erők ellen, nem tud kikeveredni a viták­ból. Kétszer is járt az úgynevezett ellenség területén. A háború nem volt számára absztrakt elképzelés. Jane Fonda legalábbis pillanatokra, személyesen is átérezhette, milyen halálosan komoly dologról van szó. Szemtanúja volt egy vietnami katona halálának. De volt egy másik jelenet is, amelyet fotóriporterek megörökí­tettek: Jane Fonda mosolyogva állt Hanoiban egy légelháritó üteg mel­lett. Amikor Amerika megpillantotta ezeket a képeket, még barátai is el­fordultak tőle. Ellenségei pedig áru­lást emlegettek — A légelháritás az önvédelmet és nem az agressziót szolgálja. Nem létezne légelháritás, ha nem volná­nak bombákat hajigáló repülőgépek. A vietnamiaknak jogukban állt lég­terük védelme. Tragédia, hogy ame­rikai pilótákat lőttek le, de miért kellett őket Vietnamba küldeni? Miért mosolyogtam a felvételek ké­szítésekor? Ezek a fiatalemberek, akik a fivéreim lehettek volna, egy maguk irta dalt énekeltek annak a térnek tiszteletére, ahol a légelhárító üteg állt: védeni akarták a Függet­lenség tere feletti légteret. A dal fel­világosított valamiről, amit nem tud­tam: itt proklamálta Ho Si Minh Vietnam függetlenségét. Taktikailag hiba volt, hogy elkészítették ezt a felvételt, mert azok az emberek, akik­hez a képek kerültek, nem tudtak semmit a háborúról és azokról az emberekről, akik a repülőgépekre lőttek. De nem bántam meg, hogy így történt. — Annak ellenére, hogy elkötelez­te magát az indiánok, a Fekete Pár­ducok, a nőmozgalom és Vietnam mellett, mégis keresett hollywoodi sztár maradt. Egy call-girl-szerepért Oscar-díjat kapott. Színésznői átala­kulása is szembetűnő: a kifejezés­­mód minősége magasabb rendű lett. Jane Fonda ezt a fejlődést politikai tevékenysége következményének tart­ja? — Ez vitathatatlan. Minél teljesebb életet élünk, annál jobbak lesznek a művészi teljesítményeink is. Igen, azt hiszem, az utóbbi években mint színésznő is fejlődtem, politikai el­kötelezettségem miatt. Nemrég olvastuk az újságban, hogy Jane Fonda John Schlesinger rendezővel filmet forgat a vietnami háborúról hazatért veteránoknak a mindennapi életbe történő beillesz­kedéséről. — Ennek a filmnek az ötlete abból adódik, hogy három éven át foglal­koztam vietnami veteránokkal. Ezt megelőzően azonban apámmal és fivéremmel közösen filmet forgatunk az amerikai forradalomról. Jane Fonda életformájának már semmi köze sincs a hollywoodi álom­világhoz. Mutatós, de nagyon egy­szerű házban lakik, mégpedig nem a villanegyedben. Ezzel az életformá­val hangsúlyozni akarja-e szociális és politikai nézeteit, vagy pedig egész egyszerűen felismerte, hogy ez elegendő számára? — Eljutottam egy pontig, amikor elkezdtem gondolkodni: „Hallgass csak ide, Fonda — mondtam ma­gamnak — egyike akarsz-e lenni a jótékonysági egyletesdit játszó höl­gyeknek, akik nagy bőségben élnek és alamizsnát osztogatnak a szegé­nyek között vagy pedig tényleg meg­próbálsz megváltozni?" Nem köny­­nyü megváltozni. Ehhez meg kell változtatnunk gondolkodásunkat, életstílusunkat, másokhoz fűződő kapcsolatainkat, fgy azután kísérle­tet teszek arra, hogy a magam és a családom számára kialakított élet hasonlítson másokéra, beleértve a mindennapi terhek viselését is. gát? Szabad embernek tekinti ma­— Nem hiszem, hogy az egyén szabad lehet egy olyan társadalom­ban, ahol a többség nem élvezi a szabadságot. Befolyással rendelke­zni, mozgásszabadságom is van, és bizonyos hatalmam is, mert híres vagyok és ezáltal szabadabb vagyok, mint mások, mert a hatalom szabad­ságot teremt. De megvannak a kor­látáim. (A Magyarország-bál)

Next

/
Thumbnails
Contents