Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-03-09 / 9-10. szám
ötvenöt éves, 165 cm magas özvegyasszony vagyok. Van egy lányom. Ezúton szeretnék becsületes, jó megjelenésű, komoly férfival megismerkedni 55 —58 éves korig, aki szakmával rendelkezik. Egy gyermek nem akadály. Jeligém: „Porcsinka". 160 cm magas, barna hajú nő, jó megjelenésű, intelligens, magányos élettársat keres 55—63 éves korig, házasság céljából. Becsületes férfi levelét „Muskátli" jeligére várom. Huszonhárom éves, 165 Szeretnék komoly, becsületes lánnyal megismerkedni házasság céljából. Fényképes levelek előnyben. Jeligém: „Csallóköziek előnyben I*. Huszonnégy éves, 165 cm magas, barna hajú, nem saját hibámból elvált, adminisztratív munkakörben dolgozó asszony vagyok. Azzal a csöppnyi reménynyel, ami még megmaradt bennem, szeretném újra megismerni az élet szebb, csalódásoktól, könnyektől mentes, örömtelibb oldalát. Ehhez a forró reményhez hozzám hasonló sorsú férfi (25—30 éves korig) ismeretségét keresem, aki szin-SZERETNÉK RÁTALÁLNI cm magas, szőke, barna szemű elvált asszony vagyok. Van egy ötéves kislányom. Nincs akihez tartozzunk és nincs aki szeressen minket. Ezért szeretnék komoly, becsületes, korban hozzám illő nőtlen, esetleg elvált férfival megismerkedni, aki megbecsülne, és tudna minket szeretni. Csakis komoly férfi levelét „Nincs boldogság szerelem nélkül" jeligére várom. Huszonkilenc éves, 172 cm magas, falun élő munkás legényember vagyok. Családi házam van. Nagyon egyedül érzem magam. Társaság hiányában ezúton keresem életem párját. tén szeretetre vágyik, s aki őszinte megértéssel ragaszkodna hozzám és négyéves kisfiámhoz. Becsületes, vígkedélyű férfi levelét „Erős a szeretet, mint a gyémánt" jeligére várom. Huszonegy éves, barna elárusítónő vagyok. Társaság hiányában ezúton szeretnék vígkedélyű, szolid fiatalemberrel megismerkedni. Jeligém: „Találkozunk". Huszonegy éves, barna lány társaság hiányában ezúton szeretne korban hozzá illő fiatalemberrel megismerkedni. Jelige: „Boldog nyárutó". LEVELEZNÉNK Tizenöt éves trsticei (nádszegi) kislány szeretne 15—18 éves fiatalokkal megismerkedni, barátságot kötni, levelezni. Szabad idejében sokat olvas, kézimunkázik, rajzol. Szenvedélye a szalvéta- és a bélyeggyűjtés. Címe: Nagy Ilona, 925 42 Trstice 331, okres Galanta, Vlcany-i (farkasdi) olvasónk szeretne 11—12 éves fiatalokkal levelezni. Szereti a természetet és sokat olvas. Csokoládépapírt és színészképeket gyűjt. Címe: Hanák Mária, 925 84 Vlcany 1504, okres Galanta. Két tizenöt éves barátnő szeretne hasonló korú lányokkal, fiúkkal magyar nyelven levelezni. Szeretnek olvasni, kedvelik a tánczenét. Címük: Czibula Zita, 925 84 Vlcany 69, okres Galanta és Fábián Zsuzsanna, 925 84 Vlcany 163, okres Galanta. Tizenkét éves diáklány szeretne hasonló korú fiatalokkal levelezni. Szeret sportolni, kedveli a beatzenét. Képeslapokat gyűjt. Címe: Urbán Ildikó, Husina 101, p. 985 42 Vefké Dravce, ajrres Rimavská Sobota. Vefké Kapusany-i (nagykaposi) kislány szeretne lányokkal, fiúkkal levelezni, barátságot kötni. Kedvtelése városképek, és bélyegek gyűjtése. Címe: Demcsák Éva, 079 01 Vefké Kapusany, Dukelská 61, okres Trebisov. Ez igen ! Egy fiatalasszony munkából hazafelé menet elejtett személyi igazolványt látott heverni az utcán. Bár sietős volt a dolga, — vidékről jár be munkába, kisgyermeke van, akit haza kell vinni az óvodából — mégis, nem volt rest, lehajolt, felvette a személyi okmányt, megnézte a nevet és a címet és postán feladta az illető címére, mert tudta, hogy mennyi utánajárástól kíméli meg. A személyi igazolvány tu-, lajdonosa, egy ipari tanuló, postafordultával szép köszönőlevelet írt neki — a címét a feladószelvényről tudta meg — és a csekély postaköltséget is megtérítette. Apróság, mondhatnánk. De önzetlen segítőszándék van mögötte. bér — //пре/ Egy kesztyű története Naponta hallunk, olvasunk a minőség javításáról, üzemekben és más termelési ágazatokban egyre nagyobb hangsúlyt kap ez a törekvés. Minden fogyasztó örömmel nyugtázza: Lám, egyre jobb minőségű, tetszetősebb áru kerül majd forgalomba. De azután, amikor találkozunk a gyártott termékkel, néha kezd szertefoszlani az örömünk. Karácsonyra egy szép, piros kötött cérnakesztyűt vettem a kislányomnak. Csak hetes számban volt kapható. Kicsit nagynak találtam, de megvettem, gondoltam jó lesz jövőre is. De mi történt? Ahogy a gyerek elment benne egy-kétszer szánkózni, a kesztyű szemlátomást zsugorodni kezdett a hótól. (Talán fázott?) Végül olyan kicsi lett, hogy egy négyéves gyerek kezére se lett volna jó. Kimostam, kissé kihuzigáltam, de a kesztyű nem engedett, összehúzta magát, mint Gömör végén a guta. Szerethém megjegyezni, hogy még 1974-ben vettem egy hasonló mintájú és formájú cérnakesztyűt fehér színben, de azt még most is hordja a kislányom, pedig mór számtalanszor kimostam. Csak az az egyetlen baja, hogy hamar piszkolódik. Kérdem én, hát ez az a minőségi javulás?! Sajnos a gyártási cédulát kidobtam, nem is sejtve, hogy ilyen selejtet vásároltam. így nem tudom, honnan került ki ez az áru. Talán olyan szerencsém lesz, és az illetékesek felfigyelnek a panaszomra. Mások érdekében is! Farkas Rózsr PÉNZHAJSZA „Halálosan kimerült vagyok“ — sóhajtja egy fiatal nő az ismerősének, miközben az eszpresszó egyik sarkában a kávét kortyolgatja. Szeme hol idegesen rebben jobbra, balra, hol révetegen a semmibe bámul. A keze remeg, amint a kávéscsészét leteszi. Nem feltűnően, de figyelem, ahogy mindennapjait mondja, panaszosan, szenvedőn, lemondóan. Szinte megelevenedik előttem, ahogy meséli: „Mindennap hajnalban kelek, elvégzem a legszükségesebb ház körüli teendőket, azután felkeltem és iskolába indítom a két gyereket. De akkor már rohannom kell a munkahelyemre. Egész nap ideges vagyok, mert a munka után vár a különmunka. Tudja elvállaltam, mert kell a pénz. Este nyolc, kilenc óra, mire hazatérek. Elképzelheti, milyen idegállapotban vagyok, ha arra gondolok, hogy a gyerekek már otthon vannak. Vajon mit csinálhatnak, ettek-e rendesen, nincs-e valami baj a gázzal, nem csavarognak-e, megtanulták-e a leckét, lefeküdtek-e idejében. ..? Mert tudja, a férjem is másodállást vállalt. Nem mondom, meg tudnánk élni rendesen a két fizetésből is,- ketten több mint ötezret keresünk tisztán,- de hát tudja, hogy van az, az ember többre vágyik. Higgye el, csak a gyerekeinkért tesszük. Hogy nekik jobb legyen, mint nekünk volt valamikor. Tavaly már sikerült telket szereznünk, de mit ér, ha még egy kis bódécska sincs rajta. Ha már építünk, akkor legalább kétszobás hétvégi házat hozunk tető alá, hiszen a gyerekek nőnek, azután egyszerre csak az unokák is itt lesznek. Még kocsink sincs, pedig már mindenkinek van jóformán. Hát hogy járjunk ki a víkendházba? Képzelje, a szomszédék olyan szép szobabútort vettek, elegáns a lakásuk. Már szinte szégyellem a miénket, még anyámtól kaptam egy-két darabot, mikor férjhez mentem. Gondolhatja, hogy már ki kellene cserélni. Meg nézzen rám, még annyi időm sincs, hogy egy új rongyot vegyek, vagy fodrászhoz menjek. Most is csak véletlenül akadt ez a negyedóra szabadom, de már rohaok is,mert nincs megállásom. .. szörnyű ez az élet, már nem is élet, csak rohanás és hajsza ... legjobb volna megsemmisülni Viszontlátásra. Es elrohant. Őszintén mondom, hogy szívből megsajnáltam szegényt. Teljesen igazat adtam neki abban, hogy ez nem élet. De vajon rá lehetne-e vezetni, hogy ő maga az oka ennek a lehetetlen helyzetnek. Ő meg a férje. Meg az a szemlélet, amelynek bűvkörében keringenek, mint az VONAL ALATT ámokfutók, megszállottan, se nem látva, se nem hallva. Hogy kellene megállítani őket? Megmagyarázni, hogy miközben a pénzt hajszolják, minden kis lehetőséget kihasználnak a pénzszerzésre, nincsenek tudatában, hogy milyen kincseket, mennyi valódi értéket veszítenek el. Az egészségüket, a nyugalmukat, harmonikus családi életük lehetőségét és legfőképpen a gyermekeiket. Mert milyen kapcsolat is fűzheti azt a gyereket a szüleihez, aki csak késő este találkozik velük, mikor már holt fáradtak és csak annyira futja a törődésből, hogy megkérdezzék: Ettél? Tanultál? Menj lefeküdni... Szegény ámokfutók! Mennyi szépség mellett rohannak el! Mit mulasztanak! Mikor már félig elnyűtten beleroskadnak az Új fotelba, amelyik szebb, mint a szomszédé (ez fontos nekik), vagy „élvezhetnék“ a csendet a hétvégi házukban, erre már nem képesek. Érthetetlen számukra, - hogy másoknak ez tíz évig tart, míg oda jutnak, ahová ők két év alatt és valahogy mégis több örömük van benne. Szegény megszállottak. Lehet rajtuk segíteni vagy menthetetlenek? ... L ■r 27
