Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-06 / 6. szám
т А А V Т А г *«л Z3 «Л Ö о LL. Így élűnk. Öntudattal, Örömmel vállaltuk egyenjogúságunk lehetőségeit. A munkát, a megbecsült anyaságot — és hogy e kettő feltételeit magunk is alakíthassuk, a társadalmi, közéleti tevékenységet. Szocialista hazánkban már harminc éve rakjuk tégláról-tégftára e hármas küldetés alapját. Bölcsődéket, óvodákat építünk, szolgáltatások házait emeljük, napközi otthonokat létesitünk. A sokoldalú figyelem, gondoskodás arra irányul, hogy helytállhassunk dolgozó nőként, anyaként, közéleti tisztségviselőként. • Most, a nők nemzetközi évében újra felmérjük, mit értünk el, mennyit nőttünk emberként, nőként, anyaként. És hogy mire van még szükség, hogy egyéniségünk, képességeink, küldetésünk kibontakoztatása elképzeléseinkkel összhangban legyen. Hogy anyagi jólétünk feltételeit szocialista emberként élvezhessük, hogy szabad időnket igényes, alkotó módon hasznosíthassuk, hogy gyermekeinket okosan, helyesen nevelhessük, hogy megteremthessük a szocialista család modelljét, a szocialista emberhez méltó életmódot — társadalmunkhoz méltó erkölcsi vonásait. Vitánkban helyet adunk azoknak a vallomásoknak, amelyek feltárják-* a' családokban élő elavult szokások, nézetek visszahúzó erejét. Közöljük majd azokat a hozzászólásokat is, amelyek e negatívumoknak a munkahelyi kapcsolatokban is tükröződő hatásait tárják fel. Megszólaltatjuk a szakember reket, szerintük hogyan lehet teljes az említett összhang, megkérdezzük a fiatalokat, milyen az elképzelésük a saját, jövendő családjukról, a szocialista családról? KÖzzétesszük azoknak a nőknek a levelét, akik úgy érzik, nekik sikerült — az ő családjuk, életük olyan, amilyennek képzelték, amilyennek szocialista társadalmunkban lennie kell: boldog, kiegyensúlyozott — teljes. Helyet adunk azoknak az elemzéseknek is, amelyek járásonként, községenként mérik fel, elemzik, szabadságunk harminc esztendeje alatt hogyan változott meg a nők helyzete, mire van még szükség ahhoz, hogy hármas szerepkörük betöltését maradéktalanul vállalhassák, teljesíthessék. Vitaindítóként V. Éva levelét közöljük, aki — mint eddig már annyi olvasónk — tanácsért fordult szerkesztőségünkhöz. „Sok kérdésre választ találtam már lapunk hasábjain. Hogy ne kelljen részleteznem körülményeimet, bevezetőben hadd mondjam el, mintha rólunk írták volna a „mi családunk" történetét. Pedagógus vagyok én is — családunk' > többi tagja, életkörülményeink olyanok, amilyennek Bognárékét leírták. Csakhogy nálunk a közelmúltban szomorú esemény történt: meghalt a nagymama. Alighogy magunkhoz tértünk, elrendeztük, újra felosztottuk az otthoni tennivalókat — ismét döntő kérdésre kell választ találnunk. Nyugdíjba készül iskolánk igazgatója. Engem kértek fel, legyek az utódja. Azzal indokolták, hogy szakképesítésem, gyakorlatom van, közéleti tevékenységemmel is tekintélyt vívtam ki magamnak. De . . . és itt nem három, hanem sok pont, mint megannyi akadály, ellenérv következik, amiért nem tudok dönteni, nem merem magam rászánni, hogy ilyen felelős munkakört vállaljak. így is csak a nagymama segítségével győztük az otthoni munkát. Most mi lesz a főzéssel? Nálunk nem lehet félkész-fagyasztott ételt, zöldséget kapni. Nálunk nincs tisztító-szolgálat. És így sorolhatnám tovább. De mindezen túl is ott van még a férfikollégák véleménye, akik előtt nem tudom, mint vezetőnek nő létemre lesz-e tekintélyem? Nem tudóm, mit tegyek? Vállaljame ezt a nagyon felelős, egész embert igénylő tisztséget? A kolléganőim nekem drukkolnak, a kollégáim viszont már leültek poharazni a férjemmel és arra biztatták, ne hagyja, hogy a „fejére nőjek", meg hogy elhanyagolnám az otthoni kötelességeimet, nem lenne jó vége enhek ... Úgy látom, nézeteltérést okozhatna közöttünk, ha így heccelnék és én ného valóban nem tudnék helyt állni anyaként, háziaszszonyként is „egész emberként", ahogyan eddig." , Kedves Olvasóink! Ha az élet igy irja tovább „A mi családunk" történetét — vagyis V. Éva családjának nem elképzelt, hanem konkrét életét, aki most valóban segítséget, tanácsot vár tőlünk — kérjük, segítsenek neki, nekünk — hogy dönteni tudjon. Tehát az elképzelt család helyett segítsük most V. Éva pedagógust és családját! Válaszukat, véleményüket, tanácsukat szerkesztőségünk címére küldjék, a borítékra ne felejtsék el felírni vitánk címét: „A NO HÁRMAS SZEREPBEN". A nő m szerepben ffioRUN^ д Az utolsó évtizedben hazánk nőinek élete nagyon változott. Amíg 30 "wel eeelőtt a nők nagyobb része csupán a háztartással, gyermekneveléssel volt elfoglalva, ma már Csehszlovákiában a munkaképes nők 85,6 százaléka, Szlovákiában pedig a 77,6 százaléka van alkalmazásban. A Szlovákia területén dolgozó 950 000 nő között már nemcsak gyári munkást, kétkezi munkát végző földművesasszonyt találunk, — szép számmal van közöttük technikus, mérnök, orvos, jogász, főiskolával, egyetemmel rendelkező, szakképzett dolgozó nő is. És örömmel állapíthatjuk meg, hogy számuk állandóan nő. Az utóbbi években a nők aktívan bekapcsolódtak az újító és ésszerűsítő mozgalomba, részt vesznek a „százezresek" mozgalmában is. A tudományos-műszaki forradalomban egy új nőtipus formálódik, olyan, mely bátran szembenéz az egyre igényesebb technikai követelményekkel, de emellett maradéktalanul betölti a ma még nem kis gonddal átszőtt háziasszonyi, feleség, anyai szerepét is. Korunk asszonya. Ezt a címet adtuk sorozatunknak, melyben olyan dolgozó nőt, földművesasszonyt, gyári munkást, orvost, jogászt, újítót mutatunk be olvasóinknak, aki a tudományos-műszaki forradalom bonyolult folyamatában méltóképpen helytáll, aki munkájával kiérdemelte ezt a megtiszteltetést. ÉLETE ÉRTELME: A MUNKA Az utca, amelyben laknak, új. A földszintes, egy-két emeletes családi Házakon látni, hogy az utolsó öt év alatt épültek. Fellerék háza az utca közepe táján áll, pontosan beleilleszkedve az előre meghatározott szigorú rendbe. A szűk udvaron vadonatúj Moszkvics. A szín alatt — mely a tyúk és a sertésóllal együtt körülveszi a négyszögletes kis udvart — egy motorkerékpárt is észreveszek. Csengőt nem látok sehol, ezért jó erősen bekopogok. Bentről nem jön felelet. Benyitnék az ajtón, de zárva van. Tanácstalanul nézek szét magom körül, amikor a ház mögött megjelenik a nagymama. — Itt vagyok a hátsó konyhában, ide tessék I — mondja és betessékel a négyszögletes házhoz hozzáragasztott „farok" konyhába. — Tegnap volt disznóölés. Most sütjük a húst, hurkát, hogy a katonafiunknak frissen tudjunk küldeni belőle. Ilyenkor, disznóöléskor nagy a felfordulás, — mentegetőzik Feliemé. — Bizony, a második hízó került kés aló, — toldja meg nem kis büszkeséggel a nagymama. Feliemé pillanatok alatt rendet teremt a konyhából nyíló szobában. Velem szemben ül le. Keze fáradtan az Ölébe hull, testét átadja a pihenés örömének. Homlokáról leolvasom gondolatát; legalább addig pihenek egy kicsit, amíg beszélgetünk. Csak a szeme repdes nyugtalanul egyik tárgyról a másikra. Érzem a sürgetést, azt, hogy azért kár itt ülni tétlenül, az időt beszéddel elpocsékolni ... Szűkszavúan beszél: igen, nem. Nem a túlzott szerénység jele ez, a természete, a körülményei tették ilyen szótlanná. A természete: hogy szereti a magányt, a csendet maga körül, kerüli a hangoskodó társaságot, a bőbeszédű embereket. A körülmények: hogy reggel öt órakor, amikor minden áldott reggel elmegy otthonról, még nincs kivel beszélnie. A munkahelyén erre nincs idő, s mikor 8—9 óra között hazaér, már csak a nagymama van itthon. Ebédfőzés, takarítás közben váltarrak néhány szót, a nagymama elmondja, ha reggel valami szokatlan történt az óvodában, ahová a négyéves Ferikét vitte, vagy ö újságolja el a nagymamának, ha éjjel valamelyik anyosertés a szokottnál több malacot ellett. Tizennégy év óta napjai úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik kismalac a másikhoz. Mint egy taposómalom, mely forog, körbe-körbe jár megállás nélkül. Neki nincs hétvégéje, szabad szombatja, vasárnapja, ünnepnapja. Egybefolynak a hetek, hónapok, évek. Minden 24 órában változás nélkül megismétlődik a cselekmény: reg-VANNAK MÉG CSODÁK Elromlott a hűtőszekrényünk. Még szerencse, hogy télen nélkülözni lehet, amíg az embernek ideje jut kihívni a javítószolgálatot, amely fővárosi viszonylatban a következő címen veszi fel a megrendeléseket: Kovospracujúci podnik mesta Bratislavy, priemyselné opravy Bratislava, Vajnorská c. 143. Megadták az időpontot. A szerelő, látott — és nyilatkozott. Csak úgy, a kabátját sem tette le, csupán egyet billentett a hűtőn, megpiszkálta finnyásan, egy ujjal kivül-belül. Kiegyenesedett és a beavatottak fennsőbbségével, magabiztosságával azt mondta: Ezen már nem lehet segíteni... Esetleg, ha külön megrendelik a szekrényke kicserélését, elszállittatják a hűtőt az üzemünkbe. Fél év alatt elkészülhet, és