Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-13 / 3-4. szám

OLVASÚMOZGALMUNK TAPASZTALATAIRÓL Ha akció lenne, nehéz volna érté­kelni. Mert lelkes és örömteli fogad­tatásra talált, de első esztendejében nem tehettük mérlegre: ezt akartuk — és ezt teljesítettük. Nem, mert kevés volt a könyv. E hiányt jelző megállapítás mégis pozitív tartalmat rejt. Mert mennyi a sok és menhyi a kevés? Ha csak formálisan, néhol alakult volna olvasókör, ha nem lett volna számottevő az olvasómozga­lomba jelentkező asszonyok sok-sok csoportja, akkor е1Щ lett volna a könyv, sőt sok is lehetett volna... De legnagyobb örömünkre minden járás csaknem minden alapszerveze­tében egymás után alakultak az olvasókörök, sőt kisvárosainkban üzemenként fogtak össze a nőszer­vezeti tagok, jelezték olvasási igé­nyüket, szándékukat. Ezért lett ke­vés a könyv. Annak ellenére, hogy hosszadalmas és bonyolult módon bizonyos mértékben legalább fedezni tudtuk a keresletet. De — mi lesz a továbbiakban? Ezt kérdezte Sánta Mária is, a Du­­najská Streda-i (dunaszerdahelyi) járási könyvtár vezetője, a nőszövet­ség JB olvasómozgalommal foglalko­zó szakbizottságának elnöke is. Hang­jából elégedetlenség és türelmetlen­ség csengett, amikor az elnökségi ülésen beszámolt a járás tapasztala­tairól. Harmincnégy olvasókörükben csaknem ötszáz asszony olvas, vagy olvasna. Sajnos, nem úgy, ahogyan azt eredetileg szerettük volna. Nem tudtak mindenki számára könyvet szerezni, a kötelező vagy választható olvasmányok köteteiből sokkal keve­sebb jár kézről-kézre, mint ameny­­nyi lehetővé tenné, hogy még a tél folyamán megbirkózzanak az „első forduló“ irodalmával. Hiszen nem olvas még mindenki gyorsan, napon­ta egy-egy félóra, vagy hetente né­hány óra a legtöbb asszony esetében az olvasásra — a könyvolvasásra — szánt idő. Az elnökség tagjai, vala­mint Paksi elvtárs, a járási párt­­bizottság titkára éppen ezt a tényt hangsúlyozták. Hogy azokra az asz­­szonyokra kell tekintettel lenni, akik most vesznek először irodalmi művet a kezükbe, akik csak most ismerked­nek egy-egy mű mondanivalójával. Meg kell tanítani érteni ezeket az alkotásokat. Meg kell szerettetni minden nővel, édesanyával a könyvet úgy, hogy a jó irodalom, az igazi szépirodalom, a művészi értékű írott szó életszükségletté váljon. Ezért hangsúlyozzuk és húzzuk alá, hogy az olvasómozgajom nem egyszeri akció, amelyet csak a gyor­san és sorrendben precízen „elolvas­tuk“-kai megjelölt könyvekről készí­tett jelentések szerint fogunk érté­kelni. A szívvel és értelemmel átélt, átérzett, megértett irodalmi alkotá­sok olvasókra gyakorolt hatása nem mérhető ilyen egyszerűen. De annál inkább a komoly és okos beszélgeté­sekkel, amelyekre egyre több nőszö­vetségi tag jön majd el. hogy Duba Gyula, Dávid Teréz vagy Ordódv Katalin — valamint egy-egy község pedagógusai, könyvtárosa, népműve­lési dolgozója — részvételével vall­jon arról, mit jelent számunkra a könyv. És legfőképpen az lesz szá­munkra a mérce, mennyivel leszünk többek, nemesebbek, új feladatokért, eszméinkért lelkesedők, e könyvek által is. Hogy életünk értelmét mennyire hatja majd át a másokért, a társadalomért tenni akarás, hogy mennyire tanulunk meg nemcsak a szocializmusban, hanem szocialista módon is élni. . . Nőszövetségünk járási bizottságai már megkapták az olvasómozgalom következő évi kötelező olvasmányai­nak listáját. Mi ezzel csak lapunk következő számában foglalkozunk majd, hogy olvasóköreink először az elmúlt évben meghatározott könyvek olvasására fordíthassák figyelmüket. Azután — szintén nem a legkedve­zőbbnek ígérkező könyvellátással — elkezdhetjük az 1976-os évre előírt kötelező olvasmányok beszerzését, olvasását. Akiknek már régi jóbarátjuk a könyv, akiket már az irodalom sze­­retete vitt az olvasókörbe, segítsenek azoknak, akik még csak most ismer­kednek a szépirodalom hozzánk, ne­künk szóló értékeivel. Mert az indu­lásnál meghirdetett célt csak akkor érhetjük el, ha minden házban ott­honra lel a könyv, ha egyetlen na­punk sem telik el olvasás nélkül — ha a könyv valóban mindenkié lesz, ahogyan akarjuk, ahogyan elképzel­tük .. . mészáros — " I ■ I Címlapunkon: L I I I Prágai divat ■■ш (Huszár Tibor felvétele) A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafi­kai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 801 00 Bratislava, Prazská 5 — Tele­fon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztő­ség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj ne­gyedévre 23,40 korona — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli- és behozatali Szolgá­lata — PNS, Ústredná expedíció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. — intézi el. — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely posta­­hivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni évi 180,— Ft, közületi 220,— Ft. Csekkszámlaszám: MNB. 215-96 162 — A SUTI 6/28 engedé­lyével. — Szedés és fotoretusálás: Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 49 — Nyomja: Polygrafické závody, n. p., Bratislava-Krasnany. ^fluNKABIZTONSÁG Pfj UNKÁSVÉDELEM A munkabalesetek gyakran emberéle­teket követelnek, de legjobb esetben is könnyebb, vagy maradandóbb sérülése­ket okoznak, hetekre, sőt hónapokra von­hatják ki az alkotó erőt a munkafolya­matból. A kérdés erkölcsi oldalán kívül felmérhetetlenek az anyagi károk is. Ez tette szükségessé 1972 április elsején az új munkabiztonsági kormányrendelet élet­belépését, amely az eddigieknél fokozot­tabb mértékben tette felelőssé mind a dolgozókat, mind pedig az üzemek veze­tőségét a munka zavartalanságáért, és a dolgozók egészségének és testi épségé­nek megóvásáért. Hogy ez a rendelet mit jelent a gyakorlatban, arról Fridrich Ze­man mérnökkel, a Munkavédelmi Kutató­2 intézet igazgatóhelyettesével beszélget­tünk. Tudjuk, hogy kormányunk fokozott figyelmet szentel a munkabiztonság­nak. Milyen feladatkör jut ebben a munkában az Önök intézetének? — A bratislavai Munkavédelmi és Biz­tonsági Kutatóintézet társadalmi helyze­tét és munkáját huszonegy éves fenn­állása alatt két időszakra lehet feloszta­ni. Maga az intézet 1954-ben keletkezett, mint a Szlovák Szakszervezeti Tanács cél­intézménye. Az első időszak munkatartal­ma a munkabiztonság és az egészség­­védelem helyzetének kutatása volt. Ennek alapján intézkedéseket javasoltunk a balesetek okainak, és a foglalkozásból eredő betegségek forrásainak elhárításá­ra. Tehát a kutatás tárgya maga az ember volt, a dolgozó, s annak viszonya a termelési eszközökhöz és a technoló­giai folyamatokhoz, valamint a munka­­környezet hatása a dolgozókra. Az ilyen kutatómunka az ember és a munkakör­nyezet pszichológiájának -alapos ismere­tét mutatja meg. Intézetünknek azonban nem volt befolyása az előírások kidolgo­zására, sem pedig a rendeletek végre­hajtásának ellenőrzésére, ezért a kutatás eredményei érvényesítésének eszköze ki­zárólag a nevelés és a felvilágosítás volt. Az intézet közvetlen összeköttetésben áll a Nemzetközi Munkahivatallal és a KGST tagországainak munkásvédelmi intézmé­nyeivel. Munkatartalmunk sokat változott a zb. 174/68 sz. törvény életbelépésével, amelyben a legmagasabb kormányszer­vek rendelete jogot adott az intézetnek ahhoz, hogy az előírások betartását ellen­őrizze és be nem tartásukat büntesse. Nemcsak munkabiztonság, hanem a mű­szaki berendezések biztonsága terén is szakfelügyeletet gyakorol. Megkezdtük a személyi munkavédelmi eszközök felül­vizsgálását, a munkabiztonság speciali­zált tanítását főként ami a test, a kéz és a láb védelmét illeti. — Milyen komplex kutatómunkát végeznek . a közeljövőben és milyen feladatok várnak az intézetre a hato­dik ötéves tervben?

Next

/
Thumbnails
Contents