Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-09 / 9-10. szám

ja, hogy biztosítsa a nemzeti jövedelem folyamatos, dinamikus növekedését, mert ez képezi a szocialista társadalom növekvő szükségleteit kielégítő forrást.

A CSKP KB 1974. évi nevemberi plénuma világos irányt szabott a terv teljesítésének és a dolgozók alkotó kezdeményezésének. Arról van szó, hogy a gazdasági termelőegységek, vállalatok és üzemek ne csak teljesítsék a terveket, hanem megteremtsék a túlteljesítéshez szükséges feltételeket. Minden munkahelyen a nagyobb hatékonyság elérésére kell törekedni. Különösen a nyersanyagok, az energia és anyagmegtakarítással és felhasználással, valamint a munkaerők és termelési kapacitás jobb kihasználásával. Minden termelési és nem termelési szakaszon érvényesíteni kell a nagyfokú gazdaságosság és takarékosság elvét, továbbá javítani kell a szervező és irányítómunka színvonalát. Ahogyan ezt a CSKP KB XV. pártkongresszust előkészítő levele is hangsúlyozza. Mindezt azért, hogy az igényes követelmények mellett is biztosítsuk országunk további gazdasági fejlődését és tovább folytassuk a lakosság élet- és szociális biztonságának politikáját.

5. A családról, a gyermekekről, a magatehetetlen idős emberekről, a súlyos testi hibában szenvedőkről történő ^gondoskodás terén a törvény hagy lehetőségeket nyújt. Gondolunk itt az idős emberek közétkeztetésére, a nyugdíjasok klubjára, az örömmel üdvözölt gondozói szolgáltatásra és egyéb szociális segítségre. Mit várhatunk el a nemzeti bizottságoktól és a társadalmi szervezetektől, hogy a törvény betűi élő valósággá váljanak?

A szociális biztosítás fejlődése az életszínvonal emelkedésének egyik alapvető tényezője. Az eddig megvalósított gazdaságpolitikai intézkedések, akár a többgyermekes családokról, fiatal házasokról vagy az idős polgárokról történtek, a ráutaltakról való szociális gondoskodást jelentették.

Az új törvény gyakorlati alkalmazása nem csekély feladatot ró a nemzeti bizottságokra. Az ő kötelességük, hogy megszervezzék a szociális biztosítás különböző juttatásait, szolgáltatásait a kedvezőtlen helyzetek áthihalására.

E célból a nemzeti bizottságok, az állami, szövetkezet és társadalmi szervezetekkel együttműködve, felkeresik azokat a polgárokat, akiknek szociális gondoskodásra van szükségük. így pl. a családról történő rendszeres gondoskodás megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a családok teljesíthessék társadalmi funkciójukat, a gyermekeket felnevelhessék.

A szociális szervekkel karöltve megszervezik indokolt esetekben a családi nevelést nélkülöző gyermekek gondozását. Ellátják az ifjúság jogvédelmét, segítik a terhes anyákat, a szülőket, vagy más személyeket az ellátatlan gyermek gondozásában, jogvédelmében.

A nemzeti bizottságok csak akkor tudják ezeket a feladatokat eredményesen teljesíteni, ha az új szociális biztosítási törvény megvalósításában résztvevő szervek kezdeményezően, hatékonyan

kölcsönösen együttműködnek; ha a társadalmi szervezetek is segítenek.

Az idős polgárok a nyugdíjbiztosításon kívül egyéb szociális gondoskodást is élveznek. Nem csak a bevált szolgáltatások kibővítéséről van szó, mint pl. a nyugdíjasok étkeztetése, klubja, intézetek stb., de a gondoskodás új formájáról is. Pl. a nyugdíjasok lakóházának építéséről, ahol központilag gondoskodnak róluk, higiéniai központjuk van stb. Figyelmet fordítanak a tanácsadói, kulturális, üdültetési szolgáltatásra is. Különösen az egészségileg súlyosan károsodottak esetében.

Továbbra is számítunk a FSZM, a Vöröskereszt, a Szlovákiai Nőszövetség és más szervezetek hathatós segítségére.

6. A nők gazdasági aktivitása Csehszlovákiában egyike a legmagasabbaknak. A Cseh Szocialista Köztársaságban a legmagasabb, de Szlovákiában nem éri el az országos átlagot. Miben látja annak a lehetőségét, hogy a nők Szlovákiában is fokozottabban bekapcsolódjanak a munkafolyamatba és milyen intézkedéseket tesznek a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek megfelelő megteremtésére?

Az egymástól különböző népesedési és szociális körülményekből kell kiindulni. A Szlovák Szociglista Köztársaság egyes kerületei között nincs nagy különbség a nők foglalkoztatása tekintetében. A produktív életkorban levő nők nagyobb részvétele Szlovákiában a gazdaság minden ágazatában adott. A 6. ötéves terv számol a dolgozók, így tehát a nők műveltségi és szakmabeli továbbfejlődésével, aminek kedvező hatása lesz a nők gazdasági tevékenységére.

A cigány származású nők fokozottabb bekapcsolódásával az egyes kerületekben már most is kb. 6500—8000 női munkaerőt lehetne alkalmazni.

Ahhoz, hogy a nőket fokozottabban bekapcsoljuk a munkafolyamatba a számukra megfelelő munkaalkalmak megteremtése mellett fejleszteni kell a szolgáltatásokat, amelyek tehermentesítik őket a nehéz házi munkától és segítségükre vannak a gyermekek nevelésében. (Bölcsődék, óvodai férőhelyek számának növelése stb.)

Úgyszintén következetesen ellenőrizni kell az SZSZK kormánya által meghatározott alapelvek betartását, amelyek a nők nehéz testi munkától vagy egészségükre káros munkáktól, éjszakai műszakokba osztástól kímélik meg őket. Ezeknek az intézkedéseknek a gyakorlatban érvényt kell szerezni, mert több helyen megszegik őket.

Szocialista társadalmunkban a nőknek ugyanolyan a helyzetük a gazdasági, politikai és társadalmi életben, mint a férfiaknak. A pártszervek, az SZNT, az SZSZK kormánya és a nemzeti bizottságok állandóan nagy figyelmet fordítanak a nők foglalkoztatására. De a vállalatoknak, üzemeknek és egyéb szervezeteknek kell gyakorlatilag mindennapi munkájukban elmélyíteniük a gondoskodást a nőkről.

Beszélgetett:

BERTHANÉ S. ILONA

1/1

4M

az igazsághoz

A LEGRÉGIBB VILÁGKÉPEK

Az ember csak nagyon lassan, hosszúhosszú idő múltával ismerte meg azt a világot, amelyben él s amely őt körülveszi. A világ, az anyag, az élet és az ember megismerésének történetét két korszakra oszthatjuk, a tudomány előtti és a tudományos korszakra. A világ tudományos megismerésének korszaka jóval rövidebb, mint a fantasztikus elképzelések, teremtésmondák, mesék és legendák korszaka.

A kíváncsiság a legemberibb tulajdonságok egyike. A gyermekkorát élő emberiség kíváncsisága oly szertelenül szárnyalt, csapongótt, mint bármelyik mai kisgyermek mérhetetlen kíváncsisága. A kíváncsi, de létfontosságú kérdésekre megalkotott válaszok mindig híven tükrözték a kort, amely szülte őket.

A legősibb kultúrák népeinél sok kérdés még csak fel sem vetődött, az emberiség még nem érte el azt az értelmi szintet, amely a vizsgálódáshoz, elemzéshez vezet. Csupán megállapítottak bizonyos dolgokat, tudomásul vették amit láttak, hallottak, a jelenségeket, amelyekkel nap mint nap találkoztak. Az ember első világkép« csak annyi volt, mint amennyit a szeme befogott, s ami ezen túl terjedt, amit csiszolatlan értelmével megsejtett, azt kitöltötte a képzelet és kezdetleges kombinációs képessége.

A szárazföld egyetlen pontján sem látható, nem érzékelhető, hogy a Föld gömbölyű. Ellenkezőleg: úgy tűnik, mintha valamilyen „asztali арюп“ élnénk, amelyet tenger vesz körül, vagy gyakran áthághatatlan hegyek, vagy halálos veszélyeket rejtő pusztaság, sivatag. Mivel bolygónk mozgását semmilyen formában sem érezzük, az emberiség természetesen nagyon sokáig azt hitte, hogy Földünk teljesen mozdulatlan. Sok régi kultúra teremtésmondája szerint a Föld deszkalap, amely valamin nyugszik, vagy vízen úszik. Mondája váltogatva, a Földet elefánt, teknősbéka, úszó cethal hordozta a hátán, vagy az óriáshegyek elérhetetlen ormainál fogva kapaszkodott az égboltozatba. Az égitestekről — a Nap, a Hold, a bolygó- és álló csillagok- is szentül tutbék, hogy valamiképpen oda vannak erősítve az ég kristályboltozatához.

A szemünk arról győz meg bennünket, hogy az égitestek keringenek, forognak a mozdulatlan Föld körül. Nem csoda, hogy az emberiség oly hosszú ideig hitte azt, amit nap mint nap saját szemével látott. Ezen az alapon született meg a geocentrikus világkép: az egész világ, a Kozmosz közeprében áll a mozdulatlan Föld, amelyet a csillagok szférája vesz körül, s ez az egész csillagvilág forog a Föld körül. Az ember létének magyarázata is ezen a világképjen alapult: a világ teremtése az ember miatt történt, aki a Kozmosz középpontja (an tropocentr izmus).

A világkép alakulásában természetesen sok más természeti jelenség is fontos szerepet játszott. Az ember számos természeti jelenséggel szemben védtelennek és tehetetlennek érezte magát. Okkal érzett félelmet, ha villámlott, dörgött, árvízzel, tűzzel, betegséggel, fájdalommal, éhséggel, halállal szemben. Mindezek a történések és jelenségek nálánál sokkalta erősebbek voltak, ismeretlen hatalmak működésének tulajdonítottak, vagy éppenséggel megszemélyesítették őket. A tudatlanság és a rettegés szülte tehát a természet és az ember felett uralkodó legyőzhetetlen erővel rendelkező lényeket, a gigászokat, á küklopszokat, az ördögöket és angyalokat, a kis és nagy isteneket, istennőket, félisteneket, jókat és rosszakat egyaránt, akiket mindazokkal a tulajdonságokkal is fölruháztak, amelyek után az ember naivul vágyódott: mindenhatósággal, mindenttudással, halhatatlansággal, mindenütt jelenlevőséggel és hasonlókkal. De miután az ember képzeletszülte teremtményeivel „személyesen“ sohasem, sehol sem találkozott, megtette hát az istenek hajlékául az elérhetetlen égi magasságokat és az alvilágot, ahol valójában egészen „emberi“ módon éltek ... Csak később az osztály társadalmak magasabb fejlődési fokán ajándékozta meg az ember az isteneket láthatatlansággal és anyagtalansággal.

Ezeket a legősibb világképjeket úgy kell tekintenünk, minit a világ megismerésének első, történelmi szempjontból fontos és szükséges lépjcsőfokát. Azóta az ember is végighaladt a megismerés hosszú útján, számos felfedezést tett, meggyőződött arról, hogy a látás nem az egyetlen s főleg nem a legmegbízhatóbb tájékoztató eszközünk. Sok, látszólag megoldatlan problémát oldottunk meg, sok hozzáférhetetlennek tűnő objektumot tudtunk már megvizsgálni, sok tudományé« igazságot bizonyítottunk be és számos tévedést cáfoltunk meg. Sajnos, az emberiségnek a vallásokban rögzített és az egyházak által megszentelt tévedései hosszú évszázadokig számtalan nemzedék sorsát, világnézetét határozták meg.

Az európai ember egyik sorsdöntő hibája az volt, hogy elfogadta a geocentrikus világképet, annak ellenére, hogy már egyes görög filozófusok úgy tanították, hogy a világűr végtelen, hogy megszámlálhatatlan olyan égitest, létezik, mint a Föld, hogy ez a világ volt, van és lesz, tehát örök, hogy senki, sem isten, sem ember nem teremthette a világot. Már az ókorban tudták, hogy a Föld gömbölyű és szabadon mozog a világűrben. A görög Arisztarhosz kimondta, hogy nem a Föld, hanem a Nap a világűr középpontja (heliocentrizmus).

Tanítása, sajnos, feledésbe merült, az uralkodó nézet a geocentrizmus volt, amely teljes mértékben megfelelt a keresztény vallásnak, mivel lényegében megegyezett a biblia tanításával.

A középkorban (a római birodalom bukásától Amerika felfedezéséig) Európában a római egyház és a geocentrizmushoz szigorúan ragaszkodó tanítása uralkodott. A reneszánsz évtizedeiben Európa kezdte lerázni magáról a római egyház despotikus uralmát: megszületik a reformáció (Luther Márton 1483—1546, Kálvin János 1509— 1564), és megszületik a modern tudomány (Leonardo da Vinci 1452—1519, Kopernikusz 1473—1543, Galileo Galilei 1564— 1642). Ez az újkor kezdete, kezdete a tudomány hosszú, de diadalmas harcának a vallási előítéletekkel, az egyházak „tévedhetetlen“ igazságai ellen. Az egyházak tűzzel, vassal, átokkal harcoltak a tudomány ellen, amelynek egyetlen védőpajzsa, s egyetlen legyőzhetetlen fegyvere volt: az igazság.

Dr. Ludmila Pajdusáková, CsC.

u