Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-19 / 15-16. szám

'< < z c ч к c Q , a jogász „Hat hónap hosszú“ jeligére üzen­jük, hogy a Munka törvénykönyve szerint a törvényes felmondási idő a dolgozó életkora szerint 30 éves korig 1 hónap 30 és 40 év között 2 hónap 40 évnél idősebb dolgozónál há­rom hónap. A felmondási idő a felmondást követő naptári hónap elsejével kez­dődik. (A törvény 45. szakasza.) Ezek a felmondási idők a munka­adó felmondása esetén kivétel nél­kül minden esetben érvényesek. gatás befejezése utón nem tanul tovább, hanem munkaviszonyba lép, s így saját keresete van, amelyből eltarthatja magát, a szülő sem köte­les tovább tartásdijat fizetni. (Dr. B. G.) az orvos i o < N z < 7 C а í <*. N m 26 Ha a dolgozó ad felmondást a törvény 51-ik szakaszának 1. bekez­désében foglalt okokból, akkor is ezek a felmondási idők érvényesek. A dolgozó azonban más, a tör­vényben meg nem határozott okok­ból. vagy minden ok nélkül is adhat felmondást, de ilyen esetben az 51. szakasz 2-ik bekezdése értelmében a fenti felmondási határidők további 6 hónappal meghosszabbodnak (te­hát 7, 8 illetve 9 hónapra). Az ön által említett hathetes fel­mondási időt a Munka törvény­­könyve nem ismeri. „Hány éves korig köteles az apa lizetni“ jeligére. A szülők eltartási kötelezettsége gyermekeikkel szem­ben mindaddig tart, amíg ezek nem képesek saját maguk gondoskodni eltartásukról. Ez a kötelezettség tehát nincs a gyermekek életkorá­hoz kötve. Ha a gyermek a nagykorúsága után sem képes saját eltartásáról gondoskodni, mert például betegsé­ge, vagy testi fogyatékossága miatt munka- és keresetképtelen, a szülők továbbra is kötelesek róla gondos­kodni és ha ezt a gondoskodást nem nyújtják saját háztartásukban, illet­ve természetben, akkor kötelesek számára tartásdíjat fizetni. Hasonló a helyzet akkor is, ha a gyermek a szülők beleegyezésével к tovább tanul, valamely életpályára ’készül, akár tanoncviszonyban, akár I szak- vagy főiskolán végzi további tanulmányait. Ilyen esetben is fenn­áll a szülő részéről az eltartási köte­lezettség. Ha a gyermek ilyen eset­ben zsebpénzt, vagy ösztöndíjat kap, I ez nem zárja még ki az igényét a I további tartásdíjra akkor, ha ennek > összege nem olyan magas, hogy I ebből minden életszükségletét ki I tudná elégíteni. Ezt konkrét esetben, I — ha eziránt az érdekeltek közt ' /ita és nézeteltérés keletkezik — a jíróság dönti el. Másrészt, ha a gyermek még nem ragykorú, de a kötelező iskolalóto­„Gyógyítható-e“ jeligés olvalónk azt kérdezi, mi a prosztata szereke, mi okozhatja a megbetegedéseb gyógyítható-e, és befolyásolja-e a szexuális életet? A prosztata — dülmirigy — a férfi nemi szervek egyike. Ez diónagyságú szerv, mely a húgyhólyag előtt, a szeméremcsont mögötti területen helyezkedik el. Sok mirigyet tartal­maz, amelyek nyákos, sikamlós anyagot termelnek. A prosztata ter­melte váladék a szexuális kielégülés pillanatában a simaizomsejtek össze­húzódása következtében a húgycső­be jut, ahol keveredik a heréből, illetve a mellékheréből és az ondó­hólyagból kiürülő váladékkal. Együt­tesen az ondót képezik. Gyulladásos és daganatos megbetegedései külö­nösen idős férfiaknál fordulnak elő. A prosztata-gyulladás a túltengő, megnagyobbodott dülmirigyben gya­kori. A fertőzés rendszerint a húgy­­csövön keresztül történik. Kiválthatja a nemi élettel kapcsolatos fertőzés is. A gyulladás sokszor gennyes, s ilyenkor a dülmirigyben tályogok keletkeznek. A gyulladás .ráterjedhet a környező szövetekre és az ivar­mirigyekre is. Ha az akut gyulladást nem sikerül kikezelni, vagy a keze­lést elhanyagolják, akkor ez a gyul­ladás krónikussá válik, s ilyenkor hosszan tartó vizelési zavorokkal já­ró panaszokat és magtalansógot idéz elő (meddőséa). Az életkor haladásával a proszta­ta mirigyes állománya, s néha a simaizomóllomónyai is felszaporodik, s ilyenkor prosztatatúltengésről van szó. Sokszor kétszeresére, négyszere­sére is megnagyobbodik. Ezt az el­változást a hormonális egyensúly megbomlása okozza. A megnagyob­bodott mirigy nyomhatja a húgy­­csövet, a húgyhólyag irányába nőve elzárhatja a húgycső kimeneti nyílá­sát. Ilyenkor a hólyag kitágul, a vi­zelet pang. s a baktériumok elsza­porodnak benne. Gyakori panasz, vizelés közben a szeméremcsont mögötti csípős fájdalom. A hótyag nem tudja teljesen kiüríteni a vize­letet, s így mindig visszamarad a pangó, fertőzött vizelet, mely vese­gyulladást idézhet elő. A prosztata állományában is gyulladás állhat be, fejlődhet ki, mely tovább nőhet, s ilyenkor о gyógyítása műtéti úton történik. a pedagógus Kisfiam olyan szégyenlős, hogy egy harmadik személy jelenlétében meg­dicsérnem sem szabad, nemhogy korholni valamiért. Kiszalad a lakás­ból, elbújik és előfordul, hogy sír is. Mi lehet az oka a viselkedésének — kérdi Lakatos Árpódné olvasónk. Nagyon korán, — rendszerint a tisztaságra szoktatás idején hangzik el az első „szégyelld magad“, amit aztán a nevelés során megszámlál­hatatlan ilyen felkiáltás követ. A gyermek megismeri, mi a szégyen. A szégyen bizonyos tekintetben rosszabb a félelemnél. Igaz, hogy nincsenek olyan viharos kitörései, mint a félelemnek (gondolunk itt az éjjeli felriadásokral), ezzel szemben viszont a félelem elmúlik, a szégyen megmarad, egy egész életen át. Mi mindent szégyellhet a gyerek? A szégyen éreztetése, mint mór mondtuk, többnyire a tisztaságra szoktatással kezdődik, és a súlyos, életre kiható szégyenkezések sokszor kapcsolódnak a kiválasztási funkció­hoz. Ezért igen kegyetlen dolog pél­dául, ha az éjjel bevizelő gyermeket azzal fenyegetjük, hogyha még egy­szer bepisil, kiteszik a pisis lepedőt, hadd lássák a szomszédok is, hogy milyen a gyerek. A gyerek mindent szégyell, amire a felnőtt rá sem gondol. Van gye­rek, aki szégyellj, ha mások előtt dicsérik, vagy ha „más mint a töb­­oi". Egy szokatlan formájú sapka, egy másképpen szabott nadrág né­ha kimondhatatlan szégyenbe ker­geti. A felnőtteknek arról sincs tudo­másuk, hogy néha mennyire szé­gyenkeznek a gyerekek szüleik miatt. Elképzelhető pl. mit érez a gyermek, ha apját részegen látja. A gyermek mérhetetlenül szégyen­kezik akkor is. ha a napköziben figyelmeztetik, hogy anyukád még mindig nem fizette be az ebédpénzt stb. Vajon ki lehet-e teljesen iktatni a szégyenkezést a gyermek életé­ből? Kétségkívül nem lehet, hiszen helyesen nevelt, kiegyensúlyozott gyermek is szégyellj magát, ha vala­miben hibázott, és ezért megdorgál­ják. De elkerülhetjük — és el is kell kerülnünk — a súlyos megszégyení­tést. Azt, amit nem lehet elfelejteni. Sajnos a felnőttek nagy része a megszégyenítést is, akárcsak a meg­félemlítést, a nevelés eszközének te­kinti. Nem szégyelled magad, mit szólnak a többiek, ha meglátják!? stb. . . — hallani nagyon gyokran a felnőttől, aki nem is gondol arra, hogy a megbélyegzett gyermek mennyire magán érzi a többiek gú­nyos vagy megvető tekintetét. Leg­szívesebben a föld alá süllyedne, menekülne mindenki elől, mintegy kiközösítve érzi magát — és ez mér­hetetlenül rossz hatással van fej­lődésére. A szülőknek, akik testileg és lelki­leg egészséges, munkára és szere­­tetre képes embereket akarnak ne­velni. tudniuk kell ezekről a veszé­lyekről és meg kell óvniuk tőlük a gyermeket. a szerkesztő „Értékes“ jeligés olvasónk azt kérdezi, hol adhatná el antik búto­rát? , Bratislavában a Jiráskova utca 16 szám alatt vásárolnak fel régi­ségeket, köztük antik bútorokat is. Személyesen — legjobb a bútorról képet is vinni — kell az üzlet ve­zetőjével megbeszélni, hogy át­veszi-e vagy sem. „Kék csillag“ jeligés olvasónk azt kérdezi, hol vásárolhatna fényképe­ket híres hazai és külföldi színé­szekről? Színészek képei nagyobb trafikok­ban kaphatók. Л címűket nem kö­zölhetjük, mivel ezzel nem foglal­kozunk, és nem is tartjuk helyes­nek, ha a magánéletükben valaki zavarja őket. ..Magyarországi olvasóinknak.“ Tibben azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy könyveket, vagy ház­tartási cikkeket küldjünk a címük­re utánvéttel. Ez nem áll módunk­ban. mivel ehhez a vámhivatal en­gedélyére is szükség van. „Egyik kutya, á másik eb“ jeli­gére. Kérésének sajnos nem tudunk eleget tenni. Fajtiszta kutyát rend­szerint a tulajdonosok árulnak. Azt tanácsoljuk, hogy adjon be hirde­tést valamelyik napilapba. üfüíGYSZEMKÖZT Kedves Tamási Azt írja: „Huszonkét éves vagyok és éle­temben először igazán szerelmes. Nem tu­dom még, milyen jövő vár ránk, de minden­képpen úgy érzem, hogy ez az a lány, akivel egy életet le tudnék élni. S nap mint nap egyre jobban tudom, hogy ö is viszo­nozza érzelmeimet. Ennek a csodálatos ér­zelemnek a kapcsán azonban foglalkoztat egy kérdés, amit meglehetősen naivnak talánok, s igy nem merem megkérdezni senkitől, nehogy kinevessenek. Ezért fordu­lok önökhöz. Van-e örök szerelem? Lehet-e valamit is tenni, hogy egy szerelem el ne múljon? Ugyanis én ha egyszer megnősü­lök nem akarok elválni, én csak a csalá­domnak akarok élni..." — írja levelében. Kedves fiatalember, kérdése egyáltalán nem naiv, inkább arról tanúskodik, hogy ön komolyan készül a házasságra, a csa­ládi életre, és ez így van jól. Nos, örök szerelem amolyan romantikus, kissé fel­lengzősen költői megfogalmazásban is lé­tezik elvétve, mert vannak emberek, akik valóban csak egyszer szeretnek életükben. Ez után az örök szerelem után ne vágya­kozzék: ezek az emberek rendszerint bol­dogtalanok, rendszerint egyedül maradnak egész életükben. Ugyanis csökönyös zárkó­zottságukban elvetik egy másik nagy érze­lemnek még a lehetőségét is, s csukott szemmel haladnak el amellett az ember mellett, akinek az oldalán esetleg megta­lálnák boldogságukat. Hagyja tehát ön az örök szerelmet és inkább úgy fogalmazza, hogy igaz szerelem. Az igazi szerelemnek két ember között nem kell elmúlnia, ha mindketten tudato­san ápolják és táplálják érzelmeiket, ugyanis a tudat nagy szerepet játszik az érzelemvilágban is. Ha két ember igazán szereti egymást, a partnerek szinte napról napra újabb szép belső tulajdonságokat fedeznek fel a másikban, s éppen ezért igyekeznek levetni rossz tulajdonságaikat, szeretnének ők is jobbá válni. Ebből a szempontból nézve a szerelem alkotás, két személy tudatos munkája saját érzésein. Ilyenformán két ember kapcsolata az évek múlásával érzelmekben csak gazdagabbá, elmélyültebbé válik, és soha sem okoz tö­rést a kezdet viharos szenvedélyességének lokozatos csökkenése. Ez az a szolid és viszonylag biztos alap, amire építeni lehet, sőt kellene. De a saját és a másik érzései megmaradásának, tar­tósságának egy másik fontos feltétele, hogy a szerelemben egyik léinek sem sza­bad feladnia egyéniségét. Sem az, aki hagyja magát leigázni, sem az, aki a le­­igázá, nem adhat a másiknak semmit a világon. A szerelemben, a házasságban adni is kell, kapni is kell, erre pedig csak egyenrangú lelek képesek. Mindezt persze, csak úgy lehet elérni, ha a partnerek a házasságban lelkileg egyre közelebb tud­nak kerülni egymáshoz. Olyan korban élünk, amelyben felgyorsult az élet üteme, ugyanakkor azonban az embereknek több a szabadidejük is. Ez a látszólagos para­doxon sokkal jobban kihat a házaséletre, mint az első pillanatban gondolnánk: az emberi értelem szakadatlan fejlődésben van, ezáltal az érzések is egyre bonyolul­tabbá válnak, a személyiség sokoldalúbb, sokrétűbb lesz. Ilyen körülmények között kétszeresen is fontos, kedves Tamás, hogy a modern házasságban a szexuális meg­értés, a közös gondok, a közös szórakozá­sok mellett az egyik ember képes legyen „ráállni" a másiknak az érzdlmi hullám­hosszára. Sok boldogságot kíván 'iK.jzrA-- -

Next

/
Thumbnails
Contents