Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-17 / 19-20. szám

rosan együttműködik a Moszk­vai Zenekedvelők Társaságá­val, amelynek tagjai értékes hangfelvételeket őriznek, ame­lyeket bemutatnak az érdeklő­dőknek. A klubban minden csütörtökön zeneszerzőkkel, előadóművészekkel beszélget­hetnek a tagok. Ezek a talál­kozók azért is érdekesek, mert olyan témákról is vitatkoznak, mint pl. a zene és a virág, a zene és a kibernetika, a ze­ne és az építészet, a zene és a pszichológia, valamint a jazz, könnyűzene, és a jó Íz­lés. A műsorok tartalma szerint ezek a klubestek legalább annyira gazdagok, mint a ha­gyományos hangversenyek, a­­melyektől viszont abban kü­lönböznek, hogy élénk véle­ménycserék, beszélgetések keletkeznek a hallgatók és előadók között. A klub célja az, hogy fel­keltse a tagok érdeklődését a művészettörténet iránt. (APN) BALLONBAN vonultán, a családnak és az otthonának él. Két kislányunk van. Jackie 10 éves és Kathe­rine 7 éves.” Peter Falk 27 éves korában lépett fel először. A Broadway színházaiban mellékszerepe­ket kapott. A kritika az első perctől kezdve kedvezőn fo­gadta. De évek múltak el, amíg a Columbo tévékrimi­­sorozat meghozta számára a világhírnevet. Ma már őt is „banksztár"-nak nevezik, ami azt jelenti, hogy azt a filmet, amiben szerepet vállal, a bank azonnal hajlandó finan­szírozni. „Februárban kezdtük el a Columbo-sorozat újabb epi­zódjainak a forgatását. Feb­ruártól szeptemberig megállás nélkül forgatunk. Közben több tucat forgatókönyv közül vá­lasztom ki a következő folyta­tást. Újabb filmtéma után is kutatok. Mindegy, hogy komé­dia vagy szerelmi történet, csak jó legyen. Gyűlölöm a mozivásznon a szexet és a sok erőszakot. A két lányom a Columbót sem nézheti meg.” Peter Falk dicsekszik lányá­val, Jackie-vel, aki nagyon jól rajzol. „Mindennap rajzol va­lamit az uzsonnapapirjára.” A „Woman Under The Inf­luence” című film egyik jele­nete egy gyermekszobában játszódik. A falon levő rajzo­kat Jackie készítette. „Büszke vagyok erre a filmre, mert nemcsak nekem, hanem Jackie-nek is sikert jelentett." QSidünkön minden évben több tucat vul­­<án kezd működni. Az ilyen eseményekről szoio hírek a világ majdnem minden részé­ről, Európából, Ázsiából, Afrikából, Ameriká­ból, sőt még a jég borította Antarktiszról is eljutnak a kamcsatkai Petropavlovszkba, a Vulkanológiai Kutatóintézetbe, Századunkban új tűzhányó születését eddig csak egyszer sikerült megfigyelni, ami­kor 1944-ben egy mexikói paraszt földjén kiemelkedett a Paricutin vulkán, amely cse­kély megszakításokkal hét évig működött. 1975-ben a Kamcsatka-félszigeten egész vulkáncsalád született néhány hónap lefor­gása alatt. Két héttel a kitörés előtt a Vulkanológiai Kutatóintézet munkatársai műszereikkel meg­határozták, hol várható kitörés, sőt, azt is, hogy mikor. A szakemberek bíztak előrejel­zésük helyességében, s a várható eseményt közzétették a Kamcsatszkája Pravda című helyi lapban is. A föld alatti erők igazolták a tudósokat. Július 6-án, 18 kilométerre a kialudt Ploszkij Tolbacsik vulkántól egy sík területen megnyílt a föld, és magasra törő lángok új vulkán születéséről adtak hírt. Egy hét múlva már a tűzhányó salakkúpja több mint 200 méter magasra emelkedett, s a hónap végére kevés híján elérte az 500 métert. Óvatos becslések szerint a vulkán két volgai vízerőmű teljesítményével dolgo­zott, s ez idő alatt körülbelül kétmillió köb­méter vulkán-bombát, vagyis lávadarabot, salakot és hamut dobott ki a kráterből. A felszálló hamu óriási, 10—15 ezer méter magas gombáját 100 kilométer távolságból is látni lehetett. Vulkáni hamu hullott a kitö­rés helyétől 200 — 250 km-es körzetben is. Mindez Plútónak, az alvilág urának csu­pán kezdeti játéka volt, a java csak ezután következett. A vulkán oldalán izzó lávafolyam hömpölygött végig. Alig csendesedett el az első vulkáni kúp, tőle északra, mintha báty­ja segítségére sietne, mindjárt működni kez­dett egy második tűzhányó is, majd még két vulkán született. A negyedik tűzhányó egészen más termé­szetű volt, mint a többi. Keletkezését nem kisérték sem hatalmas hamufelhők, sem éj­szakai lánggyertyák; a heves kitörés is elma­radt, s körülbelül egy kilométer hosszú ha­­sadék mentén ömlött szét a láva. Ezen a he­lyen vulkáni kúp sem képződött. A negyedik tűzhányó éppen olyan váratla­nul csendesedett el, mint amilyen hirtelen keletkezett. Ez a jelenség azonban nem tévesztette meg a vulkanológusokat, tovább vártak, a szeizmikus műszerek előrejelzése szerint ugyanis még nem állt helyre az erő­­egyensúly, csupán rövid szünet következett be. A következő vulkán délebbre keletkezett, alig 10 kilométerre az előzőektől. Az új tűz­hányó jelenleg is működik. Újszerű volt a ki­törése is. Ezúttal egy körülbelül 700 méter hosszú repedés keletkezett, amelyből egy­szerre tíz tűzkút tört fel. Már a második na­pon kialakult az egybefolyó kúpok láncolata, melynek északi és déli széléről megindult a lávafolyam. A Tolbacsik-völgyben lezajló eseményeket már kezdetben nagy érdeklődés kísérte, a tűzhányók lábánál táborok keletkeztek, özönlöttek ide a filmesek és az újságírók is. Sokan külföldről — Magyarországról, Len­gyelországból, Dániából, Csehszlovákiából és Bulgáriából — érkeztek a nagy eseményt megtekinteni. A vulkanológusok még mindig nem hagy­ták el a terepet. Az újonnan keletkezett vulkánok körzetében a kutatócsoportok foly­tatják munkájukat. Ez érthető: az itt lejátszó­dott események lehetőséget nyújtanak arra, hogy betekintsenek a Föld mélyébe, s képet alkossanak bolygónk múltjáról. (A Szovjetunióból) m H u N (0 z D ► Bspfl

Next

/
Thumbnails
Contents