Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-16 / 41-42. szám
riogattuk men - onnan opokból ISMÉT FELBUKKANT A LOCH NESS-I SZÖRNY Ezúttal a szovjet Ogonyok nyilatkozott róla és mélytengeri rokonairól Nyikita Lvovics Zsenkevics, neves óceánológus. Néhány évvel ezelőtt látott ugyanis napvilágot a kétségtelenül bizonyítéknak tekinthető a szörnyet tükröző echogram. (Képünkön.) Ez az echogram egészen véletlenül készült. A „Rival" nevű halászbárka lassan szelte a tó nyugodt felszínét, a legénység reggelinél ült. Csak Peter Anderson, a kapitány segédje állt a kormánynál, s bekapcsolta az echolot nevű műszert, amely a mélybe bocsátott és visszaverődött ultrahangokkal „tapogatja" le a vízben vagy a fenéken nyugvó, mozgó teseveiekből prósdgok ói dolgok rjzógok urcsasógok rdekességek omazók kínüpek onyodalmak semények ♦hány szóban teket (ezzel keresik a halrajokat). 165 méter mélység fölött jártak, amikor a müszertüje a fenék fölött ötven méter magasságban lebegő hatalmas testet kezdett kirajzolni a papírhengerre. Anderson odahívta társait, s a tapasztalt halászok azonnal látták, hogy a test körvonalai túl élesek, meg különben is túl sötét ahhoz, hogy halraj lehessen. Az echogram kézről kézre járt, nemcsak a hajón, hanem a kikötőben is, ahol valaki egyszeresük megjegyezte, hogy csalás. A megsértődött halászok sem voltak restek s két szakértőhöz is elvitték az echogramot. Az egyik az a mérnök volt, aki a műszert a halászbárkára fölszerelte. „Az echogram az általam felszerelt műszeren készült, s a rajz minden kétséget kizáróan élőlényt ábrázol“ jelentette a mérnök. A másik szakember, akinek megmutatták Stuck professzor volt a glasgowi egyetemen, aki hasonló véleményt adott: „Kétségtelenül élőlényt ábrázol az echogram, de testének felépítése teljesen eltérő mindenfajta eddig ismert állatétól." Zsenkevics szovjet óceánkutató tudós szerint, akinek a kezén már több ezer echogram ment keresztül, a Loch Ness-i szörny ultrahanggal készült képe minden valószínűség szerint nem lehet hamisítvány. „Kutatásaim során különben is találkoztam már néhányszor olyan echogrammal, amely a különböző óceánokban több száz méteres mélységben hatalmas testű, ismeretlen élőlény rajzát mutatta ki. Mindenesetre, amíg teljes értékű bizonyítékot nem kapunk a mélyvizekben élő, eddig ismeretlen állatok létezéséről, addig a Loch Ness-i rejtélye rejtély marad...“ MIKOR TÁMADNAK A CÁPÁK ? tizeiro Sol PERU H umai ta Branco ' BOLIVIA Nemcsak c sport-úszók és a búvárok, hanem az üdülök is sokszor esnek áldozatul a cápáknak. Washingtonbon az ún. Smithson Intézet már 1958 áta a lehetőségekhez képest pontos statisztikát vezet az emberek és a cápák „viszonyáról" az összes világtengereken. Például csak nyolc év alatt 1410 cápa-támadást jegyeztek föl. A cápák 1039 esetben súlyos sebesülést és 477 esetben emberhalált okoztak. A támadók különböző összesen 29 cápafajhoz tartoztak; valamennyi veszélyes az ember számára. A cápák támadását a kiváltó okok szerint tartják számon. Van eset, amikor a cápa csak akkor támad, ha ingerük, van olyan, amelyik akkor is támad, ha nem provokálják, van amelyik bárkákat támad meg, vagy egyenesen csak embereket, akik esetleg hajótöröttek vagy légikatasztrófa következtében kerültek a nyílt tengerre s hasonlók. A cápák az embert a nap bármely időszakában megtámadják. Leggyakrabban azonban mégis akkor, amikor a legtöbb a fürdőzö. A statisztikai adatok elárulják, hogy a legtöbb esetben olyan emberek esnek áldozatul, akik a parttól 90 méternyire távolodtak el, vagy búvárkodók, akik 30 méteren túli mélységbe ereszkedtek le. A cápák támadását a leggyakrabban az áldozat viselkedése váltja ki: nyugtalan, játékos úszás, túlzott pancsolás, a víz paskolása, halak vagy egyéb élőlények halászgatása a viz felszíne alatt. Bebizonyított tény, hogy a cápákat a feltűnő öltözék, a csillogó-villogó búvár vagy fotós, illetve horgász felszerelés is támadásra ingerli. Az agyonütött halak friss vérének szaga is vonzza ezeket az úszó fenevadakat. Viszont azt is bebizonyították, hogy az emberre támadó cápa azonnal visszavonul és békében hagyja áldozatát, ha annak van annyi lélekjelenléte, hogy já nagyot üssön a pofájára vagy a kopoltyújára. ÜT A ZÖLD POKLON ÁT Kardként metszi majd ketté az Amazonas érintetlen ösrengetegeit a Brazíliát átszelő új autóút, a Transamazonica. A brazil kormány sok probléma megoldását reméli tőle, nem utolsósorban a gazdag nyersanyag-lelőhelyek feltárási lehetőségét. De az út építése és a várható következmények súlyos problémákat is okozhatnak A Transamazonica-tervet tulajdonképpen senki sem érti. Mindenekelőtt megmagyarázhatatlan, hogy csaknem 500 évvel az első hódítók partraszállása után a Föld legnagyobb folyamának medencéje még mindig lakhatatlan. Körülbelül akkora országrész lakatlan itt, mint egész Nyugat-Európa. Az út olyan területet szel át, amely nagyobb részt még nincs is feltérképezve ezen a kereken háromezer kilométeres szakaszon. Igaz, hogy autosztrádának nevezik, de jellemzői jóval szerényebbek az európai és észak-amerikai sztrádákénál. Szélessége mindössze hét méter, burkolata is egyszerűbb a szokásosnál: cementtel szilárdított talaj. 1970. szeptember elsején tették meg az első kapavágást, s azóta több száz kilométer elkészült már az útból. Ebben о zöld pokolban a rendkívül nehéz és viszontagságos körülmények között 250 mérnök és 60 ezer munkás dolgozik. És az őserdő keményen védekezik. Az előre.GUAYANA San tori* Altamira VENEZUELA ARGENTÍNA Cuiaba Porto Franco BRAZÍLIA Brazília haladáshoz kilométerenként átlagosan háromezer fatörzset kell kirobbantani. A legádázabb ellenfél azonban a forró, fülledt klíma, a mocsaras taloj, a mérgeskigyók és a moszkítók. Eddig már vagy százan fizettek életükkel, de még jóval nagyobb a száma azoknak, akik belerokkantak a merész vállalkozásba. Az elképzelések szerint a nagy mű az évtized végére készül el. Az optimisták abban bíznak, hogy valóra válnak Alexander Humboldtnak, a nagy földrajztudósnak és természetkutatónak a szavai, aki a múlt század elején azt jósolta, hogy az Amazonas medencéje egyszer egy új világkultúra központja lesz. Az új út révén körülbelül 30 40 ezer őslakos indián kerül közvetlen kapcsolatba a civilizációval, közöttük azok is, akik a Xingu nevű rezervátumban találtok menedéket. A találkozás aligha zajlik le majd simán. A kőkorszakból nem lehet néhány hónap alatt büntetlenül átlépni az atomkorba. A várható és bizonytalan kimenetelű változások nyomán egyes szakemberek az egész Föld légkörére kiható kóros
