Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-05 / 13-14. szám

ügyeljünk, mert a kifejt mennyiség után fizetnek. Am a tej tisztaságán még javíta­nunk kell. Bartalos Irén: Néha már magam is sokallom, hogy húsz év alatt alig volt néhány szabad na­pom. Ennyi ideje fejek a sokolcei (szakál­las!) szövetkezetben. Ahogy évről évre ja­vultak munkakörülményeink, a takarmány minősége és mennyisége is évről évre nö­vekedett. Ma mór nincs panaszra okunk. Szép eredményt érünk el, jól keresünk. Nyolcán dolgozunk egy istállóban, négy etető és négy fejő. Az állattenyésztésben a takarmány minőségének javításával lehet a legnagyobb takarékosságot elérni. Javí­tani való nálunk a tej higiéniája körül akad még, noha igyekszünk a legtisztáb­ban kezelni az edényeket és a szűrő­­rongyokat Másfél év múlva nyudíjba megyek. Sze­retném, ha fiatolok állnának a helyembe. Bartalos Irén Forró Erzsébet '>* U ’irt IZ2 irt aj >* a» о Z o о и. Forró Erzsébet: Húszéves voltom, amikor huszonöt' évvel ezelőtt fejönőnek jelentkeztem a váhovcei (vógai) szövetkezetben. Itt töltöttem a fia­talságomat, s ha oz egészségem engedi, innen szeretnék nyugdíjba is menni. Pedig ha a kezdéskor valaki azt mondta volna, hogy így meg lehet szeretni ezt a munkát, nem hittem volna el neki. Eleinte nagyon keveset fejtünk egy tehéntől. Ma már el­érjük az évi háromezer hatszáz litert is. Persze a fizetés is jóval több az akkori háromszáz koronánál. Tudjuk, a lakosság élelmezésében milyen nagy jelentősége van a tejnek. Vigyázunk is minden cseppre. Mi is fogyasztók vagyunk, magunk szerint ítéljük meg a tej tisztaságát is. Én a takarékoskodásban nőttem fel. A közössel is úgy bánok, mintha az enyém lenne. S ami az enyém, azt óvom, vigyá­zok rá. Az ember ennyi éven keresztül magától rájön, mit lehetne még jobban, okosabban csinálni. Javítani való mindig akad H. ZSEBIK SAROLTA A TŰZ CSIHOLOjA AZ ÉLETÜNKET MEGHATÁROZÓ DOLGOK VÁLTOZÁSÁNAK SEBESSÉGE KÜLÖNBÖZŐ. A NAPOK, A TERMÉSZET, A FOLD, DE FŐLEG AZ EMBEREK TUDATI VÁLTOZÁSAI ADJÁK AZ ÉLETNEK A MOZGÁST, A SEBESSÉGET, ABBAN A KÖZEGBEN, AMELYBEN AZ EMBER ÉL, MEGSZÜLETNEK ELSŐ FELISMERÉSEI, ME­LYEK AZTÁN BEFOLYÁSOLJÁK TETTEIT ÉS A KÖZEGBEN BETÖLTÖTT SZEREPÉT. A FELIS­MERÉSEK LÉTREJÖTTÉNEK SEBESSÉGE KIRA­GAD EGY-EGY EMBERT, KOLLEKTÍVÁT A LAS­SAN OCSÚDÓ TÖMEGBŐL ÉS - HA RÖVID IDŐRE IS — A „KORUNK ELŐTT JÁRÓK* KA­TEGÓRIÁJÁBA HELYEZI ŐKET. EZEK AZ EM­BEREK HORDOZTAK MAGUKBAN A HALA­DÁS TUZÉT: SPARTACUS, DÓZSA. PETŐFI, LENIN ÉS A TÁRSAK, NÉVTELEN RABSZOL­GÁK. KASZÁS PARASZTOK. NEMZETŐRÖK, OROSZ MUNKÁSOK - FORRADALMÁROK. A Duna népek, országok összekö­tője. Partján milliók sorsa fordult jobbra az utolsó harminc év alatt Komárno (Komárom) évszázadok ó­­ta kereskedelmi, majd ipari góc­pontként növekedett a folyam part­ján. A századelőn, oz I. világhábo­rú idején már erős, egységes mun­kásság lakja a város kolóniáit. A nagy hazafin és forradalmáron, Steiner Gáboron kívül számtalan névtelen forradalmárt nevelt a mun­kásmozgalom. Idősebbeket és fiata­lokat — olyanokat akik a jelenért még harcoltak, de ugyanolyan lel­kesedéssel végezték az orszógépi­­tésben tájuk bízott munkát. Holczer Lászlóné tízéves kislány­ként a komáromi Proletár Testedző Egyesületben kezdett sportolni. Eb­ben az egyesületben aktivizálódtak a komszomolistók — az ifjúmunká­sok. — A közös kirándulások, sport­versenyek, dunai csónakázósok ér lelték bennük az együvétartozás, о munkósszolidaritás érzését. Akkoi még nem voltunk párttagok, de fia­talon is kommunistaként éltünk és cselekedtünk. Amikor az utcára vonultunk mun­kát és kenyeret követelve,, akkor о járdán a remegő urak. hölgyek ezl suttogták: — Tüntetnek a kommu­nisták. — A mozgalommal közvet­len kapcsolatba a harmincas évek­ben kerültem. A komáromi fémműn kas szakszervezet álarcosbált ren­dezett, persze rendörkopók felügye­lete alatt. A jelmezekkel is világ­nézeti és politikai hovatartozásun­kat akartuk kifejezni. Volt, akinek a jelmeze vörös csillagot szimboli­zált, de voltak koldusruhába bújl munkások is. Nem kell külön hang­súlyozni, hogy abban az időben mii jelentett szovjet matróz és doni kozák jelmezt ölteni. Még ma is emlékszem a matrózokra: Czanek Laci, Sárkány Rudi, Juhász Jancsi, Hullman Feri és a többiek nagyon vidámok voltak azon az estén. Az egyetlen doni kozák jelmezt én vi­seltem. Volt egy riasztópisztolyom, veszélytelen durranó patronokkal. A véletlen kegyetlen játéka hozta úgy, hogy amikor elsütöttem, rövidzárlat miatt kialudt a villany. A rendőr­ség azonnal berekesztette a bált, engem pedig letartóztattak, és el­kezdték a kihallgatást. Mint kisko­rút, elzárásra nem ítélhettek, így 50 korona pénzbüntetést szabtak ki rám. Rettenetes volt ez számomra, hiszen abban az időben 40 korona volt egy havi fizetésem. Arcán oz emlékezés elhalványítja a fényt. Tekintete merengövé vá­lik. Abban az időben ismerte meg férjét. Összekötötte őket a munkás­­sors és a sport, a testedzés szere­­tete. Holczer László évekig volt oz edzője a komáromi Proletár Tested­ző Egyesületnek. Majd kitört a há­ború, 1942-ben összeházasodtak. — A Horthy-fasizmus bezáratta о munkásegyleteket és a munkásott­honokat. Pangott a mozgalmi élet. A kommunista pórt illegalitásba kényszerült. Közös életünket egy al­bérletben kezdtük. A szomszédaink­kal hallgattuk a moszkvai és a lon­doni rádiót. Rosszakaróink akkor is voltak, leljelentettek bennünket. El­kezdődtek a kihallgatások, s ren­dőrségi megfigyelés alá helyezték családunkat. Életkörülményeink na­gyon rosszak voltak. Férjem télvíz idején Almásfüzitőről hordott olajos földet. Ezzel fűtöttünk. Hatalmas lánggal égett, erről nevezték el „partizánföldnek". A német meg­szállás idején az árulók tovább mű­ködtek. Egyik alkalommal feltúrva találtam a lakásunkat. A szomszé­doktól tudtam meg, hogy a Gesta­po tartott házkutatást. 1944 őszén a győri államügyész vád alá he­lyezett. A vád: A Horthy-rendszer elleni izgatás és a Szovjetunió di­csőítése volt. Az ügyész háromhó­napi börtönbüntetést kért, ami ha megvalósul, egyenlő lett volna a halállal. Egy ügyvéd munkájának köszönhető, hogy az ügy elhúzódott. Ennek ellenére rendszeresen jelent­keznem kellett a rendőrségen. A szovjet csapatok bevonulása után kerestük az együttműködést. A városparoncsnokság kérésemre en­gedélyezte egy 12 tagú női milícia­egység létrehozását. Feladatunk el­sősorban a romeltakarítás, a köz­munka megszervezése volt. Az úri dámák akkor is elbújtak a pincék­be, a kamrákba, hogy ne kelljen dolgozniuk. Őket is kényszerítettük a közmunkára. Sajnos a város élére reakciós polgármester került, aki a szovjet hadsereg elvonulóso után feloszlottá a kis csapatot... 1948 februárja Holczerék életé­ben is nogy változás következett. Mindketten tisztességes munkát kap­tok. Közben a csalód is gyarapo­dott. A két fiú féltő gondoskodás közepette növekedett. Holczer elv­­társnő évekig gondnokként dolgo­zott a Járási Építőipari Vállalatnál, majd nyugdíjbavonulásáig ugyanitt az autóalkatrész raktár alkalmazott­ja volt. Férje ennél a vállalatnál több évig volt a pártszervezet el­nöke. Munkájukat megbecsülték és énekelték. Sajnos, a család életé­ben volt egy tragédia. 1968-ban, 18 évesen baleset következtében el­hunyt a kisebbik fiú. A bánatot csak az unoko érkezése enyhítette valamelyest. Nemrég újabb unoká­val szaporodott a család. Most már két kislány fakaszt mosolyt a nagy­mama arcára. Holczer néni belelapoz az asz­talra készített fényképalbumba. Sár­gálló képeket, halványuló emlékek vázlatait őrzi a papír... tizenéves sportolókislány ... fürdőruhós fiatal­­asszony a férje mellett . .. Proletár sportolók egyesüljetek! — jelszóval egy csoportkép, amely az 1937-ben az L Proletár Spartakiádon ké­szült ... a Sopronkőhidán mártírha­lált hall Schlár Ede ... s a barát­nők, Hegedűs Juliska, Pakó Er­zsiké ... Holczer elvtársnő kérésére a ki­tüntetéseket nem említem. Beszél­jenek inkább a tettek. így volt ez az elődöknél, így kell hogy legyen oz utánuk jövőknél is. DUSZA ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents