Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-16 / 41-42. szám

ÜZENET MOLNARÉKNAK

Én is onyós vagyok, van menyem és vöm, akiket szeretek, és úgy érzem ők is kedvelnek engem. Éppen ezért merek véleményt mondani az „egy fedél alatt" élés kérdésében.

Sajnos igaz, hogy sok családban az okozza a nézeteltérést, hogy az édesanyók-anyósok nem tudják mogukbon tisztázni megváltozott szerepüket a megváltozott családi helyzetben. Nem mindig az a helyes és hasznos, amit mi, idősebbek mondunk, teszünk és nem biztos, hogy minden haszontalan és rossz, amit a menyünk vagy vönk mond-cselekszik. Ne akarja az idősebb idomítani a fiatalokat és ne szóljon bele életvitelükbe még okkor sem, ha sok mindent nem talál helyesnek. Helytálló a régi közmondás, hogy „mindenki a saját kárán tanul", élettapasztalatot csak a sikerek és buktató után lehet szerezni. Erre pedig szükségük van a fiataloknak is. Segítséget is csak annyit kell adni, amennyit igényelnek és csak akkor, amikor kérik. Nem többet, nem mást és nem máskor. Az anya akkor szereti okosan felnőtt gyermekét, ha érzelmeit ésszel irányítja. Nem könnyű dolog ez, de szeretetünkkel és alkalmazkodásunkkal kell segítenünk a fiatalokat, hogy minél hamarább és minél jobban megtalálják helyüket az új fészekben, saját otthonukban. Hogy megszokják egymás természetét és megkeresik a hangnemet, amellyel minden prob.émájukat, örömüket és bánatukat megbeszéljék. Más a mai élet oz otthonon kívül és belül, más a fiatalok házasélete is. Egész nap házon kívül dolgoznak, egymás megismerésére, a gyermekek nevelésére az este marad. Szükségük van arra is, hogy csak kettesben, szülők és gyermekek figyelő tekintete nélkül szerethessék egymást, ezt zavarni a legnagyobb tapintatlanság. Az elkövetkező évek harmóniájának az alapjait, a közös küzdelemhez szükséges erőt a házasság első éveiben rakják le a fiatalok .és ehhez egyformán szükséges a nappalok józan és az éjszakák mámoros hangulata.

A gyermekek nevelése a szülők joga és kötelessége. A nagyszülők szeressék és becézzék az unokákat, de ne tegyenek a szülők elgondolása ellenére.

Az idősebbeken is múlik, hogy milyen kapcsolat alakult ki a fiatalok és szülők között, itt bizonyosodik be, hogy a sokat hangoztatott élettapasztalatot hogyan tudjuk felhasználni gyermekeink és saját érdekünkben. Ezért üzenem azt az ifjú Molnárnénak, hogy legyen kedves és figyelmes férje szüleihez, de saját életüket irányítsák maguknak megfelelően.

Üdvözlettel:

STEFANIK JÓZSEFNÉ

A KÜLÖNÉLÉS HIVE VAGYOK

Én is csatlakozom az „Ifjú szemmel" ankét véleménynyilvánítói közé. Érdekes téma és mivel gyakori probléma, helyesnek találom, hogy a szerkesztőség nyilvános vitára bocsójtja.

Megmondom őszintén, hogy én a különélés híve vagyok. Igaz, akadnak olyan idős szülők is, akik tudnak a fiatalok nyelvén beszélni és hosszú éveken át zavartalanul él együtt a két, sőt három nemzedék, de ezek vannak kevesebben. Ilyen esetekben a nagymama áldás a háznál, mert mindenben segít a fiataloknak, akik így sok időt és sok energiát meg tudnak takarítani. De itt most m^s eset képezi a vita témáját.

Tanácsolni azt szeretném, hogy igyekezzenek minél előbb lebonyolítani az elköltözést, ha már ennyire elfajult a helyzet. Lehet, hogy egyelőre kicsit megsértődnek a szülők, de az unokájuk iránti szeretet erősebb lesz, mint a haragjuk. Arra azonban nagyon vigyázzanak, hogy kedvesen, nyugodtan magyarázzák meg a szülőknek, hogy miért tartják szükségesnek a különélést. Ezt megérdemlik, hiszen eddig csak szépet és jót kaptak tőlük. Arra nem gondolhat komolyon a fiatal Molnárné sem, hogy az öregek a nyári konyhába költözzenek. Ez emberhez nem méltó megoldás lenne. Ugye sok-sok év múlva ő sem menne szívesen

őszülő fejjel, hajlott háttal, esetleg reumás togokkol egy nyári konyhába lakni?!

Gondolom, hogy házasságuk harmóniája még nincsen veszélyben, így ha külön fognak lakni, az apró félreértéseket egy komoly, nyugodt beszélgetéssel tisztázni tudják egymással. Akkor kell megbeszélni azt is, amire eddig nem volt szükség, hogy ezután a férjnek is el kell majd végeznie_ egyet s mást a háztartásban. Azt hiszem, ezt egészen természetesnek is tartja majd, hiszen ma már szinte minden ifjú férj ezt teszi.

Azonban szeretném arra figyelmeztetni, hogy az elköltözés után is járjanak el rendszeresen a szülőket meglátogatni, néha hagyják ott az unokákat is, hadd legyen örömük. így aztán lassan ők is megnyugodnak és belátják, hogy a fiatalok helyesen cselekedtek.

Ha mindkét részről a szeretet és megfontolás lesz a rugója mindennek, amit tenni akarnak, megmarad a békesség a fiatalok és öregek között és mindenki a saját kedve szerint élheti az életét.

Kiegyensúlyozott és nagyon boldog életet kívánok fiataloknak és időseknek egyaránt.

BAKA MAGDOLNA

meglepte a nagy érdeklődés a vetélkedő iránt, a népviseletek eredetisége, a generációk együttműködése. A díjazott munkákat értékes néprajzi dokumentációnak minősítette. Dr. Erna Marková, az ÚLUV alapító tagja a gyerekek által készített vert csipkét csodálta meg. Szerinte igen hasznos lenne a helybeli csipkeverő asszonyok segítségével az egyes alapiskolákban csipkeverő tanfolyamot rendezni, hogy ez a szép kézimunka ne menjen feledésbe.

Slávka Grófovát, a galantai múzeum dolgozóját örömmel töltötte el az a nagy érdeklődés, alkotókészség, amelyet a fiatalok, az iskolás fiúk és lányok

Méryné T. Margit átnyújtja az első díjjal járó tárgyi ajándékot Tóth Júlia néninek

tanúsítottak a népviseletek elkészítése iránt. Hangsúlyozta, hogy ezt a szikrát kell tovább éleszteni és fáklyaként elvinni olyan vidékre, ahol még nem ébredtek fel, ahol még nem tettek semmit a népi hagyományok felkutatása érdekében.

Dodek Istvánné és Lipcsey Gyula a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett működő Néprajzi Társaság tagjai jóleső érzéssel fogadták a vetélkedő meghirdetését, hiszen hosszú évek óta minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy minél többet felkutassanak és megmentsenek népműv.észeíi hagyományainkból. Méry Józsefnénak, a CSEMADOK KB néprajzi előadójának megérdemelt ajándék volt az eredményekben gazdag vetélkedő, mert ügyszeretettel, fáradhatatlanul irányította az akciót a meghirdetéstől egészen a kiértékelésig.

A versenyzők a kiértékelés előtt öltöztették a babákat népviseletbe, elrendezték a szoknyán a ráncokat, megigazították a fodrokat, szép masnit kötöttek a kötényre, a hajfonatba, elrendezték a gyöngysorokat, felvarrták a hiányzó gombot, a leszakadt csipkét. Jó volt látni az iskolás lányok és fiúk önállóságát. A legtöbbjüknek felnőtt kísérője is volt, de bármit kellett igazítani, varrni, vasalni, azt mind maguk végezték el. A nagy igyekezet közben néhányukat sikerült szóra bírni. Szovics Judit Cetínből (Cétényből) elmondta, hogy az idősebbek szívesen emlékeztek vissza a múltra, jótanácsaikkal segítették, Baka Szilárd és Arnold Muzsláról arra voltak büszkék, hogy nemcsak a népviseleti forma eredeti, amit készítettek, de maguk az anyagok is. Tulajdonképpen csak a cérna mai, amivel a ruhákat varrták. Gál Jusztinkának Chotínból (Hetényból) a nagymamája adott útbaigazítást, Fülöp Mónikának Badicéről (Bédről) egy alig látó idős néni magyarázta és mutatta meg, hogyan készül a vert csipke. Mag Róbert Studenáról (Hidegkútról) ötször nekikezdett a munkának, míg elkészítette falujuk nagyon szép, hagyományos férfiviseletét. Így nyilatkoztak a többiek is, a munka mellett mindegyiknek élmény is volt a vetélkedő.

A bírálóbizottság harmincegy versenyző munkáját értékelte. Külön csoportot képeztek a felnőttek és a gyerekek. Az értékelésnél sok mindent figyelembe vettek, például a szabásvonalak, a hajviselet, a díszítőelemek hitelességét, az anyag eredetiségét, az öltések pontosságát, a munka alkalmasságát a dokumentációra és hasonlókat.

A vetélkedő kiértékelése a következőképpen zárult:

A FELNŐTTEK CSOPORTJÁBAN ELSŐ DÍJAT NYERTEK:

Jókai Mária, Ladice (Lédec)

Fülöp Mónika, Badice (Béd)

Tóth Júlia, Martovce (Martos)

Szegi Istvánné, Vojnice (Bátorkeszi)

MÁSODIK DÍJAT NYERTEK:

Gyurcsek Ilona, Milanovce (Nagykér)

Balogh Lujza, Iza (Izsa)

HARMADIK DÍJAT NYERTEK:

Béres Mária és Bányácsky Erzsébet, Óbora (Abara) Margita Lieskovská, Bratislava Hajtman Béláné, Stúrovo-Nána-i (párkánynánai) csoportja.

Az iskolások között a díjak a következőképpen oszlottak meg:

ELSŐ DÍJAS LETT:

Visehradszky Ildikó, IpeTsky Sokolec (Ipolyszakállas)

Baka Szilárd, Muzla (Muzsla)

Mag Róbert, Studená (Hidegkút)

Antal Mária, PláStovce (Palást)

MÁSODIK DÍJAS LETT:

Lencsés Mónika, Horná KráTová (Felsőkirálvi)

Szilva Róbert, Muzla (Muzsla)

Gál Jusztina, Chotín (Hetény)

Szoyics Judit, Velky Cetín (Nagycétény) Istókovics Jolán, Bleho Mária és Szikora Éva, Horná Králová (Felsőkirályi)

HARMADIK DÍJASOK LETTEK:

Sztranyák Jarmila, Ondráska Gabriela, Rábek Erika, Szabó István, Révay Tibor, Horná Králová (Felsőkirályi)

Kurcsa Mária, Velky Cetín (Nagycétény)

Vaskó Júlia, Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely)

Mag Vera, Studená (Hidegkút)

Baka Arnold, Muzla (Muzsla).

Az eredmény kihirdetése és a díjak átadása után Varga János, .a CSEMADOK KB titkára kijelentette, hogy a díjazott, népviseletbe öltöztetett babák a CSEMADOK gondozásába kerülnek. Kiállítás keretében mutatják majd be az anyagot az érdeklődőknek, az iskolásoknak, a népi éneklő és tánccsoportok tagjainak, akik az eredeti népviseletek alapján készíthetik el színpadi ruháikat.

Eízunk abban, hogy ez a vetélkedő a kiértékeléssel nem zárult le, hanem tovább folytatódik, a jó példa követőkre talál hazánk minden területén, ahol hagyományai vannak a népi kultúrának.

Mag Róbert, Studenáról (Hidegkútról) az utolsó pillanatban vette észre, hogy a mellényről hiányzik a zseb. Még a zsűrizés előtt sikerült felvarrnia.

D. I.