Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-23 / 11-12. szám

AZ IMPERIALIZMUS PÚTSZEREI Jövendőmondás, fekete mise, bájital Amióta a világ világ, ha a babo­nás emberek kátyúba kerültek, sza­badulásuk, megváltásuk útját ott keresték — ahol a legkevésbé talál­hatták meg. A második világháború vége felé a fasiszta harmadik biro­dalom utolsó heteiben Hitler is ide­je nagy részét horoszkópok fölé ha­jolva töltötte. A csillagokban az állt, hogy a nagy vereség után, még­pedig három év múlva, 1948-ban a birodalom új és ragyogó győzelmek útjára lép ... S amikor Roosevelt halálának hírét vették, a Führerrel együtt az egész megmaradt vezér­kar fölujjongott: íme a csillagoknak igazuk van, elérkezett a nagy fordu­lat ideje. Inge Haberzettel titkárnő vallomása szerint Goebbels ekkor nagy pezsgőzéssel ünnepelte meg a csillagok igazát... Goebbels ugyan az asztrológiában nem hitt, mondván, hogy „bolond időkben bolond eszközökhöz fordulunk”, He a nagy fordulatot ő is készpénznek vette. S hogy ez a csillagokban megírt „nagy fordulat" hogyan vég­ződött, azt jól tudjuk A nyugati kisemberek mostaná­ban buzgóbban járják a templomo­kat, mint bármikor máskor. Ha sen­ki, de az isten majd csak megsegít, nem engedheti meg, hogy munka­­nélküli báránykái ilyen mérhetetle­nül szenvedjenek, nélkülözzenek munka nélkül már-már éhínségbe taszítva ... Vannak azonban jócs­kán, akik türelmüket és bizalmukat vesztve a mennyei atya könyörüle­­tességében, másfelé fordulnak. „Ha az egyik hitben csalatkoznak, hátha egy másik jobb lesz . . Különösen Olaszországban ész­lelhető ez a kapkodás. Az utóbbi időben Milánó utcáin bájos ifjú hölgyek röpcédulákat osztogatnak a járókelőknek a következő szöveg­gel: „Hisz ön az emberben? Nem könnyű bizalmat érezni olyan lény iránt, aki elpusztítja önmagát s a környező világot. Mi azonban derű­látók vagyunk: mi hiszünk az em­berben és boldog jövőjében. Szíve­sen közöljük önnel is derűlátásunk okát, szívesen beszélgetnénk el ön­nel is . . . Ezért kérjük, látogasson meg bennünket — hétfőn, szerdán, pénteken, mindig 21 óra után . Ez az új „optimista vallás" többek között azt is hirdeti, hogy megbízha­tóan őrködik az emberek egészsége fölött. És a gyógyításhoz nincs szük­sége semmiféle gyógyszerre. Min­den betegség csirája ugyanis a lé­lekben leledzik, tehát semmilyen tabletta, semmilyen por vagy injeK- ció nem segíthet. Ennek a hitnek további vívmánya az, hogy érintke­zésbe léphet más planéták és a hol­tak szellemvilágának lakóival, tehát a lehető legbiztosabban azt is meg tudja ilyenformán állapítani, hogy az előző nemzedékek mivel marad­tak adósak az emberiségnek, s hogy ezt az adósságukat mikor, hogyan és mivel tudják törleszteni ... „A mi küldetésünk az, hogy felkészítsük az emberiséget az új idők eljöttére, amelynek teljes biztonsággal el kell jönnie!" Ennek a röpcédulának szerkesztője Paola Pacifica, egyike a több irányzatra felosztott új vallás számtalan megalapítóinak. Csak Milánóban ötven központja működik ennek az új vallásnak, ami szám szerint meglehetősen nagy, de nem jelent komoly veszélyt a többi egyházakra nézve. Hiszen Milánó területén a katolikusoknak 245 ba­zilikájuk, templomuk, kápolnájuk, kisebb nagyobb kegyhelyük van, s csaknem ennyi szentélyük az evangélikusoknak, a protestánsok­nak, a pravoszlávoknak és a többi felekezetnek. Nem kell túlságosan félni a „derűlátók" konkurenciájá­tól. Csakhogy időközben Milánó még a jósok és jósnők központjává is vált. Számukat nem lehet megálla­pítani, ugyanis az állam tiltja mű­ködésüket. A tiltó törvényrendelet azonban csak annyit mond, hogy működésüket csak akkor lehet meg­tiltani, ha bizonyíthatóan, hivatáso­san űzik mesterségüket. Ez pedig ugyancsak tág fogalom. Ha bizo­nyítékok vannak a kezünkben — mondja a rendőrség — akkor köz­beléphetünk. De bizonyítékokhoz csak akkor juthatunk, ha ezt maguk a lakosok szolgáltatják. Sajnos, ez csak nagyon ritkán történik meg, s így csupán találgathatunk. Húsz évvel ezelőtt Milánóban körülbelül 300 jós és jósnő működött — ma azonban legkevesebb 5000 . .. Elképesztő szám! ötezer szélhá­mos kétmillió lakosra! Egyikük, az indus Baba Bedi kijelentette: „Mi van ezen csodálkozni való? Renge­teg ember fél a jövőtől s ezért for­dul a jósokhoz. A rettegés az elnyo­mott népeknek szinte nemzeti tulaj­donsága. Minket, indusokat elnyom­tak az angolok, az olaszokat Musso­lini fasizmusa ..." A jós-mesterség távolról sem milánói látványosság. Az utóbbi időben seregestől érkez­tek Milánóba az ázsiai „kollégák". Fiatalok, idősebbek és olyanok is, akik a legkomolyabban állítják, hogy több mint 400 évesek. Annál is megdöbbentőbb ez a tény, mert az itáliai nagyváros lakosságának 25 százaléka középiskolai, 18 száza­léka főiskolai végzettséggel rendel­kezik, 36 színháza, 155 mozija és 254 képtára van. Például a roman­tikus Nápoly ezen a téren jóval el­maradottabb, ott „csak" mintegy 4000 jóst tartanak számon. Rómá­ban vagy 3000-et, Torinóban vagy 2800-at Velencében 1800-at, Firen­zében úgy 1000-et. Közben gazdasági válság ide, nyomor oda, ezeknek a szolgálta­tásoknak az ára semmiképpen sem mondható alacsonynak. Milánóban egy látogatás ára 10 — 20 000 líra, de a hírnevesebbjénél még ennél is többet kell fizetni. így nem csoda, hogy még csak a közepes jós vagy varázsló is meglehetősen magas életszinvonlon él, mert naponta legalább öten keresik föl, s így na­pi keresete kb. 50 000 líra. Ha összesen vesszük, évente mintegy 10C milliárd líra folyik be kasszá­jukba, ami lényegesen több, mint a milánói mozik, labdarúgóstadio­nok vagy tüzelőraktárak évi jöve­delme. д .. tőkés országok közül persze nemcsak Olaszországban burjánzik a természetfölötti erők kultusza. Japánban például rendkívül elter­jedt a spiritizmus. Sajnálatosképpen főleg a főiskolákon. Nemcsak a diá­kok, hanem a professzorok is áldoz­nak a szellemidézésnek. Francia­­országban és Angliában mindenek­előtt a sátánhit terjedt el. A francia kisvárosokban feddhetetlen életű családapák feleségestől, gyerme­kestől rendszeresen látogatják a fekete miséket, Angliában pedig időről időre boszorkány-fejedelem­­nőt választanak a fekete mágiával foglalkozó szekták. Ezeken a szer­tartásokon mindig több ember vesz részt, de vannak magánvállalkozók is, akiket csak a haszon érdekel. Mint például az angol Lengston asszony, aki azzal keresi meg a be­tevő falatját, hogy varázsitalokat gyárt. Egy 18. századbeli titkos re­cept szerint készített bájitalának köszönheti országos hírnevét. A báj­ital minden gondot elűz, a legjobb, leggyöngédebb emberré válik aki issza s így biztosítani tudja exiszten­­ciáját és szerencsés a szerelemben is — egyszóval boldog és elégedett embernek mondhatja magát. Műhe­lyét egyre gyakrabban keresik föl a legmagasabb körökhöz tartozó családok tagjai is . Az elmondottakhoz mi csak annyit fűzünk hozzá, hogy nem lehet felej­tést, szerelmet, biztonságérzetet adó gondűző bájitalokkal pótolni mind­azt, amit egy beteg társadalom kép­telen megadni az embereknek. 1

Next

/
Thumbnails
Contents