Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-02 / 1. szám

AZ OLVASÓ KÉRDEZ И • • a szakember válaszol Sok levélírónk vár választ arra, betegség-e az erős izza­­dás, vagy sem? — Mielőtt a kérdésre vála­szolnánk, először szóljunk né­hány szót arról, mi is tulaj­donképpen az izzadás fizioló­giája. Bőrünknek csaknem egész felületén kb. kétmillió verej­tékmirigy található. Legtöbb a tenyéren és a talpon van. Normális működésük esetén átlag 600—800 gramm verej­téket termelnek. Aki erősen verejtékezik, kiizzadja ennek a tízszeresét is. Az ilyen nagy­fokú izzadást számos körül­mény kiválthatja, s ettől füg­gően ítéljük meg, hogy be­tegségről van-e szó, vagy sem. Nem nevezhető betegség­nek, ho a nagyfokú verejtéke­zést a hőmérséklet emelkedé­se, a meleg, a szellőzetlen helyiségben való tartózkodás, elhasználódott rossz levegő váltja ki. A helytelen életrend is okozhat túlzott izzadást, kü­lönösen akkor, ha az ébren­lét és alvás szükséges harmó­niája megromlik, a szervezet kifárad. Előfordul, hogy a mozgáshiány okoz izzadást, elsősorban szellemi dolgozók­nál. Továbbá a túlzott táplál­kozás, a fűszeres, zsíros éte­lek fogyasztása. Külön fejeze­tet érdemelnének e tekintet­ben az izgatószerek, a kávé, az alkohol, erős tea, dohány­zás. S ami napjainkban egyik leggyakoribb ok: a pszichikai túlterhelés, az állandó stressz­hatások. Ezek az okok kisebb-na­­gyobb mértékben befolyásol­ják a szervezetben levő verej­tékmirigyek működését. Amíg csak kismértékben, vagy rit­kán fordul elő, könnyen elő­segíthetjük a gyógyulást. Fordítsunk fokozottabb gon­dot a lakóhelyiségek és mun­kahely szellőztetésére, opti­mális hőmérsékletének betar­tására. Életritmusunkban jus­son elegendő idő az alvásra, a szervezet pihenésére. Mo­zogjunk sokat, s főleg friss levegőn. Egész szervezetünk hálás azért, ha olykor-olykor feláldozzuk a kényelmünket, és gyalog tesszük meg azt az utat, amit napjainkban már csaknem természetesen autó­kon, buszon, villamoson te­szünk meg. S végül, de egyál­talán nem utolsósorban kerül­jük a stressz-hatásokat. A rossz családi környezet, mun­kahelyi problémák, a kusza embertársi kapcsolatok na­ponta próbára teszik türel­münket, felőrlik egészségün­ket. Természetesen léteznek olyan munkák is, amelyek ki­váltják a nagyfokú izzadást. Megelőzni nem lehet, de a szervezet egyensúlyának egy­ségét megtartani annál szük­ségesebb. Pl. a kohászatban dolgozók a nagy hőség, és fizikai megerőltetés hatására sokkal erősebben izzadnak, mint általában a fizikai mun­kások. Tudnunk kell, hogy az izzadás tulajdonképpen víz­elpárolgás a szervezetből. S hogy ebben az elpárolgott vízben sók és más vegyi bom­lástermékek vannak. Ezért nemcsak a vízmennyiséget kell idejében pótolni, hanem a sót is. (Ezért kapnak a ko­hászok, bányászok enyhén sós ásványvizet, sós kekszet.) — Mikor kell orvoshoz for­dulni a nagyfokú izzadás miatti panasszal? — Akkor, ha nem valószínű, hogy az említett okok váltják ki. Inkább más, rejtett oka van a verejtékezésnek. Annak ellenére, hogy a? izzadás ön­magában nem betegség, de számos betegség előjele. Elsősorban a lázas megbete­gedéseknél fordul elő (torok­­gyulladás, nátha, légcsőhurut stb.). Sok esetben a pajzs­mirigy rendszertelen működé­se okozhatja. De előidézője lehet az elhízás, a szívműkö­dés zavarai és más betegsé­gek. A panaszos akkor fordul­jon orvoshoz, ha valóban nagyfokú az izzadása, ha hosszabb ideje észleli, vagy éjjel alvás közben izzad meg, s ha a fokozott higiéniai kö­vetelmények betartásával sem vesz észre javulást. Ilyenkor mindig az alapbetegséget kell megszüntetni, hogy a ke­zelés sikeres legyen. — Mivel próbálkozzon a panaszos vélt betegségét gyógyítani? — Sohasem elég hangsú­lyozni, mennyire fontos a hi­giéniai követelmények betar­tása. Aki fokozottabban izzad, annak fokozottabban kell ápolnia is a testét. Az egész testet, de főleg a megizzadt helyeket (homlok, nyakszirt, hónalj, mellek között vagy alatt, háton, tenyéren, talpon, ágyékban) naponta (ha lehet többször is) mossuk meg me­leg szappanos vízzel. Külön­ben jót tesz a meleg-hideg víz váltogatása, a kvarcolás, nyá­ron a napozás, a szauna, s utána a megfelelő kozmeti­kai szerek használata. A dro­gériákban többféle izzadság­gátló és szagtalanító szer kapható. Használatuk egy­szerű, utasítást is tartalmaz­nak. A leglényegesebb köve­telmény, hogy mindig tiszta, megmosott bőrfelületre hasz­náljuk és mérsékelt mennyi­ségben. Hónaljra, felsőtestre ajánlatos kozmetikai szerek: Intim, Lybar, AB, ВАС, Fleur, Rosana spray, For-men alko­holos víz stb. A lábmosó vízbe enyhe fertőtlenítő szert tehe­tünk (hipermangán, hidrogén­­peroxid). Többféle lábápolószer is kapható (formalinos kenő­csök, hintőporok). A külső, helyi kezelés ered­ménye időleges. Ha nem ve­zet eredményre, akkor az erős izzadás oka valamilyen be­tegség, tehát gyógyítása az orvosra tartozik. Köszönjük! örömmel olvastam a meghirdetett olvasómozgalom­ról. Jó ötletnek találom, hogy kijelölték a kötelező és az ajánlott olvasmányokat. Legközelebbi gyűlé­sünkön mi is megbeszéljük, hogyan szervezzük meg az olvasómozgalmat, mert biztos, hogy a mi szerve­zetünk a tvrdosovcei (tardoskeddi) nőszervezet is bekapcsolódik ebbe a szép mozgalomba. Tudjuk, hogy a könyv nemcsak a legjobb barát, de a leg­jobb segitőtárs is saját műveltségi színvonalunk eme­lésében, gyermekeink nevelésében. Ennek tudatában rendeztük meg decemberben — immár hagyomá­nyossá vált — könyvről tartott beszélgetésünket. Ezúttal Borisz Polevoj „Egy igaz ember" című művé­ről. A tartalmas, élénk beszélgetés során megállapí­tottuk, hogy ma is vannak hősök. Igaz, szerencsére VONAL ALATT nem háborús harcokban küzdők, hanem a békés építőmunka hősei, akik becsületes, fáradhatatlan munkájukkal, segitőkészségükkel bizonyítják haza­szeretetüket. így alkotnak nagy dolgokat és válnak — váljanak isi — példaképpé. Már ennek a beszélgetésnek a során megegyez­tünk abban, hogy mi is bekapcsolódunk az olvasó­mozgalomba, amely éppen az ilyen hősök lelkesítő példájával nevel, buzdit majd bennünket, hogy érté­kesebb, érzőbb, többet tudó emberekké váljunk. Elismerés illeti a kezdeményezést. Tudást, erőt ad az, aki könyvet ad a kezünkbe. KöszönjükI lífAJ az igazsághoz Szegény kisparaszti családban születtem. Gyermekkorom olyan volt, mint általában az urasági birtokokon dolgozó emberek és a zsellércsaládok gyermekeinek élete. Boldogok voltunk, ha egy darab fekete kenyeret regge­lizhettünk. Emlékszem, gyakoriak voltak az apám udvarában a végrehajtók. Még az egy­házi adót is így hajtották be rajtunk... Így aztán már gyermekkoromban megéreztem és megértettem, hogy én a szegénysorsú munkás­családok gyermekeihez tartozom. Vallásos nevelésben részesültem, hiszen az iskola is az egyházat támogatta. Hittem, hogy a Földet és az eget az Isten teremtette. S mert Isten mindent tud és mindent lát. Belénk ne­velték a félelmet, a fenntartás nélküli enge­delmességet, s csak a jobb túlvilági életben reménykedhettünk. Aztán közben felnőttem, és résztvevője, szenvedője lettem a háború­nak. Annak a háborúnak, amely szintén „isten rendelésére“ történt, s amelyben 50 millió ember halt meg, és 60 millió volt a nyomorékok száma. Fegyvert kellett fognunk isten akaratából, s csak azt tudtuk, hogy a kommunizmus ellen. Mert a kommunizmus a legrosszabb a világon. Ezt tanították az iskolában, ezt hirdették a hírközlő eszközök, ezt prédikálták a papok is a templomban. A szovjet katonát az akkori propaganda úgy festette le, hogy nincs is emberi ábrázata. Es eljött az idő, hogy összetalálkoztunk a szovjet katonákkal. Én 1944 őszén ismertem meg őket. A felszabadító szovjet hadsereg átlépte a Kárpátokat, megkezdte hazánk fel­szabadítását. Szétverték az alakulatot, amely­hez tartoztam. Bekerítettek bennünket. Szök­tünk, a kukoricásban bújdostunk, féltünk. Én egyszercsak elhatároztam, hogy nem bújdosok tovább, nincs értelme, kimegyek közéjük. És akkor valami váratlan csoda történt. Nem bántottak! Elbeszélgettünk, aztán gépkocsira vettek, és együtt jöttünk hazafelé. Hamarosan rájöttem, hogy addig egy propagandahadjá­ratnak voltam az áldozata, amely nélkülözte az igazságot. Világnézetem alapjában kezdett megváltozni. Egyre többet fogtam kezembe olyan köny­vet, amely a természet fejlődésével, társada­lom-politikai kérdésekkel foglalkozik. Saját akaratomból, szigorú fegyelemmel, önműve­léssel elsajátítottam a tudományos világnézet alapjait, marxista lettem. Megtanultam, hogy nemcsak a természet alakul és változik, ha­nem az emberi társadalom is mozgásban van, fejlődik. Korunkban ahhoz, hogy eredményesen har­coljunk a nyugati filozófiai irányzatok ellen, és szilárdan védeni tudjuk a mi marxista filo­zófiánkat, nem elég csak marxistának vallani magunkat, hanem tevékenységünkkel, mun­kánkkal, életünkkel tudatosan kell mindezt igazolnunk. Társadalmunkban egyre több olyan fiatal van, akik már materialista világ­nézetű családokban születtek, nem kellett megküzdeniük a vallással. Az ilyen fiatalok könnyebben, egyszerűbben eljutnak az igaz­ságig. De sajnos, akadnak még olyan családok is, ahol a tudományos világnézet kialakulását bizonyos nevelési tényezők hátráltatják. Leg­többször aztán a család és iskola kétirányú nevelése között őrlődik a gyermek. Szüksége.' hogy az iskola ilyen esetben ne csak a gye meket segítse, hanem igyekezzen a szülői is hatással lenni, hogy minden gyermek ben eljuthasson az igazság felismeréséig. VALENT LÁSZLÓ, Véelince

Next

/
Thumbnails
Contents