Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-24 / 7-8. szám
hazaérkezem, a gyerekek már otthon vannak. Még I akkor is előbb érnek haza mint én, ha délután szakkörben voltak. Ilyenkor persze nyugodtabb vagyok, mert kevesebb ideig vannak egyedül... Azt hittem, ha felnőnek, könnyebb lesz velük. De mióta nincs napközi otthon számukra, több lett a gondom. Tizenhárom, tizennégy éves fiaimat minden érdekli, s gyakran haja kórházi készültségi szolgálat lapjain nem egy szomorú bejegyzést találunk arról, hogy a serdülő korú fiatalok kalandos vállalkozásai olykor egészen tragikusan végződnek. Napjainkban különösen megnőtt az érdeklődés a műszaki pályák iránt, s a kor követelményei szerint még nagyobb érdeklődésre tartunk igényt. A tudományos-műszaki forradalomban valóban szükség van „igazi“ feltalálókra, újítókra, vegyészekre — ahogy erről sokan álmodnak tizenéves korban, az iskola padjaiban. Éppen a vegyészet az, amely különösen — és joggal — vonza a fiatalokat. De — természetesen, ezt is az alapoknál kell kezdenie minden leendő „feltalálónak“. ÍGY NE! Dusán P. nem tartozik az osztályelsők közé. Főleg kémiából nem jeleskedik. De a kísérletek, a lombikban forró, gőzölgő titkok, alkímiák még akkor is érdekelnék, ha éppen automechanikus szeretne lenni. Vagy éppen egy eredeti felfedezésével akart kitűnni tanulótársai közül? A kísérletezésnek ezúttal rossz vége lett. — Igor S. barátommal egy folyosón lakunk — emlékezik .a történtekre Duáan. — Ha szabad időnk volt, délutánonként, hét végén gyakran voltunk együtt, megbeszéltünk mindent. Igorék — negyedik-ötödik emelet közti kamrájukban szoktunk találkozni, csend volt, nem zavart senki. Az ajtót mindig magunkra zártuk. Egyszer, pár bánástól kirepült ablakon ugrott ki. Szerencsére a folyosóra és nem az utcára (az ötödik emeletről). Nekem nem volt erőm ugrani, a lángra kapott ruháimat téptem le magamról. Aztán láttam, hogy jobb karomon kifordult a hús... Végül édesapám húzott ki az ablakon át, aki a robbanásra sietett oda ... Aztán elvittek a mentők, nem emlékszem többre... Később plasztikai műtéten is átestem. Hosszú heteket töltöttem a kórházban, felgyógyultam, de a helye örökre megmarad ... Azóta nem voltunk a kamrában, még a robbanás törmelékeit sem tudtam eltakarítani. Az iskolában nem mertem elmondani, mi történt. Egészen eddig nem tudták ... Veszélyes játék volt 2 3 meresztő ötleteik támadnak ... Nehéz szemmel tartani, mit csinálnak szabad idejükben, s én féltem a biztonságukat “ Bevezetőnek szántam a két nagyfiú édesanyjának sorait. Gondjával, töprengésével nincs egyedül. A felsőosztályos tanulók számára rendszerint már nincs napközi otthon, csupán délutáni foglalkoztatottság, szakkörök, pionír-akciók, előre meghatározott órarend szerint. Még így is a délután jó részét szabad idő tölti ki, amit valóban sok serdülő tölt otthon-egyedül. Lakáskulcsa van, napi paranccsal. A napi parancs szövegét az asztalon találja mire hazaér, vagy reggel megbeszélte szüleivel, esetleg — ha mód van rá — délután érkezik, telefonon. A parancs: vásárolj be, ... tanulj, ... intézd el ezt, vagy azt... S mégis, a napilapok fekete krónikájában, 14 5 hónappal ezelőtt, egy kísérletet akartunk véghezvinni, saját elgondolásunk szerint. A kamrában találtunk egy literes üvegben tiszta szeszt... gyufa mindig volt nálunk... Bevallom nagy izgalomban voltunk, de arra nem gondoltunk, hogy akár a levegőbe is repülhetünk... Magam sem tudom hogyan, miből lett a váratlan robbanás. Sokáig nem tudom elfelejteni. Barátom rémülten rohant az ajtóhoz, de nem tudta kinyitni. A rob-JUT ALOMKÉNT: TÜZHÄNYÖ — KICSIBEN — Sajnos, nem az első eset, amely a környezetünkben előfordult. Volt már tragikus kimenetelű is ... Persze iskolán kívül történt mind, — emlékezik vissza Ludmila Lampertová kémia szakos tanár, aki már tizenkét éve tanítja a vegytant. Tanítványai közül nem egy vegyészmérnök, kutató lett. Most is örömmel újságolta, hogy né-
