Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-05 / 13-14. szám

A nem siocialista államokban még mindig fél milliárd azoknak a nőknek a száma, akik sem irni, sem olvasni nem tudnak. Ilyenformán semmi kapcsolatuk sincs a világgal, fel sem foghatják a világban végbemenő változásokat. Elszigetelten vergődnek a nyomor, a tudatlanság és a megaláztatás börtönében. Az Írástudatlanság nem csökken, mert csak 1970-ben 113 millió gyermek nem járhatott iskolába, és az ENSZ hozzávetőleges számítása szerint még 1985-ben sem lesz elegendő iskola, 165 millió hat-tizenegy éves gyermek számára.

Azt, hogy mit jelent о szocializmus a nőknek, talán a legszemléltetőbben a Szovjetunió példázza. Mig a cári Oroszországban a nők jogfosztottak és túlnyomó többségűkben ugyancsak analfabéták voltak, addig ma csaknem 12 millió nőnek van középiskolai végzettsége, s számuk egyre gyarapszik — ma a középiskolákban a tanulók 53 százaléka lány. A főiskolai hallgatóknak 50 százaléka nő. A tudományos dolgozóknak 39 százaléka nő, oz orvosnők száma pedig csaknem 600 000, ami mintegy 72 százalékos arány. Nálunk a középiskolát végzetteknek több mint a fele tartozik a női nemhez, a főiskolai végzettséggel rendelkezőknek több mint egyharmada nő. Jelenleg a középiskolai tanulóknak több mint 60 százaléka lány. a szakközépiskolákban ez az arány több mint 55 százalék, a főiskolákon pedig körülbelül 40 százalék. Az első köztársaság alatt a gimnáziumi és a reáliskolai tanulók között csak 10—19 százalékban voltak képviselve a lányok, a főiskolákon mindössze 17 százalékban.

VILÁG

Világszerte több mint félmilliárd nő van alkalmazásban, ami azt jelenti, hogy az össze munkaviszonyban levő személynek hoziátevölegesen egy harmada. A tőkés és a lejlődő országokban a női munkaerő van kitéve a legnagyobb kizsákmányolásnak. A nők a legalacsonyabb béreket kapják és szociális helyzetük teljes egészében nélkülözi a jogvédelmet Nyugdijbiztositásról még csak nem is álmodhatnak. A legnehezebb munkakörülmények között az a mintegy 100 millió nő dolgozik, akik mezőgazdaságban vannak alkalmazva, s értékük sokszor még az igavonó altatókénál is kisebb. Csak egyes, a legfejlettebb tőkés államokban egyenjogúak formálisan a nők, de a törvény még itt sem biztosítja a munkához való jogukat s ha beáll a gazdasági válság, őket bocsátják el elsőként.

A szocialista országokban átlagban a dolgozók 50 százaléka nő. A törvény mindenütt kivétel nélkül előírja, hogy a nődolgozó bére egyenlő a férfidolgozóéval. Ezen kívül a törvény védi a nőt anyai hivatása betöltésében, úgy hogy terhessége ideje alatt a törvény tiltja olyan munka végzését, amely az anyaságát veszélyeztethetné. Hazánkban a nők. foglalkoztatottsága 47,6 ‘százalékos, de ez az arány egyes foglalkozási égőkben eléri a 80 százalékot is. A mezőgazdaságban és az iparban dolgozóknak 50 százaléka nő. A megszabott korhatár, — amely nálunk a legalacsonyabb — elérése után, nyugdíjba vonulhat. Az évente folyósított nyugdijak összege nálunk több mint 36 milliárd korona.

EGY ÉS OSZTHATATLAN BOLYGÓNK KÉT VILÁGA KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEKET SOROLHATNÁNK MÉG TOVÁBB, DE EZ A RÖVID ÖSSZEHASONLÍTÁS IS ÉKESEN BIZONYÍTJA, HOGY AZ EMBERSÉG ÉS IGAZSÁGOSSÁG FOGALMA HOL TARTALMATLAN SZÓVIRÁG ÉS HOL VÁLT VALÓSÁGGÁ AZ EMBER BOLDOGULÁSÁT SZOLGÁLVA.