Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-03 / 17-18. szám
f z '< _l < z о > © о о g < N СО < z ■< _| < z о > 8 g < N CO 4 a jogász 26 „Televizort vettem" jeligére. A jótállás értelmében az eladó vállalat, illetve a garancialevélben feltüntetett javító üzem köteles a jótállási időben felmerült hibákat eltávolítani. Ha ez nem lehetséges, akkor a készüléket kicserélni. A garanciaidőben természetesen nem szabad avatatlan személynek a készüléket felnyitnia, a plombát megsértenie s a készülékben önhatalmúlag javításokat stb. eszközölnie. Minthogy a garanciajavítás ingyen történik, a tulajdonos számára mindegy lehet, hogy milyen javítást eszközöltek, illetve hogy kellett-e s milyen alkatrészt kicserélni. A lényeg az, hogy a készülék a javítás utón hibátlanul működjék. Ha veje az üzletvezető, illetve a javítóüzem vezetőjének jelenlétében «sértette meg" a plombát, ezzel nem avatkozott be a készülékbe s nem adott okot a jótállás «érvénytelenítésére". (Nem tudjuk, hogy ez miként történt: a garancialevél visszatartásával, vagy megsemmisítésével, vagy áthúzásával?) A vezető intézkedése szerint, forduljon a javítóüzem vezetőségéhez és kérje a garancialevél visszaadását, illetve az érvénytelenítés hatálytalanítását. Ha írásbeli panaszát nem intéznék el kedvezően, forduljon ügyvédhez. «Tavasz" jeligére A Munka törvénykönyve 127. szakaszának, valamint a végrehajtási rendelet 63. szakaszának (az új végrehajtási rendelet 64. szakaszának) rendelkezései értelmében a rendes szülési szabadságot, amely 26 hétig tart, ledolgozott időnek kell tekinteni a szabadságigény szempontjából Ha tehát 1975-ben az egész évben munkaviszonyban volt, akkor az 1975. június 12-től augusztus 26-ig terjedő idő, valamint az augusztus 26-án megkezdett rendes (fizetett) szülési szabadság az év végéig ledolgozott időnek számít. Ezért tavalyi törvényes szabadságigényét csak az 1975. január 1-től 1975. június 12-ig terjedő időben a fizetés nélküli ún. további szülési szabadság ideje alapján elmulasztott munkanapok után lehet rövidíteni (a törvény végrehajtási rendeletének 16. szakasza értelmében) éspedig az első elmulasztott 100 munkanap után Vi2-del. s minden további 25 nap után további Vi2-del. (A három heti szabadság 15 munkanapnak felel meg!) A szabadság arányos részére (vagyis a ledolgozott hónapok után mindig az egész szabadság Vi2-ed részére) annak a dolgozónak van igénye, akinek munkaviszonya nem állott fenn az egész naptári évben, tehát aki vagy a naptári év folyamán lépett munkába, vagy ennek folyamán szűnt meg a munkaviszonya! (Lásd a törvény 100. szakaszának 4. bekezdését, a 108. szakasz 1. bekezdését, valamint a végrehajtási rendelet 15. szakaszát.) Az elmúlt naptári évben ki nem merített szabadságért járó pénzt április 30-án kell kifizetni! (Lásd a törvény 109. szakaszát.) Az ön álláspontja tehát helyes s a munkaadója nem járt el helyesen a szabadságigénye megnetesenei. (Dr. B. G.) az orvos «Minden ember boldog akar lenni" jeligés olvasónk arról panaszkodik, hogy három és fél éves kislánya rosszul beszél, vagyis dadogva. Azt kérdezi, kezelhető-e ez a beszédhiba? A dadogás nem veleszületett baj, hanem a gyermekkorban alakul ki, rendszerint neurotikus gyermekeknél, esetleg felnőtteknél. A dadogást előidézheti a szülő is, amikor a még folyamatos beszédre képtelen gyermekénél megköveteli a helyes, tiszta beszédet. A dadogás izgalom, ijedtség hatására még fokozódhat. A dadogó beszéd közben mindig a mássalhangzókat hangsúlyozza, vagyis ismétli.« A beszédhibás gyermeket sohasem szabad szigorral gyógyítani. Szakember, gyógypedagógus, pszichológus vagy orvos segítségével kell gyógykezelni, akik a szülőknek is megfelelő tanácsot adnak az otthoni kezelésre. Mindenesetre keresse fel a gyermekorvost, aki ha szükségesnek tartja. logopédushoz utalja majd a gyereket kezelésre. a pedagógus »Hány éves korától szoktassuk gyermekünket arra, hogy segítsen a házi munkában?" — kérdezi В. I. luceneci (losonci) olvasónk. — Amilyen korán csak lehet! Ha kicsi gyermekünk körülöttünk csetlik-botlik, mindenáron segédkezni akar, sohase küldjük el, ne utasítsuk vissza! A legkisebb gyermekünknek is találunk olyan „munkát", amivel elfoglalhatja magát, kedvét találja benne, s amit el tud végezni. Letörülheti a port, helyére tehet bizonyos tárgyakat, söprögethet, később egy-két árucikket megvehet a közeli boltban, segíthet az udvaron, a kertben. Ne azt lássuk magunk előtt, hogy a gyermek segítsége is ér valamit, mentesít legalább ettől-attól, hanem azt, hogy a gyermeket önállóságra neveljük. Az sem baj. ha a rábízott munkát nem a legtökéletesebben végzi el, ha utána újra le kell törölni a port, eltörölni az edényt, fontos, hogy megszokja a rendszeres segítséget, s azt, hogy a családban nemcsak jogai vannak, hanem kötelességei is. Há ez a „kicsiséget" elmulasztjuk, később komoly nevelési hiányosságként érezzük meg. Hány édesanya panaszkodik; hogy nagylánya, fia inkább a lemezjátszót, magnetofont bömbölteti, és barátok után kószál, mintsem hogy valamit megmozdítana a házban, vagy a ház körül. Ide vezet, ha a szülő ideges, mindig siet, türelmetlen és inkább mindent gyorsan elvégez, minthogy a lánya, fia segítségét igénybe vegye. Vagy pedig azért nem igényli a kisgyermek segítségét, mert óvja, félti, megkíméli mindentől, ami gyermekkorát beárnyékolná. Ezzel az „igyekezetével" éppen nemtörődömségre, kényelemre, lustaságra szoktatja a szülő a gyermekét. A segítséget persze játéknak is felfoghatjuk, csak játékos hangulatot kell teremtenünk, örülni az elvégzett munkának. Az a gyermek, aki kicsi korában megtanulja, hogy a házi munkában segítenie kell és otthon rendnek, tisztaságnak kell lennie, annak mindez a későbbiekben természetes igénye lesz. a szerkesztőség „Naplemente" jeligés olvasónk szeretné magát angol nyelvben továbbképezni. Eddig egy angol szakos tanár tanította, de elköltözött, s most nincs kinél folytatni a nyelvtanulást. Azt kérdezi, hogyan tudná magát egyedül képezni? Vásároljon angol nyelvleckéket tartalmazó hanglemezt — s ezt naponta legalább egy órán át hallggssa, majd ismételje el az anyagot hangosan egyedül. A hanglemez mellé nyelvkönyvet is mellékelnek. Kaphatók a Gramoüzletekben. De azt ajánljuk, hogy először az anyanyelvét tökéletesítse, és csak azután kezdjen el idegen nyelvet tanulni, mert csak az anyanyelv tökéletes ismerete mellett lehet egy idegen nyelvet jól elsajátítani. „Kötőgép" jeligés olvasónk azt kérdezi, hol rendelhetné meg Dopleta kötőgépéhez a magyarázó könyvecskét. Megrendelheti a kötőgépgyártó üzemben: Kovozávody Frydland v Cechóch. A cég utánvéttel elküldi az ön címére. sOÍ3éGY8ZEMKÖZT „Rosszak az emberek' jengere Akik hozzánk fordulnak ügyes-bajos dolgaikban. bizalmat éreznek irántunk; ön ettől eltérően a bizalmatlanságot előlegezi: „Tudom, hogy úgysem segíthetnek rajtam semmiképpen, de talán valamilyen tanáccsal mégiscsak enyhíthetik bánatomat. A helyzet a következő: huszonhat éves hivatalnoknő vagyok, öt éve dolgozom, és elmondhatom, hogy kimondottan üldöz a balszerencse. Állandóan munkahelyet kell változtatnom, mert szerencsétlenségemre mindig olyan emberek közé kerülök, akikkel egyszerűen nem lehet együtt dolgozni. El sem tudom mondani, hogy mi mindennel keserítették az életemet: kicsinyességekkel, intrikákkal, embertelen igényekkel, azonfelül a főnökök szemtelenek, és ami a legrosszabb, a kolléganők mindenütt csak rosszindulatot tanúsítottak irányomban. Es azonfelül mindenhol csak kihasználtak. Tudom, hogy nagyon csinos vagyok — és minden kellemetlenségnek ez az oka. Dehát tehetek én errőlf! Most is úgy alakult a helyzetem, hogy a jelenlegi munkahelyemet is ott kell hagynom, pedig itt még csak négy hónapja vagyok. Úgyis hiába kérnék tanácsot, de már az is megkönnyebbülés, hogy kiadhattam, ami a bögyömben van ...“ Kiadni azt, ami az ember bögyében van, mindig jót tesz. Nekünk is. Éppen ezért mi sem rejtjük véka alá a véleményünket, annál is inkább, mivel nem ön az egyetlen, akit a balszerencse pont igy „üldöz". Szavaiból úgy vettük ki, ön ahhoz, hogy igyekvői hasznavehető munkaerő, valamint alkalmazkodó munkatárs lehessen — túlságosan is csinos. Nyilvánvalóan ez akadályozza meg abban is, hogy némi erőfeszítést kifejtve, éppen olyan egyszerűen teljesítse a kötelességét, mint a többiek — a kevésbé szépek. Sőt. hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ön valamiféle különleges bánásmódra számit, különleges figyelmet követel meg mindenki fölé helyezve a saját személyét — de sajnos anélkül, hogy mindehhez a munkában nyújtott teljesítményével teremtsen alapot. Ilyenformán nem csoda, ha „embertelen igényként" könyveli el azt, amit a főnök jogosan megkövetel, ha kolléganői rosszallását, esetleg egészen jóindulatú figyelmeztetését intrikának tartja. Igy látja a dolgokat ön. De hogy látják a többiek — a munkatársak, a főnökök ? Kétségtelenül egy éretlen, arrogáns és egy kissé kétbalkezes kisasszonynak (hogy ne mondjam bábunak) tartják, aki csak kapni akar, de adni nem, s akinek még csak álmában se jut az eszébe, hogy az az ember, aki mindenütt csak nehézségekbe ütközik — tulajdonképpen maga a nehéz „eset". Ugyanis olyan „sorsüldözött" ember aligha akad, aki mindig, mindenhol, mindenkiben csalódik. Csak olyan ember van, akinek ezért vagy azért csökkent a szociális alkalmazkodóképessége, aki önző módon mindig csak másokat vizsgálgat nagyítóval, saját magát viszont sohasem. Mi lenne, ha egyszer a hibát saját magában keresné, ha megkérdezné önmagát, hol adhatna valamivel többet, hol követel túl sokat, mennyiben türelmetlen ön másokkal szemben és vajon túlzott sértődékenységében mennyit vonatkoztat a saját személyére abból, ami nem is önre tartozik valójában. Es egyáltalán: próbálja meg, hogy munkaidő alatt csak a munkájával foglnlkozzon és semmi egyébbel. Ha csak erre sikerül rávennie magát, csodálkozni fog, hogy egyszerre mennyire megcsappan a problémák száma. Üdvözli Ci/i
