Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-24 / 7-8. szám
X Most még a Dolgozók Téli Filmfesztiváljának gazdag hazai és nemzetközi műsorát élvezik a mozi hívei, de az illetékesek már a tavaszi akciók sikeres megszervezésén fáradoznak. A filmek elosztása a múlt év novemberében megtörtént. Előnyben részesítették azokat a városokat, amelyekben filmklubok is működnek. így a bratislavai három fesztiválmozit (a Pohranicnikot, a Metropolt és a Miért) beleszámítva, Szlovákia 24 városának 26 mozija fogja vetíteni pl. a „Filmtavasz a falun" fesztivál műsorát. Az ünnepélyes megnyitón a Dunajská Streda-i {dunaszerdahelyi) járás Topofníky (Nyárasd) községében Jón Janovic földművelésügyi miniszterünk is részt vesz majd. Michalovcén (Nagymihályon), amely filmkultúra szempontjából az élvonalba került, az idén másodszor rendezik meg a „Cseh filmnapokat". Májusban a 26-ik gottwaldovi filmfesztiválra kerül sor, és külön akcióként illesztik a tavaszi filmprogramokba a szlovák rövidfilmek, valamint a fasisztaellenes filmek sorozatát A téli, tavaszi, nyári stb. filmfesztiválok sikerét bizonyítja nagy látogatottságuk: eddig 26 év folyamán 11 és fél millió néző látta az egyre igényesebben összeválogatott nemzetközi filmtermést. L. GALY OLGA 5* г о < Q oí !0 N —< <sS SJ < N «g- 'Uj 2 se 1. Jelenet a Pacific szálló két világa című, csehszlovák-lengyel koprodukcióban készült téli fesztiválfilmböl 2. Mikulás Huba nemzeti művész a láz cimű szlovák filmben 3. A 19. század végén játszódik az Effi Briest c. nyugatnémet film egy asszony sorsának története 4. Taskent, a kenyér városa a cime a szovjet-üzbég nagy drámai filmnek 5. Egy derék lány az otthon melegét keresi az Anyák-lányok című szovjet filmben 6. Jelenet a Hazudós Jakab című NDK-filmböl A ZOBORVIDÉKI falvak elszigeteltségük révén egy olyan ősi kultúrát őriztek meg mindmáig, amely éltető forrásává vált a népdal és balladagyűjtőknek, a népszokások summázóinak, de még az olyan lelkes dilettánsoknak is, mint jómagam. Úgy járunk a Zoborvidékre, „Mint tiszta forráshoz a szarvas..de gyakran feltesszük magunknak a kérdést: Meddig járhatunk még? Meddig illethető még ez a nép a hagyományőrző jelzővel? Kinek adják tovább az „őrzők", a mai nagyszülők, a felbecsülhetetlen értékű hagyománykincset, ha a gyermekek, unokák elvesztik iránta az érdeklődést? Megemlékezvén a település eredetéről, a szakember, Filep Antal sorait idézem A magyar nép táji-történeti tagolódása c. könyvből; „ZOBORVIDÉK": Nyitra város szomszédságában a Zobor és Gimes hegyek aljában fekvő magyar településcsoport megjelölésére használt tájnév, ismeretes Zoboralja szinonim megnevezésére is. Alsóbodok, Béd, Csitár, Egerszeg, Gerencsér, Geszte, Gimes, Kolon, Menyhe, Pográny, Vicsápapóti, Zsére és a sok tekintetben más kulturális sajátosságokat mutató Barslédec községeket számíthatjuk területéhez. A zoborvidéki falvak peremtóji helyzete, nyelvszigetté válása, számos archaikus jelenség és jellemző vonós fennmaradását eredményezte, amelyek különösen a folklórban az utóbbi évekig töretlenül éltek. Az említett falvak közül hármat ejtettünk útba. Ladicén (Lédecen) Tuskó-Székely Mari nénihez kopogtattunk be. Mari néni nyolcvanhat éves kora ellenére fiatalos és jó egészségnek örvend. Nemrég érkezett vissza a falu másik végéről, ahová a dédunokáit kísérte óvodába. Leülünk a konyhaasztal mellé és hallgatjuk a hol elakadó, hol szárnyakat kapó visszaemlékezést: „Az én onokám nagyon szeretyi a káposztát. De most már nincs ügyi hordóbó. Azok a porcinál izék, amik vannak, azok má nem ollyan jók, mint a hordóbó. Nincs az az íze. Káposztalevest lakodalomkor is szoktunk főznyi. Elő vót a húsos leves, legtöbbnyire juhokbó főztük. Egy juhot leőtek, hát aztán vót leves is meg pecsenye is. A combokró leszettük a nagyobb húsokat, a csontot meg beletettük a levesbe. A főtt húst legtöbbnyire káposztával ettük. Még akkor nem csináltak krumplit a húsho, csak hordóskáposztával ettük. Aztán (a főtt hús után) gyött a káposztaleves, aztán megin a káposztóbó savanyúhús. A káposztalevest? Hát beletettek sok húst, a káposztába, meg lisztes rántást, rá paprikát egy kicsit, hagymát. Friss húsbó. Lehetett juhhús, disznóhús, akármi. Má nyúlat ügyi nem tettek bele. A savanyúhús utón gyött a pecsenye, amit kisütöttek. A pecsenyéhez vót torma. Kenyér is vót aprítva, de nem sokat ettek. Vót fonott kalács, morvány, azt lehetett enni mindenfélivel. Sütemény eggyáltalába nem is vót. Nem is tuttunk róla. Most meg hát azzal élnek! Pogácsát, aztat sütöttek, mákos kalácsot, dióskalácsot, patkót, jó nagyot, amiből lehetett harapni. Meg púpocskát. Ugye eldöröngöltük úgy mint az ujjam,
